A val�s�gg� soha nem lett �lom.

Avagy a szerz� el�rulja mag�t… �s…�s

�ljen a Metallica!

Az iskol�b�l hazafel� mindennap meg�llt a kirakat el�tt. �gy k�r�lbel�l f�l�ton. Volt benne rem�ny. F�jdalmas rem�ny. Rem�nytelen f�jdalom,. Egyetlen egy hangszert l�tott csak. Egy gy�ny�r� fekete git�rt. Kar�csony �nnepe k�zeledett. �nmag�val v�vott hossz� harc ut�n nyitott be az �zletbe. H�rman voltak bent, a tulaj �s k�t v�s�rl�. Egy �reged�, kiss� morcosnak t�n� ember, egy j�l �lt�z�tt „aff�le �zletember” �s egy h�sz �v k�r�li, b�rkab�tos fi�. Besz�lgettek. B�tortalanul l�pett oda a pulthoz. Mindh�rman fel� fordultak. �sszeszedte a b�tors�g�t �s belekezdett a mond�k�j�ba:

- Egy furcsa dolgot szeretn�k k�rni. Nekem nincs p�nzem, es�lyem sem, hogy itt v�s�roljak… - - hadarta egyre gyorsabban – de �letem legnagyobb aj�nd�ka lenne, ha csak a kezembe vehetn�m az a csod�latos fekete git�rt ott a kirakatban. K�rem sz�pen. K�rem.

Azt v�rta, hogy kinevetik, majd kizavarj�k a boltb�l – „de akkor is meg kell tennem” – ism�telgette mag�ban m�r hetek �ta. De nem nevettek rajta. Nem dobt�k ki.  Egym�sra n�ztek �s az id�s tulaj odament a kirakathoz, leemelte a git�rt. �rezhet� �nnep�lyess�ggel adta a fi� kez�be. Ahogy �tvette els�rta mag�t. Nem akasztotta a nyak�ba, hanem mag�hoz szor�totta �s s�rt, zokogott boldogan, ahogy m�g soha �let�ben. A t�bbiek szeme is megtelt k�nnyel. Szerett�k a zen�t. A zene volt az �let�k. �rtett�k a fi�t. A b�rdzsekis sr�c sz�lalt meg, hossz� percek ut�n megt�rve a csendet:

- Vedd fel!

Nem parancsolt, k�rt. Ahogy a k�nnyeit t�r�lget� fi� – aki egy h�l�s pillant�s ut�n -  nyak�ba akasztotta a git�rt… �rezt�k, hogy t�rt�nt valami. Valami megv�ltozott. Valaki megsz�letett. Az �zletember sz�lalt meg el�sz�r:

- A git�r a tied fiam. – majd odafordult a tulajdonoshoz �s azt mondta: megveszem neki.

Az id�s �r b�lintott. A b�rdzsekis sr�c odal�pett az er�s�t�h�z �s egy k�belt a fi� nyak�ban l�v� git�rhoz kapcsolt. �s felvillant egy apr� piros f�ny. V�rakoz�an n�ztek r�. A fi� felemelte tekintet�t �s kiss� ijedten azt mondta:

- �n nem tudok git�rozni, �n csak…

�s a s�r�s, egy m�sik fajta, kezdte szorongatni a tork�t. De a h�rom ember csak mosolygott �s egyszerre mondt�k neki:

- Csak pr�b�ld meg!

A fi� pr�b�lta felid�zni a vide�n l�tott koncertek mozdulatait, a dallamokat amiket a sulib�l haz�ig d�dolt mag�ban, amelyek benne sz�lettek, amelyeket sz�lt a fekete git�r ut�ni v�gy… �s lassan a hurokhoz ny�lt… ami megsz�lalt nyers volt, de… olyan m�lyr�l j�tt… hogy  mindny�jan azt �rezt�k le k�ne hogy t�rdeljenek.

A fi� most ott �llt, nyak�ban – szinte vele teljesen eggy� v�lva – ott �lelte �t a git�r… �s a kezeit – sz�tnyitott ujjait b�multa hitetlen�l. Boldogan. Ha itt most v�get �rt volna vil�g � egy�tt suttogta volna annak Ur�val:

- Beteljesedett!

