Historiogr�fiai bevezet�¹

A t�rt�n�sznek mindenk�ppen feladata, hogy megadja az �ket megillet� helyet azoknak a csoportoknak, akik fontos szerepet j�tszottak ugyan a t�rt�nelemben, de le�rt�kelte vagy elfelejtette �ket az ut�kor. Ilyen �jra�rt�kel�s t�rt�nt meg a laikusokkal is. Eg�szen a k�zelm�ltig a k�z�pkori egyh�z kutat�sa gyakorta a hierarchia �s a kl�rus t�rt�net�nek, illetve az int�zm�nyek t�rt�net�nek kutat�s�ra korl�toz�dott, hom�lyban hagyva a kereszt�ny t�megeket.

Ennek a szeml�letnek a gy�kerei a k�z�pkorba vezetnek vissza. 1296-ban VIII. Bonif�c p�pa Clericis laicos kezdet� h�res bull�j�ban ezt �ll�tja: „Tudjuk, hogy a vil�giak r�gt�l fogva ellens�gesek voltak a kl�russal, �s ezt a mai id�k tapasztalatai is bizony�tj�k.”² Azaz a kl�rus ellenfel�nek, riv�lis�nak gondolta a laikusokat. S�t a kl�rus kultur�lis fels�bbrend�s�ge, �s az a t�ny, hogy az esem�nyekr�l csak az � interpret�ci�jukban �rtes�l�nk, azt eredm�nyezi, hogy k�nnyen �gy l�thatjuk az egyh�z t�rt�net�t, mint sz�rny� harcot Isten harcosai — a p�sp�k�k vagy a szerzetesek — �s a gonosz er�i k�z�tt, akik a laikusok. Ez az enyh�n manicheus be�ll�t�s j�csk�n befoly�solta a katolikus egyh�zt�rt�net-�r�st is. P�ld�ul a h�res francia egyh�zt�rt�neti k�zik�nyv-sorozat, a Fliche-Martin vonatkoz� k�tet�nek c�me �gy sz�l: „Az egyh�z a laikusok hatalm�ban 888–1057”,³ amit a szerz�k azonos�tanak a teljes dekadencia kor�val.

Ma a k�p sokkal �rnyaltabb: a fejl�d�st p�ld�ul a gregori�nus reform eset�ben nem �rthetj�k meg, ha azt csak �gy �rtj�k, mint fel�lr�l j�v� reform-�szt�nz�seket, melyek sorozatosan a laikusok ellen�ll�s�val tal�lkoznak, akik tudatlans�gukban megakad�lyozz�k az igazs�g gy�zelm�t. Erre a t�rt�nelemfelfog�sra persze nem lehet hely�nval� v�lasz az egyszer� ford�tottja sem, amely csak korrupt, a h�v�k vall�sos ig�nyei ir�nt �rz�ketlen hierarchi�r�l besz�l. A megold�s ink�bb az, ha a laikusok r�g�ta elhanyagolt t�rt�net�t integr�ljuk az egyh�z t�rt�net�be. Ezt m�r t�bb katolikus egyh�zt�rt�n�sz elkezdte, el�g legyen itt Meerssemann OP, Manselli, Delaruelle m�veire utalni, akik a k�z�pkori meg�lt vall�soss�g megjelen�si form�ival foglalkoztak.⁴

E t�rt�n�szek t�rekv�sei egys�gben voltak a II. Vatik�ni zsinat ekkl�ziol�gi�j�ban v�gbement kopernikuszi fordulattal: tudniillik annak felfedez�s�vel, hogy az egyh�z els�sorban Isten n�pe, amelyben minden megkeresztelt arra kapott hivat�st, hogy akt�v szerepet j�tsszon. A teol�gi�ban ez Yves Congar �s m�s zsinati teol�gusok m�ve.⁵

Ebb�l a teol�giai perspekt�v�b�l azt�n m�s megvil�g�t�sban l�thatjuk a laikusok vall�si mozgalmait a k�z�pkorban, mint p�ld�ul a keresztes hadj�ratokat, a konfraternit�sokat, a 12–13. sz�zadi evang�liumi meg�jul�st, a begin�k mozgalm�t. Azaz f�ny der�l �gy a t�nyre, hogy a laikusok nemcsak a kl�rus pasztor�ci�s tev�kenys�g�nek t�rgyai voltak, hanem tev�legesen �s kreat�van is r�szt vettek az egyh�z �let�nek, t�rt�net�nek alak�t�s�ban.

Az al�bbiakban ezt a n�z�pontot szeretn�m �rv�nyes�teni, felvetve azt a k�rd�st is, hogy milyen �rtelemben besz�lhet�nk — egy�ltal�n besz�lhet�nk-e — a laikusok pasztor�ci�s tev�kenys�g�r�l a k�z�pkori egyh�zon bel�l; term�szetesen itt csak egy r�vid �ttekint�sre ny�lik lehet�s�g.

Hogyan alakult ki a kl�rus �s a laikusok k�zti k�l�nbs�g?

