3. "Hogy mindny�jan egy legyenek" (17, 20-26)

A. A ford�t�sban tal�n szokatlan m�don haszn�lt "egy" [106] kifejez�ssel arra akarjuk felh�vni a figyelmet, hogy ez a sz� itt nem csup�n egyet�rt�sre utal. A g�r�g sz�vegben a hen, vagyis az egy (heisz, mia, hen) kifejez�s semlegesnem� alakja �ll: teh�t valamif�le titokzatos egys�gre utal. A hen sz� a 17,11-en k�v�l a 21-23. versekben n�gyszer fordul el�, a 21. versben ugyanis csak egyszer sze�repel: a P⁶⁶, a Codex Vaticanus �s a r�gi ford�t�sok tan�s�ga szerint e versben egyszer�en ez �ll: "hogy �k is benn�nk legyenek". [107] - Az egyik modern ford��t�s a perikopa m�sik vers�t (20. v.) sz�vegkritikailag szint�n megv�ltoztatja. E versben n�h�ny k�zirat �s k�sei ford�t�s a jelen idej� igealak ("hisznek") he�lyett j�v� idej�t ("hinni fognak") olvas. A j�v� idej� alak t�rt�neti szeml�let�tel tekint el�re az utols� vacsora term�b�l a j�v�be, a jelen idej� ellenben megfelel a h�sv�t ut�ni helyzetnek. M�g az �tdolgozott n�met luther�nus for�d�t�s is meg�rizte a j�v� idej� igealakot, mert ez �llt a Luther �ltal haszn�lt rossz kisbet�s k�ziratban. - A 22. vers v�g�n a legt�bb ford�t�sban ez a sz�kap�csolat szerepel: "mint ahogy mi egy vagyunk". A P⁶⁶-b�l �s m�s j� k�ziratokb�l azonban hi�nyzik az (eszmen) ige. - A n�met egys�gford�t�s (E�) a 24. vers v�g�re beilleszti a "m�r" sz�t ("mert szerett�l engem m�r ..."). �m ez nem szerepel a sz�vegben. - A 24. vers elej�t az E� k�sz�t�i �gy olvass�k: "azt aka�rom, hogy mindazok, akiket". A g�r�g sz�vegben tulajdonk�ppen meglep� m�don a semlegesnem� ("amit": ho) vonatkoz� n�vm�s �ll (v�. a housz kifejez�st tartalmaz� sz�vegv�ltozatokkal). Vajon arr�l a titokzatos "egy"-r�l (hen) van sz�, amelyr�l fentebb sz�ltunk? Vagy a h�vek �sszess�g�re kell gondolnunk? (V�. a pan ho sz�kapcsolattal a 6,37.39 �s a 17,2 versekben, illetve a ho kifeje�z�ssel a 10,29-ben). P. W. von Keppler e probl�m�n t�prengve ezt a v�lem�nyt fogalmazta meg: mindazokra, akiket az Atya a Fi�nak adott, "�sszefoglal�an az egyetlen ho kifejez�s utal". [108]

B. A holt-tengeri leletek t�kr�ben ma m�r jobban ismerj�k a korai zsid�s�gon bel�l h�z�d� fesz�lts�geket, f�leg miut�n tudjuk, hogy olyan b�rtekercse�ket is besoroltak a "kolostori k�nyvt�r" �llom�ny�ba, amelyek a kolostoron k�v�l keletkeztek. [109] - A fels�-egyiptomi Nag-Hammadiban tal�lt leletekb�l [110] �j korakereszt�ny szekt�k alkot�sait ismert�k meg. Ezek k�z�tt vannak a Szetr�l, azaz �d�m fi�r�l sz�l� gnosztikus sz�vegek, Valentinus k�vet�it�l sz�rmaz� �r�sok, hermetikus iratok, egy Tam�s-hagyom�ny, illetve nem gnosz�tikus jelleg� �r�sok is. A k�t leletcsoport azt igazolja, hogy az id�sz�m�t�st megel�z� �s k�vet� �vsz�zadok emberei sokkal er�sebben hajlottak a visz�lyra �s a fesz�lts�gkelt�sre, mint azt eddig felt�telezt�k (v�. az 1 Jn 2,18; 4,1 �s a 2 Jn 7 verseivel is). M�dszertanilag �ppen az�rt hely�nval� r�mutatni az �segy�h�zban elterjedt szekt�sod�si mozgalmakra, mert abb�l indulunk ki, hogy a f�papi im�ds�gban nem valamif�le gyors�r�ssal lejegyzett sz�veget tartunk a kez�nkben, hanem egy j�zusi im�t, amelyet olyan szerz� fogalmazott meg, aki a L�lek vezet�se alatt �llt (v�. 16,13). �gy az egys�g�rt mondott ima egyr�szt �rthet�bb� v�lik, m�sr�szt t�bbet mond sz�munkra is, akik az egyh�zon bel�li polariz�l�d�s kor�ban �l�nk.