�gy kezd�d�tt egy karrier? �gy „kezd�d�tt” egy szerelem.

Vargabet�?

A val�s�gg� soha nem lett �lom II.

Egy ki�r�lt whisky-s �veg hevert mellette a f�ld�n az �gy jobb oldal�n. Git�rja gondosan a sarokba t�masztva. A f�rd�szob�b�l behallatszott a zuhanyz� hangja. Kiss� tomp�n, de �rdekl�d�ssel figyelte az ajt�t. Szerette ezt a pillanatot, mikor a n� – vizes haj�t t�r�lgetve – bel�p. Olyan – fogalmazta meg mag�nak – mintha kinyitn�k egy k�nyvet, valami albumot sok fot�val, egy aff�le gazdag, illusztr�lt �letrajzot. Ha meztelen�l l�p be, t�r�lk�z�vel haj�t sz�r�tgatva, vagy az ott tal�lhat� fekete selyem f�rd�k�penyben, vagy �ppen f�rd�leped�be csavarva test�t… fellapozom eg�sz�let�t. Persze – ezt is mindig hozz�tette – lehet, hogy t�vedek. S ilyenkor mindig h�zott egyet az �vegb�l. Szerette, ahogy v�gigmarja tork�t, ahogy elzsibbadt t�le a nyelve. Most azonban az �veg m�r �res volt. A zuhanyz� n� is k�sett. Fel�lt. Szeme el�sz�r az �r�ra t�vedt – hajnali kett� – majd a git�rj�ra a sarokban. Felkapta a kisp�rn�t maga mell�l �s… de azt�n visszahanyatlott a p�rn�k k�z�. Megfordult vele a vil�g, sz�d�lt… �s hirtelen birtokba vette egy k�p �s egy dallam. Eur�p�ban j�rt, It�li�ban… - alig m�ltam 16 – Toszk�na… m�g az illatokat is �rezte, a l�gy ny�ri szell�t… egy falusi h�z egyszer�, de m�gis oly k�lt�i k�pe t�rt el� eml�kei k�z�l. �s egy dallam, egy �nek, amit az eb�d k�sz�t�se k�zben d�dolt a h�zasszony. Anyj�nak volt oszt�lyt�rsa. Szobr�sz. M�g Firenz�ben tanultak egy�tt az Akad�mi�n. Pr�b�lt megszabadulni az eml�kt�l – valahogy olyan keser� volt az �ze – de a k�p �s a dallam nem hagyta mag�t. Mintha… - gondolta szinte m�r k�ts�gbeesetten – akarna t�lem valamit. De miiiit? Megint felvette a whiszky-s �veget, ahogy a sz�j�hoz emelte r�j�tt, hi�ba. De ahogy az ablakon besz�r�d� f�nyben megcsillant kez�ben el�nt�tte… egy furcsa j�zans�g. Felkelt az �gyb�l �s fel�lt�z�tt. V�ll�ra akasztotta git�rj�t �s kil�pett az ajt�n. A l�pcs�n ment le…. Intett a sz�lloda port�s�nak �s m�r kint is volt az �jszak�ban. Esett. Meg�llt, �gre emelte arc�t �s �lvezte ahogy v�gigfolyik rajta a v�z. Milyen j�, hogy a git�rom…- �s meg�rintette a v�zhatlan tokot, amit menedzsere er�ltetett r� egy alkalommal. H�l�s volt. Hat�rozott l�ptekkel indult meg a stadion fel�, ahol aznap este a koncertet tartj�k majd. A turn� szorgalmas, l�thatatlan munk�sai dolgoztak – dolgoztak eg�sz �jjel. Am�g �n… - mondta mag�nak r�stelkedve, mikor meg�rkezett. Szeretettel �dv�z�lt�k, kicsit ugyan meglep�dve, mert ilyenkor nem szokott… de h�t „ezek a zen�szek m�r csak ilyenek” pillant�ssal nyugt�zt�k, �s folytatt�k munk�jukat. Kibontotta git�rj�t le�lt a sz�npad k�zep�n �s j�tszani kezdett. A Toszk�n�ban hallott dallamot pr�b�lta el�csalni. Lassan kibontakozott, sz�nesedett, eg�szen az �v� lett. Az egyik technikus egy vezet�ket hozott neki, git�rj�ra csatlakoztatta �s… hajnali h�rom k�r�l, tiszt�n – k�ny�rtelen�l – ahogy � szerette mondani – felhangzott az �j sz�m els� v�ltozata. Meg�llt mindenki, figyelt�k, hallgatt�k. Egy mikrofon is oda ker�lt el�je. A r� jellemz� mosollyal k�sz�nte meg �s… �s �nekelni kezdett. Lehunyta szem�t. Nem gondolkozott. Hagyta, hogy az eml�k sz�lte �rz�sei szavakba sz�r�djenek: „Szel�d dombok k�z�tt… egyed�l… a k�be �s f�ba, sz�nekbe rejtett csend… �s… �s volt ott egy le�ny… b�rsonyos tekintete �lt�ztette…” A munk�sok le�ltek �s elr�vedve hallgatt�k a ballad�t. �k is ott j�rtak a messzi toszk�n t�jon. Tal�n mind szerelmesen keresve a le�ny tekintet�t. Mikor felemelte fej�t �s elengedte a h�rokat felhangzott a taps. � egy kicsit sz�gyellte mag�t. Sz�gyellte, mint egy gyerek, akit rajtakapnak, hogy elcsente a mazsol�t, amit a vas�rnapi s�tem�nyhez haszn�ltak volna �s… nem meri bevallani, hogy a szomsz�d kisl�nynak akart vele �r�met okozni. Megint a h�rok k�z� csapott �s az im�nt hallott dallam most a r� annyira jellemz�, gyors, vad, kem�ny – k�ny�rtelen – form�ban sz�lalt meg. Felnevettek �s megint kit�rt a taps. Letette a git�rt, intett a munk�soknak, �s be�llt � is a sz�npad�p�t�sbe. Megint meggy�gyultam – gondolta m�g egy pillanatra – majd eg�szen belefelejtkezett abba amit csin�lt.