Nem besz�lhet�nk a k�z�pkori laikusokr�l �gy, hogy gyors pillant�st ne vetn�nk az �kori egyh�zra. M�r a kereszt�nys�g els� sz�zadaiban kiform�l�dott a kl�rus �s a laikusok csoportja az egyh�zban, de a hangs�ly azon volt, hogy a kett� egy Krisztusban a kereszts�g �ltal. Ez�rt nem is volt �rtelme p�ld�ul k�l�n laikus spiritualit�sr�l besz�lni, hiszen minden kereszt�ny meg volt h�vva arra, hogy akt�van r�szt vegyen az egyh�z �let�ben. Amikor azonban a konstantini fordulat ut�n a kl�rus egyre t�bb privil�giumot kapott, �s amikor m�r az eg�sz t�rsadalom kereszt�ny lett, akkor a vil�g �s az egyh�z k�z�tti k�l�nbs�gt�tel, szemben�ll�s lassan az egyh�zon bel�lre tev�d�tt �t, amelyet �gy foglaltak �ssze: spirituales contra carnales, lelkiek a testiekkel szemben. A szerzetess�g elterjed�se is el�seg�tette ezt a folyamatot, amelynek eredm�nye a laikusok �s a laikus �let�llapot le�rt�kel�se lett, a monasztikus �leteszm�nyhez viszony�tva.

A lelkiek azonos�t�sa a szerzetesekkel �s a laikusok azonos�t�sa a testiekkel persze nem csak a tiszta evang�liumi ide�l befoly�s�ra t�rt�nt. Belej�tszott j�csk�n egy dualisztikus metafizika is, amely a kereszt�nys�g sikeres �kori inkultur�ci�ja nyom�n egyre ink�bb teret nyert.

Laicus – illitteratus

Kezdetben a szerzetesek mind a kl�rust, mind a laikusokat vil�ginak tekintett�k, k�s�bb a klerikusi �s a szerzetesi �llapot k�zeledett, hasonult egym�shoz, mert mind a kett� a szent let�tem�nyese lesz (ezt a k�zeled�si folyamatot jelzi, amikor egyr�szt a monachusok k�z�tt egyre t�bb pap lesz, m�sr�szt pedig amikor a gregori�nus reform a paps�g meg�j�t�s�t a monasztikus minta alapj�n k�pzeli el). A klerikusok �s a szerzetesek pedig azon vitatkoztak, melyik�k� az els�bbs�g a t�k�letess�g tekintet�ben. Azokat a karizm�kat �s szolg�latokat, melyeket az �kori egyh�zban laikusok testes�tettek meg, most a szerzetess�g szippantja mag�ba �s int�zm�nyes�ti. A laikusok le�rt�kel�s�t a kl�rus �s a szerzetesek r�sz�r�l el�seg�tette az is, hogy a latin nyelv, �s ez�ltal a kult�ra, a liturgia is a kl�rus monop�liuma lett. A laicus �s az illitteratus (m�veletlen, olvasni nem tud�) szavak szinonim�k lettek. �gy a laikusok feladata els�sorban az lett, hogy engedelmesen k�vess�k a kl�rust. Ahogy Humbertus de Romanis domonkos gener�lis a 13. sz�zad m�sodik fel�ben megfogalmazta: a laikusok nem emelkedhetnek fel a hit miszt�riumainak szeml�l�s�re, amelyeket a klerikusok �riznek, hanem csak ragaszkodniuk kell a hithez; egy�bir�nt pedig meg kell el�gedni�k a klerikusok tan�t�s�val.

A kereszt�ny �let�llapotok

Amikor a k�z�pkorban kialakult a kereszt�ny t�rsadalom, a societas christiana, vagy egyszer�en christianitas, t�bb klerikus t�rekedett megfogalmazni k�l�nb�z� metafor�k seg�ts�g�vel, mi a k�l�nbs�g azok k�z�tt, akik a Krisztusra val� vonatkoz�st, az � k�vet�s�t k�zvetlen�l, sz� szerint �lik, �s akik — a laikusok — engedm�nyk�nt haszn�lhatj�k evil�g dolgait (h�zass�g, munka, tulajdon, hatalom).

Jellemz�, amit Limerick-i Gilbert �r a 12. sz�zad elej�n: „Az egyh�z k�pe piramis form�j�, mert alul, ahol a testieket �s h�zasokat befogadja, ott sz�les; fel�l pedig, ahol a szerzeteseknek �s a felszentelteknek a sz�k utat ny�jtja, keskeny.”⁶ M�sok az emberi test metafor�j�t haszn�lj�k, amelyben a kl�rus k�pviseli a fejet vagy a szemet, a tagokkal szemben, akik a laikusok. De term�szetesen azt mindig mindenki elismerte, hogy egy j� laikus sokkal t�bbet �r, mint egy rossz szerzetes.

Az im�dkoz�k, a harcol�k �s a dolgoz�k rendje

Adalberon laoni p�sp�k fogalmazza meg els�k�nt Eur�p�ban nem sokkal az ezredik �v ut�n a kereszt�ny t�rsadalom egy m�sf�le, funkcion�lis feloszt�s�t, amely nagy j�v� el� tekintett: „Az Isten h�za, amelyr�l azt hitt�k, hogy egy, teh�t h�rom r�szre oszlik: vannak, akik im�dkoznak, vannak, akik harcolnak, �s vannak, akik dolgoznak. Ez a h�rom r�sz, mely egy�tt l�tezik, nem szenvedheti a sz�tv�laszt�st: az egyik �ltal v�gzett szolg�latok a m�sik kett� szolg�lat�nak felt�tel�t jelentik; mindenki a maga r�sz�r�l k�teles az egy�ttest seg�teni. �gy ez a h�rmas csoport nem kev�sb� egys�ges, �s a t�rv�ny �gy tudott gy�zedelmeskedni, s a vil�g �gy �lvezheti a b�k�t.”⁷

Azaz a h�rom ordo, vagyis rend az oratores, bellatores, laboratores, az im�dkoz�k, harcol�k, dolgoz�k rendje. Ez a sz�veg els�sorban nem le�r�, hanem normat�v, szerz�je szeretn� ilyennek l�tni a kereszt�ny t�rsadalmat. Absztrakci�, amely csak �ltal�noss�gban felelt meg a val�s�gnak. M�r megfogalmaz�sakor sem t�kr�zte a val�s viszonyokat, �s ahogy a t�rsadalom mozg�sba lend�lt, egyre kev�sb�. Hiszen a falusi papnak is kellett f�ldet m�velnie, a parasztnak is kellett fegyvert fognia f�ldesura parancs�ra, s�t a f�papok is r�szt vettek harcban, �s val�j�ban mindh�rom rend im�dkozott. A kir�ly feladata a h�rom rend harmonikus egy�ttm�k�d�s�nek koordin�l�sa volt.

Monasztikus krit�riumok alkalmaz�sa a laikusokra
 

Jellemz� az is a laikusoknak az �kori �s a k�z�pkori egyh�zban elfoglalt szerepe k�z�tti k�l�nbs�gre, ahogyan a k�z�pkori szerz�k magyar�zz�k a Mt 13,8–23 p�ldabesz�det a j� f�ldbe hullt magr�l. M�g az �kori szerz�k a sz�zszoros, hatvanszoros �s harmincszoros term�st a v�rtan�kra, sz�zekre �s h�zasokra vonatkoztatt�k, azaz a legnagyobb �rt�ke a v�rtan�s�gnak volt, addig a 4. sz�zad ut�n m�r a sorrend a k�vetkez� lesz: sz�zek, �zvegyek, h�zasok: „Tudjuk, hogy a szent �s egyetemes egyh�zban a h�vek mindk�t nem�ben h�rom rend, azaz fokozat van. Ezek k�z�l egyik sem b�ntelen, m�gis az els� j�, a m�sodik jobb, a harmadik a legjobb. Az els� rend mindk�t nem eset�ben a h�zasok�, a m�sodik az �nmegtart�ztat�k�, vagy �zvegyek�; a harmadik a sz�zek� vagy ap�c�k�. A f�rfiak eset�ben is hasonl�k�ppen h�rom fokozat vagy rend van, amelyik k�z�l az els� a laikusok�, a m�sodik a klerikusok�, a harmadik a szerzetesek� (monachusok�). (…) A h�zass�g egyed�li oka az enged�kenys�g, nehogy a k�nnyelm�s�gre hajlamos �letkor m�g lejjebb s�llyedjen” — �rja Felury-i Abbo ap�t az ezredfordul� k�rny�k�n.⁸

Ebben a perspekt�v�ban a h�zass�g csup�n engedm�ny az emberi gyenges�g sz�m�ra. �s b�r egyesek k�pezhettek kiv�telt, az �ltal�nos meggy�z�d�s szerint az �dv�ss�g szempontj�b�l a szerzetesi �llapot sokkal el�bbre val�bb, mint a laikusi, �spedig a c�lebsz �llapot miatt.

 Azaz a monasztikus krit�riumokat alkalmazt�k a laikusokra. „�gy a szentegyh�zban min�l szigor�bb egy �let�llapot, ann�l magasabbrend�” — �llap�tja meg Rupertus de Deutz, az egy�bk�nt sok mindenben �j�t� benc�s ap�t a 12. sz�zad els� harmad�ban.⁹

T�rt�neti �ttekint�s

1. A christianitas a cs�sz�r vezet�se alatt

A Karoling-korban a sacerdotium �s imperium, a lelki �s a vil�gi hatalom egys�ge a meghat�roz�. Ebben a teokratikus rendszerben, amely igen hasonl�tott a biz�nci sziszt�m�ra, a cs�sz�r legf�k�ppen, de a kir�lyok is, felkent mivoltuk r�v�n Krisztus f�ldi k�pvisel�i lesznek, �s kv�zi papi karakterrel rendelkeznek. Eg�szen a gregori�nus reformig, nem sz�m�tanak teh�t egyszer� laikusnak, hiszen a kir�ly egyszerre praesul et princeps (f�pap �s fejedelem), ahogy az egyik kir�lykoron�z�si szertart�srend, az Egbert-ordo nevezi �t. Egyh�zon bel�li tev�kenys�g�k is, mint p�ld�ul az invesztit�ra, ink�bb az egyh�zkorm�nyzathoz, mint a pasztor�ci�hoz tartozik. A cs�sz�r az �j Izrael vezet�je, k�zvet�t� a kl�rus �s a n�p k�z�tt, mediator cleri et plebis, a kl�rus feladata pedig, hogy az � sikerei�rt im�dkozzon. A karoling birodalom felboml�sa ut�n azonban a lelki �s evil�gi egys�ge megbomlik: az egyh�zat m�r-m�r kezdi teljesen beszippantani az ekkor kialakul� feud�lis rendszer, amely szeretn� a t�rsadalom egyik megnyilv�nul�s�nak tekinteni az egyh�zat. De elindul Clunyb�l a reform, amely a spiritu�lis dimenzi� fels�bbs�g�re helyezi a hangs�lyt. Cluny sikerei r�v�n alakul ki a kereszt�nys�g monasztikus modellje a 10–11. sz�zadban.