A val�s�gg� soha nem lett �lom.

Avagy a szerz� el�rulja mag�t… �s…�s

�ljen a Metallica!

C�ltalanul s�t�lt. Nem zavarta, hogy az aszfalt cseppfoly�ss� olvadt a napsugarak d�h�dt, embert k�nz� tombol�s�ban.  Nem zavarta semmi. Semmi… tal�n annyi m�gis, hogy… �l. Egy s�r�z� … akadt meg a szeme a feliraton. Bement. Rendelt egy kors� Sp�tent, majd k�rt m�g hozz� valami kem�nyet. Egy filmben l�tta m�g �vekkel ezel�tt a „tengeralattj�r�t”, ezt pr�b�lta most ki, amikor a pinc�rl�ny letette el� a k�t poharat. A feles les�llyedt a kors� fenek�re. J�l esett neki, ahogy a keser� folyad�k v�gigmarta a tork�t. Keser�, pont mint… de nem fejezte be mert �ppen akkor az asztal�hoz l�pett egy l�ny �s a legnagyobb term�szetess�ggel le�lt. S nem csak hogy le�lt, de �rdekl�dve figyelte. Lassan letette az asztalra a kez�ben l�v� poharat �s �rdekl�dve n�zett vissza. Seg�thetek valamiben? Nagyon udvarias akart lenni, s m�gis… volt a hangj�ban n�mi agresszi�, vagy legal�bbis bossz�s�g. Ezt a m�sik egyb�l meg�rezte. Sz�les mosollyal az arc�n v�laszolt: igaz�b�l nem, �n az�rt j�ttem, hogy seg�tsek neked. Majd hirtelen elnevette mag�t, ahogy a fi� bamba arcot v�gott. Nem vagyok eg�szen h�lye. Az nem, hanem egy f�ldre sz�llt angyal! – mondta most m�r ny�lt ellens�gess�ggel, b�r nem lehetett leplezni a hangj�ban bujk�l� �rdekl�d�st �s a meglepet�s sz�lte… a l�ny megint nevetett. K�sz�n�m, hogy angyalnak nevezt�l. Ez igaz�n h�zelg�. �s �gy csin�lt, mintha elmerengene a mondottakon �s �lvezn�, hogy sz�rnyak vannak a h�t�n. Nem tudta, hogy mit sz�ljon… azt �rezte mag�ban, hogy tehetetlen. Tehetetlen �s… nem vette le a szem�t a m�sikr�l, pr�b�lta kital�lni, hogy mit is akar t�le. Nem ment,..

A l�ny seg�tett neki: �js�g�r� vagyok. Riportot fogok veled k�sz�teni. Megint oda fognak r�d figyelni, ett�l jobban leszel �s akkor nem kell… �z�… sz�val h�res meg ilyesmik, kapisg�lod igaz? Sz�val �n leszek a megment�d, mert most �ppen rossz passzban vagy meg minden.  

H�t ez hihetetlen. Szem�t, pimasz d�g – fakadt ki eg�szen brut�lisan, fell�kve az el�tte �ll� poharat, hogy a l�nynak minden �gyess�g�re sz�ks�ge volt, hogy elugorjon �s ne legyen nyakig s�rbe �ztatott.

Az el�bb angyal, most pimasz d�g. �llhatatlan egy pasas vagy, mondhatom. – kiab�lta vissza neki. A s�r�z�ben mindenki �ket n�zte. J�l sz�rakoztak. Kell egy kis buli az �letbe, att�l lesz �lhet�. K�l�n�sen ha az m�sokkal t�rt�nik, s mi csak n�zel�d�k vagyunk. De a l�nyon is l�tszott, hogy j�l sz�rakozik – el nem t�nt volna arc�r�l a mosoly semmi p�nz�rt. A fi�, minden �tmenet n�lk�l, vissza�lt az asztal�hoz, s mag�ra er�ltetett nyugalommal figyelte az el�tte �ll�, �t f�rk�sz� teremt�st. �lj le! – mondta most neki, szel�d b�r kiss� remeg� hangon. Bocs�ss meg az im�nti… hevesked�seim�rt! Hevesked�s? Bunk� m�don viselkedt�l. – sz�gezte le a l�ny s egy l�p�st h�tral�pett, v�rva az �jabb d�hkit�r�st, de az elmaradt. Most a fi�n volt a sor, hogy elmosolyogja mag�t, s�t vigyorgott egyet kaj�nul, l�tva a l�ny mozdulat�t. Megh�vhatlak valamire? – k�rdezte most, m�r eg�szen bar�ts�gosan. Mondjuk egy m�lnasz�rpre, vagy egy eperturmixra? S v�rta a hat�st. Rendicsek – �rkezett meg a felelet – egy poh�r tejet k�rek. Kiscica. – d�nny�gte mag�ban. Majd az asztalhoz intette a pinc�rn�t, eln�z�st k�rt, �s… m�g k�t poh�r tejet rendelt. Mindig ilyen pimaszul cserk�szed be az �ldozataidat? – k�rdezte a l�nyt miut�n az letette el�j�k a k�t poharat. Att�l f�gg, ki az illet�. �gy �reztem, veled ezt kell alkalmaznom, �s bej�tt mert most itt �l�nk egy romantikus helyen, gyertyaf�ny n�lk�l, egy j� italt szopogatva… �s felemelve pohar�t a fi��hoz koccintotta �s nagyot kortyolt bel�le. … Am�gy �n egy nagyon csendes, visszah�z�d� le�ny vagyok �m. – tette m�g hozz�, ahogy letette pohar�t. A fi� csendben n�zte a l�nyt, a kis feh�r cs�kon elid�z�tt a szeme, amit az im�nt fogyasztott tej hagyott a l�ny ajkai k�r�l. Ok! Nyert�l. Holnap d�lel�tt van id�m a riportra, de most mennem kell. Adjak c�met, telefonsz�mot vagy b�zzam r�d �s megtal�lsz? A l�ny fel� ny�jtotta kez�t: Ide, �rd, a tenyerembe! Itt a tollam is. Id�pontot is! A fi� megfogta a l�ny kez�t �s �rt.