A monasztikus szerzetesi eszm�ny mint abszol�t ide�l

A vall�sos �let ekkor az oratores privil�giuma, akiknek a feladata a kultusz �s az im�ds�g. Ez ut�bbinak komoly t�rsadalmi funkci�ja van, ahogy az az ordo-modellb�l is kit�nik. A vall�soss�g f�k�nt k�ls� jelekben, gesztusokban nyilv�nul meg, nem interioriz�l�dik m�g. A laikus vall�soss�g a szerzetesit k�veti, nincs k�l�nbs�g, k�l�n laikus vall�soss�g vagy spiritualit�s. Ebben a monasztikus modellben a monasztikus szerzetesi eszm�ny az abszol�t ide�l. Az �dv�ss�g �tja egyed�l a vil�g megvet�s�ben �s az att�l val� menek�l�sben �ll (contemptus mundi �s a fuga mundi). A szerzetess�g az angyali �letforma, amely el�v�telezi a mennyei Jeruzs�lemet. Minden laikus szil�rdan meg volt arr�l gy�z�dve, hogy a vil�gban �lve sokkal kevesebb az es�lye az �dv�z�l�sre, �s arr�l is, hogy �letm�djuk eredend�en b�n�s, hiszen egy romlott vil�gban �lnek. A laikusok sz�m�ra a megmenek�l�s egyetlen �tja ez�rt a monostorokhoz val� valamif�le kapcsol�d�s volt, ak�r conversio ad succurrendum form�j�ban is (azaz olyan form�ban, hogy hal�los �gyukon szerzetesi ruh�t �lt�ttek). A laikusok �gy tudtak hozz�j�rulni Isten tisztelet�hez (ami az egyh�z pasztor�ci�s tev�kenys�g�nek c�lja volt ekkor), hogy adom�nyokat adtak a kolostoroknak (p�ld�ul szent t�rgyakat a liturgi�hoz) �s alap�tv�nyokat kezdem�nyeztek. Ez volt teh�t a megszentel�d�s helyettes�t� koncepci�ja, amelyben a szerzetesek szerepe ann�l fontosabb, hiszen �k lemondtak a vil�gr�l, ez�rt im�juk hat�konyabbnak sz�m�tott. A szerzetess�g nem vesz r�szt a lelkip�sztorkod�sban; tev�kenys�ge az arisztokrata �letst�lus �s a lovagi int�zm�ny kereszt�nny� t�tel�re ir�nyul ekkor.

Treuga Dei, keresztes hadj�ratok

A laikus t�megek el�sz�r a treuga Dei, Isten b�k�je mozgalomban t�nnek fel a 11. sz�zad elej�n. Ennek c�lja — k�zponti kir�lyi hatalom hi�ny�ban — a b�ke helyre�ll�t�sa �s a h�bor�z� f�ldesurak megf�kez�se volt, a n�p bevon�s�val, a p�sp�k�k vezet�se alatt.

A k�vetkez� f�zis a laikusok akt�v szerephez jut�s�ban a keresztes hadj�ratok lesznek, amikor a kereszt�ny t�rsadalom minden r�tege v�laszol II. Orb�n p�pa felh�v�s�ra. A keresztes hadj�rat mintegy fegyveres zar�ndoklat, ahol az akt�v r�szv�tel�rt teljes b�cs� j�rt.

2. A gregori�nus reform �s a laikusok

A laikusok teh�t ekkor, a 11. sz�zadban emelkednek ki a passz�v szerepb�l. R�szt vesznek a klerikusokkal egy�tt a kl�rus megreform�l�s�t c�lz� mozgalmakban (mint p�ld�ul a mil�n�i pataria-mozgalom, amelyben a p�pas�g a laikusokkal egy�tt k�zd az erk�lcstelen papok elt�vol�t�s��rt), hogy a kl�rus visszanyerje azt a tisztas�got, amely sz�ks�ges felt�tele annak, hogy az eucharisztikus �ldozat az �dv�ss�g forr�sa lehessen.

A pataria �s a t�bbi 11. sz�zadi reform-mozgalom hangs�lyozta a szents�gek �rv�nytelens�g�t, ha erk�lcstelen �let� pap szolg�ltatja ki. Egy ideig a p�pas�g is vallotta ezt a n�zetet, azt�n (�rthet� okokb�l) gyorsan elhagyta. Sok laikus viszont ragaszkodott hozz�, �s annyiban engedelmeskedtek a papoknak, amennyiben hitelesen tan�skodtak az Evang�liumr�l. K�s�bb ezek a csoportok k�v�l ker�ltek az egyh�zon.