A k�vetkez� �r�somat egy p�ly�zatra k�sz�tettem

A szabads�g f�nye

Ut�lta az �kszereket. Az anyj�ra eml�keztett�k, aki teleaggatta mag�t vel�k �s k�zben… legyintett. Egy k�nnycsepp is v�gigcsordult az arc�n. V�v�dott. K�zd�tt �nmag�val. M�r hossz� percek �ta… a kirakat el�tt �llt, t�sk�val a kez�ben, szeme – nyugtalanul – egyik �kszerr�l a m�sikra ugrott. Pedig ez a nap is �gy kezd�d�tt, mint a t�bbi, mint a t�bbi megszokott, sz�rke h�tk�znap. Az �breszt� �ra berreg�s�re �bredt, reggeli, majd busszal a munkahelyre… Szaladt lefel� a l�pcs�n. Megint k�s�sben volt. A l�pcs�h�zban, pont a kij�rati ajt�ban, egyik szomsz�dj�val tal�lkozott. Szeg�ny asszony - kis�rt szemekkel - pr�b�lta a kez�ben l�v� csomagokat, szatyrokat felcipelni. Seg�tett neki, pedig… s k�zben egy eg�sz �let trag�di�ja r�z�dult. A l�nya… �ppen ma tizennyolc �ves, beteg, nagyon beteg… valami v�rus… igen, sz�let�snapja van… ma kellett volna hogy el�sz�r felvegye az �kszert, amit az apj�t�l kapott, m�g miel�tt… de m�r r�gen eladtuk, kellett a p�nz, a gy�gykezeltet�sre, orvoss�gokra… az�ta m�g szomor�bb… azt hajtogatja, hogy mintha az �let�t adtuk volna el… f�sultan fekszik szob�j�ban, nem eszik, vagy csak alig �s… nem besz�l…

            Bement hozz� a szob�ba. Nyomaszt� f�lhom�ly uralkodott, a f�gg�ny�k beh�zva. A l�ny a fal fel� fordulva mozdulatlanul. Kicsit but�n �rezte mag�t. Mit keresek �n itt? – hangzott el benne, ott bel�l, t�bbsz�r is. Megpr�b�lt mes�lni neki… besz�lt m�sok betegs�g�r�l, neh�zs�geir�l… p�ld�ul arr�l a kisl�nyr�l fent a harmadikon… meg hogy a munkahely�n a f�n�ke milyen undok, biztos ma is m�r… meg hogy, az id�n biztos megnyeri kedvenc csapata a bajnoks�got… �s hogy milyen csod�latos a h�zuk el�tt l�v� park a sz�nes vir�gokkal. A l�ny azonban nem sz�lt semmit, nem is adta semmi jel�t annak, hogy figyelne. Elhallgatott �s a kez�ben l�v� poharat n�zte, a kih�lt tea felsz�n�n j�tsz� f�nyeket. Majd halkan ennyit mondott: �n ut�lom az �kszereket. A l�ny ekkor megfordult �s r�n�zett. Nem sz�lt, de … szem�ben ott volt a k�rd�s: mi�rt? �s a fi� mes�lt az anyj�r�l, gyermekkor�r�l. Mikor befejezte a l�ny b�lintott, majd m�lyen a szem�be n�zett �s azt mondta: A sz�v d�nti el, hogy az �kszer �l-e, vagy halott. Lehet eg�szen tiszta szeretet, �n hiszem. S m�g egyszer megism�telte: Hiszem! Elcsuklott a hangja, egy k�h�g�si roham r�zta meg eg�sz test�t.

A fi� ezen a napon nem ment be a munkahely�re. �r�kon �t s�t�lt az utc�n. M�g a szemerk�l� es�t se vette �szre. Akkor t�rt csak mag�hoz gondolataib�l, mikor meg�llt az �kszerbolt kirakata el�tt. …hossz� percek v�v�d�sa ut�n lepett be.

Kedvesen k�sz�nt�tt�k. Kicsit elveszettnek �rezte mag�t. Seg�thetek? – fordult hozz� az egyik elad�. Iiiigen, egy sz�let�snapra szeretn�k… tizennyolc �ves… l�ny… valami sz�pet… nagyon sz�pet… kivettem minden megtakar�tott p�nzem… utazni akartam… - mondta alig hallhat�an.