A papi elit �s a laikus t�meg k�zti t�vols�g n�veked�se

 Az 1070-es �vekben a p�pas�g (VII. Gergely p�pa) �tveszi a reform-mozgalom vezet�s�t, �s elkezdi t�madni a birodalmi egyh�z sziszt�m�j�t, amely a k�t hatalom, a lelki �s evil�gi komplementarit�s�t �s egys�g�t hirdette. B�r a gregori�nus reform kezdetben nagyon is t�maszkodott a laikusokra, nemsok�ra m�gis azt eredm�nyezte, hogy a t�vols�g n�tt a papi elit �s laikus t�meg k�z�tt. Hiszen, amint Etienne Delaruelle �rja, „a gregori�nus reform els�sorban a kl�rus reformja volt, �s a paps�g rehabilit�ci�ja, amely er�sebben hangs�lyozta, mint a m�ltban, a pap szerep�t az �dv�z�l�sben, �s az egyh�zb�l saj�tosan »klerik�lis« t�rsas�got hozott l�tre, amely n�ha od�ig jut, hogy a kl�rus �ltal defini�lja �nmag�t, kiz�rva t�bbi tagjait. A gregori�nus reform a tekint�ly reformja is volt, amely meger�s�tette a k�zponti hatalom tev�kenys�g�t �s jogait egy olyan egyh�zban, amely egyre ink�bb »r�mai egyh�znak« t�nt”.¹⁰

 Spirituales – carnales

A paps�g reformja a monasztikus eszm�ny jegy�ben folyt (papok k�z�s �lete �s c�lib�tus, monasztikus mint�ra), ez�rt azt�n a kl�rus m�g jobban elt�volodik a laikusokt�l. Mivel a reform c�lja az egyh�z f�ggetlens�ge volt, a spiritu�lis szf�ra fels�bbrend�s�g�nek �ll�t�sa, ez�rt az eredm�ny az lett, hogy a kl�rus azonosult az egyh�zzal �s n�ha kiz�r�lagosan mag��nak tekintette. A gregori�nus reform m�g jobban kihangs�lyozta a megk�l�nb�ztet�st a laikusok �s a kl�rus k�z�tt. Ezen egyh�zmodell szerint a szerzetesek �s a kl�rus — a spirituales — foglalkozik a lelkiekkel, a carnales — a testiek — pedig az evil�g dolgaival.

Programad� id�zet a gregori�nus reform egyik f�szerepl�j�t�l, Humbertus de Silva Candida b�borost�l: „A laikusok csak saj�t dolgaikr�l gondoskodjanak �s azokat rendezz�k, tudniillik a vil�gi dolgokat, a klerikusok is saj�t dolgaikat, azaz az egyh�ziakat.”¹¹

Ennek a folyamatnak a v�geredm�ny�t fejezi ki Gratianus Decretum�nak h�res Duo sunt genera christianorum kezdet� r�szlete is 1140 k�r�l: „K�t fajta kereszt�ny l�tezik. Az egyik fajta — minthogy �k a klerikusok, akik Istennek szentel�dtek, azaz megt�rtek — az istenszolg�latra van szentelve, a szeml�l�d�snek �s az im�ds�gnak �l, ez�rt szak�tania kell a vil�gi �let minden zaj�val. A m�sik fajta a laikusok�. A laos sz� ugyanis n�pet jelent. Nekik szabad evil�gi javakat birtokolni, de csak haszn�latra. Megengedetten h�zasodnak, m�velik a f�ldet, �t�lkeznek, �gyeket int�znek.”¹²

A spiritu�lis �s evil�gi szf�ra �lesebb sz�tv�laszt�s�nak azonban van pozit�v eredm�nye: b�r egyr�szt mindenk�ppen az t�rt�nik, hogy a laikusok �gy m�g jobban kiszorulnak minden akt�v szerepb�l az egyh�zban, �s passz�v szeml�l�k lesznek, m�sr�szt paradox m�don ugyan, de a civil t�rsadalom m�gis egyre jobban r��bred auton�mi�j�ra. Lehet�v� v�lik az evil�gi dolgok auton�mi�j�r�l besz�lni. Egy m�sik �rdekes fejlem�ny, hogy az antigregori�nus pol�mikusok azt is felvetik, hogy klerikusok �s laikusok egyform�n az egyh�z r�szei �s papok, �s a laicus kifejez�st a christianus-szal kellene helyettes�teni.

 3. A „pasztor�lis fordulat” �s a laikusok fel�rt�kel�se

A meg�jul�ban l�v� kl�rus ebben a helyzetben majd arra t�rekszik, hogy vall�sos jelent�st adjon a laikusok tev�kenys�g�nek. �gy v�lt lehet�v� a laikusok „felemelked�se”, amely az egyh�z k�z�pkori t�rt�net�ben a nagy �jdons�gok egyike volt.

Az akt�v �let fel�rt�kel�se

Ez els�sorban az akt�v �let rehabilit�ci�j�t jelentette a kereszt�ny lelkis�gben, a kontempl�ci�val szemben. Az egyh�zi hierarchia c�lja az volt, hogy az evil�gi cselekv�s minden form�j�t, legyen az szent h�bor�, karitat�v tev�kenys�g vagy b�rmi egy�b, �sszhangba hozza a 12–13. sz�zadban egyre fontosabb� v�l� evang�liumi ide�llal. Mindennek a kontextusa egy olyan lelkis�g volt, amelynek k�z�ppontj�ban Isten embers�ge �ll. Ugyanakkor sz�lesebb t�rsadalmi r�tegek kezdtek r�szt venni a vall�sos �letben. A 12. sz�zad v�g�re k�zm�vesek �s keresked�k is beletartoztak ebbe a csoportba, akik p�ld�ul �szak-It�li�ban meg akart�k v�deni a katolikus hitet az eretnekekkel szemben. Ennek a korszaknak a m�sik fontos saj�toss�ga, hogy a n�k — akiknek a meg�t�l�se javulni kezd az egyre m�ly�l� M�ria-tisztelettel p�rhuzamosan — szint�n r�szt vesznek a 12. sz�zadt�l kezdve az �j vall�si mozgalmakban (begin�k) �s a misztik�ban.

A laikus st�tus rehabilit�ci�ja

�gy v�gbemegy a laikus st�tus bizonyos rehabilit�ci�ja. Azaz a 12–13. sz�zadban fokozatosan elt�nnek az akad�lyok, melyek a laikusokat addig t�vol tartott�k a hiteles vall�sos �lett�l. Az els� volt ezek k�z�l a h�bor�: az egyh�z ezt el�sz�r ellen�rz�s al� vette, azut�n megszentelte a keresztes hadj�ratokban �s a lovagi eszm�nyben. A m�sodik a k�zi munka volt, amelynek aszketikus �s t�rsadalmi �rt�k�t a kl�rus egyre jobban felfedezte. V�g�l minden foglalkoz�s elfogadhat� lett, az is, amire a kl�rus kor�bban gyanakv�ssal tekintett (p�ld�ul a keresked�s). Legutols�sorban pedig a szexualit�s probl�m�ja t�nt el, amikor a 13. sz�zadban a p�pas�g megalkotja a h�zass�gi tisztas�g fogalm�t (azaz a h�zass�g, melynek keretein bel�l a h�zasfelek kiz�r�lag a gyermeknemz�s c�lj�b�l �lnek h�zas�letet, a megszentel�d�s eszk�ze lesz, ellent�tben a kor�bbi id�kkel, amikor a hangad� klerikusok negat�van, vagy legfeljebb k�z�mb�sen tekintettek a h�zass�gra). Ezzel lehet�v� v�lt, hogy h�zas laikusok is a szentek sor�ba l�phessenek. A 14–15. sz�zadban t�rt�nik egy�bk�nt a legt�bb laikus (�s n�) szentt� avat�sa. A laikusok kedvelt vall�si ide�ljai a karitat�v tev�kenys�g �s a b�nb�n� �letforma lesznek. Itt tal�lhat�k teh�t a laikus spiritualit�s kezdetei a k�z�pkori egyh�zban, amely kezdetben persze nem auton�m jelens�g.

1160 �s 1180 k�z�tt v�lik elfogadott� az, hogy egyszer� h�v�k �lhetnek buzg� vall�sos �letet a vil�gban (kolostorhoz val� kapcsol�d�s n�lk�l). Ez abszol�t �jdons�g volt. Ekkor jelennek meg az els� begin�k N�metalf�ld�n, olyan n�k, akik vall�sos �letet akarnak �lni, de nem szerzetesi keretek k�z�tt. Jelzi a laikusok helyzet�nek v�ltoz�s�t, hogy — az �j id�k jelek�nt — 1199-ben III. Ince szentt� avatja Homobonust, a cremonai keresked�t, aki h�zasember volt. � az els� ilyen.

Pasztor�ci�s „reform”

A pasztor�ci� is �talakul a 13. sz�zadban, az evang�liumi �jj�sz�let�s hat�s�ra. A zelus animarum, a lelkekkel val� t�r�d�s, azaz a kl�rus �s a szerzetesek (legink�bb a koldul�k) akt�v vil�g fel� fordul�sa ekkor kezd majd er�nynek sz�m�tani. A p�pas�g ekkor m�r nem monasztikus szerzeteseket avat szentt�, hanem olyan laikusokat �s klerikusokat (f�leg p�sp�k�ket), akik v�gytak a lelkek megment�s�re. L�trej�nnek olyan szerzetesrendek, akiknek f� feladatuk a lelkip�sztorkod�s, a cura animarum.

A pasztor�ci�s „reformmal” egy�tt j�rt a katek�zis radik�lis �tform�l�d�sa is, amelynek k�z�ppontj�ba az Ige hirdet�se ker�l. Ebben a koldul�rendeknek volt nagy szerep�k. Az igehirdet�s reformja csak r�szben siker�lt egy�bk�nt, mert a vil�gi kl�rus tov�bbra sem volt k�pes az igehirdet�sre. Ide illeszkedik a IV. Later�ni zsinat programja is, amely a szents�gi gyakorlatot, azaz az �vi egy �ldoz�st �s gy�n�st k�telez�v� teszi.

Ad status pr�dik�ci�

A kl�rus arra is r�j�tt, hogy a t�rsadalom h�rmas feloszt�sa, az ordo-sziszt�ma m�r nem felel meg a val�s�gnak, ez�rt elkezdi az ad status pr�dik�ci�t (k�l�nb�z� t�rsadalmi r�tegekhez, foglalkoz�si �gakhoz sz�l� besz�dek), �s ezen kereszt�l egy hivat�s-erk�lcs ki�p�t�s�t is. Neh�z meg�t�ln�nk e pasztor�ci�s er�fesz�t�s re�lis eredm�nyeit. Azt mindenesetre meg�llap�thatjuk, hogy a k�z�pkor utols� sz�zadaira a klerikus pr�dik�ci� hat�s�ra kiform�l�dott egy laikus elit r�teg, amely nem csak az arisztokr�cia tagjaib�l �llt.