Szeretettel, hangj�ban b�szkes�ggel, mutatta meg neki a szebbn�l szebb �kszereket, �rmeket, d�szt�rgyakat. A fi� szeme m�g a kirakatban megakadt egy kit�z�n, egy pillang�n. H�rom sz�n, h�rom csod�latos �zenet d�sz�tette: feh�r, z�ld �s piros. Haz�ja lobog�j�nak sz�nei! S mi�ta egy el�ad�sban hallotta, hogy ezek jel�lik a hit, rem�ny �s szeretet er�ny�t is… k�l�n�sen is �tj�rta sz�v�t valami m�ly, �s j�les� �rz�s, ha e sz�nekkel tal�lkozott. Tal�n – gondolta most – elh�zom majd a f�gg�nyt, a f�nyben megcsillannak a k�vek, �s az � sz�v�be is eljut az �zenet! Els�k�nt ezt v�lasztotta ki. Mert m�sodiknak egy nyakl�nc k�vetkezett, melynek el�sz�r a neve fogta meg: r�zsal�nc. Mikor kez�ben tartva jobban megn�zte… elb�v�lte az egym�sba fon�d� sz�llak �sszetetts�ge. Mint maga az �let! – fogalmazta meg �nmag�nak hirtelen. Esz�be jutott egy apr� med�l, amit m�g egyszer, n�h�ny �vvel ezel�tt egy tombol�n nyert, unoka�ccs�nek farsangi �nneps�g�n. Egy apr� piros k� volt, eg�szen egyszer� arany foglalatban. Alakja eg�szen olyan volt, mint egy k�nnycsepp. Egy v�res k�nnycsepp. Ott hevert az egyik fi�k m�ly�n. Ezt fogom a r�zsal�ncra f�zni, miel�tt oda adom neki. – mosolyodott el, mik�zben figyelme m�r egy gy�r� fel� fordult, amit az elad� mutatott neki, mint c�g�k egyik �rdekes alkot�s�t. Egy halv�nyk�k k� d�sz�tette egy ez�st �s arany vir�gforma k�zep�n. S ami zseni�lis – m�s sz�t nem tal�lt r� – a gy�r� sz�tnyithat� volt �s pillanatok alatt kark�t�t lehetett bel�le var�zsolni. Leny�g�zte… megpr�b�lta �jra gy�r�v� form�lni, de bizony nem siker�lt, meg kellett k�rnie a kedvesen mosolyg� elad�t. Nem volt olcs�, de… most valahogy az �sszeg nem sz�m�tott neki… kicsit tal�n Aladdinnak �rezhette mag�t e Kincses barlangban.

Sz�p mosolyg�s napot! – k�sz�nt el �s k�l�n�s, b�k�s boldogs�ggal sz�v�ben indult haza. Azonban mikor �ppen a villamosra sz�llt volna fel, valami esz�be jutott. Kiment a temet�be. Vir�got vett a bej�ratn�l. A s�rn�l let�rdelt megfogta a hideg m�rv�nyt. Majd… Anyu!… anyu … vettem n�h�ny sz�p �kszert… biztosan tetszen�nek neked is…. Tetszen�nek. – suttogta.

Mikor meg�rkezett, hi�ba kopogtatott az ajt�n. �jra z�rgetett. Semmi. A szomsz�d ajt� ny�lt ki �s ezeket a szavakat hallotta, pont azokat, amik m�r ott voltak a sz�v�ben: rosszul lett, kij�tt �rte a ment�… de m�r nem tudtak seg�teni. Meghalt.

Leroskadt a l�pcs�re, de nem s�rt. H�la volt a sz�v�ben. Felment szob�j�ba. �sszepakolt. M�g annyi p�nzem van �ppen, hogy odafel� megvegyem a jegyet.- mondta ki f�lig hangosan. Egy titkos, megmagyar�zhatatlan b�tors�got �rzett mag�ban. B�tors�got, hogy nekiinduljon a vil�gnak. Csak �gy…

Lehunyta szem�t. Megpr�b�lta maga el� k�pzelni az oly sokszor meg�lmodott t�jat… de a l�ny halv�nyk�k szemeit l�tta �jra. Olvasott benn�k �s r�j�tt – nem �gy, mintha vill�mk�nt has�tott volna bele a gondolat, hanem eg�szen szel�den sz�letett meg benne a bizonyoss�g – hogy sokkal nagyobb b�tors�g kell ahhoz, hogy itt maradjon. Ott, ahol eddig is �lt. Csak… m�r… eg�szen… m�sk�pp!