A laikus �llapot rehabilit�ci�j�val p�rhuzamos jelens�g, hogy a 12–13. sz�zadi evang�liumi meg�jul�si mozgalmak,¹³ melyek az apostolok �letform�j�t k�v�nt�k ut�nozni, els�sorban a laikusokat mozgatt�k meg, hiszen ezek nem int�zm�nyes szervez�d�sek voltak (b�r a meg�jul�s az egyh�z minden r�teg�t bizonyos fokig �rintette¹⁴). Ezekben a mozgalmakban mer�l fel a k�rd�s, hogy kinek a feladata az igehirdet�s. Egyes laikusok azt �ll�tott�k, hogy azoknak a kereszt�nyeknek, akik evang�liumi �letet �lnek, jogukban �ll az Isten szav�t hirdetni. Ezt l�tjuk majd Valdes P�tern�l �s k�vet�in�l, akik evang�liumi szeg�nys�g�kre hivatkozva maguknak k�vetelt�k a pr�dik�l�s jog�t. �gy t�nt teh�t egy ideig, hogy az officium praedicationis, a pr�dik�l�s hivatala elszakad a klerikusokt�l, �s egyed�l az apostolok �letform�j�nak ut�nz�s�t�l fog f�ggeni. III. Ince tiszt�zza majd a helyzetet, amikor sz�tv�lasztja a tan�t�s feladat�t (ami minden megkereszteltnek kij�r) �s az officium praedicationis-t, amely azoknak a feladata, akik a cura animarum-mal vannak megb�zva.¹⁵

Laikus tudat �s szellem kialakul�sa

Az evang�liumi mozgalmak �s a laikusok r�szv�tele benn�k azt eredm�nyezi, hogy kezd kialakulni egy laikus tudat �s szellem. Ebben persze nagy r�sze van a t�rsadalmi v�ltoz�soknak, egy �j r�teg, a polg�rs�g megsz�let�s�nek, �s annak, hogy egyre t�bb laikus jut hozz� a m�velts�ghez.

Ezt az �j helyzetet jelzi az is, hogy egyes klerikusok viszont arr�l kezdenek besz�lni, hogy nemcsak a szerzetesek, hanem minden megkeresztelt az evang�liumi regul�t k�veti. Laikusok is lehetnek teh�t hitelesen vall�sosak, religiosi. Reichersbergi Gerhoch p�ld�ul azt �ll�tja, hogy a kereszts�g m�r lemond�s a vil�gr�l, ez�rt mindenki saj�t hivat�s�ban az apostoli regul�t k�veti, azaz regularis.¹⁶ Ugyanilyen v�lem�nyen van Jacques de Vitry is, aki k�v�ncsian �s szimp�ti�val figyelte az �j vall�si kezdem�nyez�seket a 13. sz�zadban: „minden krisztush�v�t, aki az evang�lium regul�ja alatt az �rnak szolg�l, regul�ris-nak mondhatunk”.¹⁷

Konfraternit�sok

Fontos v�g�l megeml�kezn�nk legal�bb r�viden a konfraternit�sokr�l, a vall�soss�gban val� akt�v laikus r�szv�tel tal�n legeredetibb k�z�pkori form�j�r�l, amelyek t�rt�nete r�szben m�g ma is felder�tetlen.¹⁸ Ezek a t�rsas�gok laikusok — bizonyos fokig auton�m — j�mbors�gi form�i voltak. Olyan laikusok vall�si t�rsul�sai, akik a b�nb�nattart�st mint �letform�t v�llalt�k. A k�z�pkor spiritualit�s�t egy�bk�nt is nagyon meghat�rozta J�zusnak a megt�r�sre sz�l� felh�v�sa (Mt 4,17), melyet a Vulgata �gy ford�tott le: penitentiam agite, azaz tartsatok (sz� szerint: v�gezzetek) b�nb�natot.

B�nb�nattart�s

A b�nb�nattart�s �letform�v� v�l�sa egyr�szt val�sz�n�leg a monasztikus szerzetess�g preszt�zs�nek k�sz�nhet�. A monostorok voltak a b�nb�n� lelkis�g k�zpontjai, �s el�sz�r imak�z�ss�gek alakultak ki a kolostorok k�r�l. K�s�bb a laikusok konverzusk�nt vagy obl�tusk�nt t�rsulnak a kolostorhoz (vil�giak maradtak, de szem�ly�ket vagy munkaerej�ket felaj�nlott�k egy kolostornak). Ehhez j�rult a 12. sz�zadt�l az apostolok �letform�j�nak (vita apostolica) vonz�sa, amely a 12. sz�zadi vall�si mozgalmak f� mozgat�rug�ja volt, amint l�ttuk. A konfraternit�sok lelkis�g�nek f�bb elemeit a szeg�nys�g, aszk�zis (f�k�nt b�jt�l�s), id�szakos megtart�ztat�s, karitat�v tev�kenys�g, gyakoribb szents�gekhez j�rul�s alkotta (�vi h�romszor �ldoztak, zsolozsm�ztak). Teh�t �ltal�ban a monasztikus spiritualit�s �s a vita apostolica forr�saib�l mer�tenek, amelyek mindenki sz�m�ra el�rhet�ek voltak, de bizonyos fokig szerettek volna auton�mok is maradni, legal�bb szervezetileg. Nemcsak a b�nb�n�k konfraternit�sai l�teztek, hanem olyan testv�r�letek is, melyek c�lja p�ld�ul a zar�ndokok ell�t�sa, betegek �pol�sa vagy m�s karitat�v tev�kenys�g volt. 

4. K�s�k�z�pkor

A kl�rus �s a laikusok k�z�tti viszonyt a k�z�pkor utols� sz�zadaiban m�g egy nagyjelent�s�g� v�ltoz�s m�dos�tja: j�mbor laikusok hiteles vall�sos kult�r�hoz jutnak. Sokan leford�ttattak a maguk sz�m�ra vall�si sz�vegeket anyanyelv�kre, vagy r�szt vettek az egyh�z liturgikus im�j�ban. L�trej�nnek tov�bb� k�ztes �let�llapotok is a klerikusi �s a laikusi k�z�tt, amelyek a szerzetesi kateg�ri�ba sem f�rtek bele. Az � k�reikben jelenik meg az anyanyelv� lelki irodalom, �s egyes misztikus ir�nyzatok a 14. sz�zadban.

Ugyanekkor azonban bizonyos visszal�p�s is tapasztalhat� volt: a p�pas�g p�ld�ul megk�rd�jelezte az abszol�t szeg�nys�g eszm�ny�t, amely a 13. sz�zadban m�g vitathatatlan �rt�k volt (l�sd XXII. J�nos p�pa vit�j�t a spiritu�lis ferencesekkel a 14. sz�zad harmincas �veiben, akiknek a t�lz� szeg�nys�geszm�ny�t a p�pa v�g�l el�t�lte). A hierarchia is r�szben a vall�sos laikusok ellen fordult (t�bb el�t�l�s is sz�letik p�ld�ul a begin�k ellen).

A k�s� k�z�pkori egyh�z k�ptelennek bizonyult v�g�l arra, hogy megmutassa a vil�g kereszt�ny haszn�lat�nak m�dj�t azok sz�m�ra, akik benne �lnek. B�r utakat k�n�lt, de ezek legt�bbsz�r a kl�rus �letform�j�nak ut�nz�s�t jelentett�k. A mai �rtelemben vett �n�ll� laikus spiritualit�s kialakul�s�hoz v�rnunk kell ez�rt, legal�bbis Szal�zi Szent Ferencig.

 Jegyzetek

 ¹L�sd err�l A. Vauchez: The Laity in the Middle Ages. (Transl. Margery J. Schneider.) University of Notre Dame Press, Notre Dame, 1993, xv–xx.

²Id�zi A. Vauchez: i. m. xv.

³Emile Amann – Auguste Dumas: L’Eglise au pouvoir des laïcs. Paris, 1943.

⁴Etienne Delaruelle: La pi�t� populaire au moyen �ge. Bottega di Erasmo, Torino, 1980.; Raoul Manselli: La religion populaire au moyen �ge. Problèmes de m�thode et d’histoire. Vrin, Paris, 1975.; Gilles G�rard Meerssemann: Ordo Fraternitatis. Confraternite e pietà dei laici nel medioevo I–III, Herder, Roma, 1977.

⁵Congar nagy �rdemeket szerzett a laikuss�g teol�gi�j�nak kidolgoz�s�ban, f�leg Jalons pour une th�ologie du laïcat (Unam sanctam, Paris, 1953) c�m� m�v�vel.

⁶De statu Ecclesiae (1110–1139 k�z�tt), PL 159, 997a. 

⁷Carmen adRotbertum regem (1027–1031 k�z�tt).

⁸Liber Apologeticus, PL 139, 465.

⁹Ad Lizelinum, PL 170, 665c.

¹⁰E. Delaruelle: D�votion populaire et h�r�sie au Moyen Age. In: H�r�sie et soci�t�s dans l’Europe pr�-industrielle 11^{e–18e siè}cles, Paris-la Haye, Mouton, 1968, 148.

¹¹Libellus de lite, MGH 1, 208.

¹²c.12.q.1, c.7. (ed. Ae. Friedberg, I, 678.) Id�zi Marie-Dominique Chenu: La teologia del XII secolo. (Trad. Paolo Vian.) Jaca Book, Milano, 1983, 272.

¹³A 12–13. sz�zadi vall�si mozgalmakr�l alapvet� munka m�g mindig: Herbert Grundmann: Religi�se Bewegungen im Mittelalter. Darmstadt, 1961².

¹⁴Err�l l�sd Marie-Dominique Chenu: Monaci, chierici, laici. Al crocevia della vita evangelica; Il risveglio evangelico. In: M.-D. Chenu: i. m. 253–309.

¹⁵M.-D. Chenu: i. m. 266–267.

¹⁶Liber de aedificio Dei, c.43. PL 195, 1302cd

 ¹⁷Historia Occidentalis, c.34. Ed. J.F. Hinnebusch,  Fribourg, 1972.

¹⁸A k�z�pkori konfraternit�sok kutat�s�ban �tt�r� jelleg� volt G. G. Meerssemann fentebb id�zett m�ve.

A t�m�hoz kapcsol�d�an l�sd Andr� Vauchez tanulm�nyait a k�vetkez� k�tetben: The Laity in the Middle Ages. (Transl. Margery J. Schneider.) University of Notre Dame Press, Notre Dame, 1993. R�vid �sszefoglal�s ugyancsak t�le: Laici. In: Dizionario Enciclopedico del Medioevo II, Città Nuova – J. Clarke – Cerf, 1998, 1002–1004.; A laikus spiritualit�sr�l: Yves Congar: Laïc et laïcat. In: Dictionnaire de Spiritualit�, vol. 9., Beauchesne, Paris, 1976, 79–93.