A perikopa befejez� r�sz�ben azonban nem csup�n az emberek k�zti egys�g�r�l van sz�, hanem l�nyegesen t�bbr�l: az evang�lista Isten egys�g�t tartja szem el�tt. Ugyanakkor az isteni egys�g fogalma e r�szletben "nem a tiszta l�nyegi egys�gre vonatkoz� filoz�fiai kijelent�sben ... konkretiz�l�dik". [111] E versekben "az akarat, a cselekv�s �s a szeretet egys�g�r�l", azaz elszak�thatat�lan szellemi, �l� �s viszonyszer� k�z�ss�gr�l van sz�. [112] A perikopa sz�vege teh�t nem �ll a g�r�g filoz�fia hat�sa alatt.

M�s a helyzet a qumr�ni sz�vegekben megfogalmaz�d� eszm�k eset�ben. A kolostor �s az ezt k�rnyez� barlangok lak�i a k�z�ss�g�ket az "egys�g" vagy "egyess�g" (yachad) [113] sz�val jel�lt�k, �s e kifejez�sen az erk�lcsi �s kultikus jelleg� k�z�ss�gi �let k�l�nleges form�j�t �rtett�k. Ennek a k�z�ss�get jel�l� n�vnek kifejezetten teol�giai alapvon�s�ra Cross mutatott r�. [114] A qumr�niak �gy gondolt�k, hogy csak ebben az "egyess�gben" lehet megfelel� m�don visszat�rni a T�rv�nyhez, �s �gy Istenhez.

C. Miut�n J�zus "munkat�rsainak" csoportj��rt (17,6-19) im�dkozott, k�r�s�t kiterjeszti mindazokra, akik �ltaluk hinni fognak. L�tszik, hogy az evang�lista sz�nd�kosan fokozza a "kulcsmondatokat" (C. H. Dodd): "�rt�k k�ny�r�g�k" (9. v.). "Hogy egy legyenek, mint ahogy mi" (11. v.). "Hogy �k is benn�nk legyenek" (21. v.). "Hogy t�k�letesen egy legyenek" (23. v.). "Hogy az a szeretet, amellyel engem szerett�l, benn�k legyen, �s �n �benn�k" (26. v.). A f�papi ima e harmadik r�sz�ben kezd�d� versek alkotj�k a k�r�s k�z�ppontj�t. Ebben a hangs�ly arra helyez�dik, hogy J�zus im�t mond a benne h�v� emberis�g eg�sz��rt, amely nem m�s, mint az � egyh�za (ekkl�szia). [115]

Az al�bbi t�bl�zat vil�gosabb� teszi a fokoz�st:

Vajon Krisztus itt az egyh�znak olyasfajta egys�g��rt im�dkozik, mint ami�lyenre p�ld�ul korunkban az "Una-Sancta-Mozgalom" h�vei gondolnak? A k�rd�s k�zenfekv�. �m az exeg�zisben els�dlegesen azt kellene meg�rten�nk, hogy J�nos mit akart mondani. Miut�n m�r l�ttuk, hogy az im�ds�g cs�cspont�j�t egy�rtelm�en a 26. vers alkotja, nem lehet k�ts�g�nk afel�l, hogy a r�szlet�ben els�sorban �s mindenekel�tt az Istennel val� egys�gr�l van sz�, nem pedig az emberek k�z�ttir�l.

Pollard k�t �r�s�ban is r�szletesen megvizsg�lta a k�rd�st, hogy vajon e perikopa alapj�n szabad-e az egyh�z egys�g�t szorgalmaznunk. [116] Helyesen mu�tat r�, hogy ezt a r�szletet a Szenth�roms�gtanban m�r a legkor�bbi exeg�t�k (R�mai H�ppolitosz, Tertullianus, Novatianus, Athanasius) is az "egys�gben fenn�ll� k�l�nb�z�s�gekre" vonatkoz� elgondol�sok alapj�nak tekintett�k. A 17,11.21-23 versek azonban a h�v�k egys�g�t az Atya �s a Fi� k�z�ss�g�hez hasonl�tj�k. Ily m�don az egys�g mellett a h�v�k eset�ben is sz�molnunk kell a k�l�nbs�gekkel. A 21. verset teh�t nem szabad az egyh�z egys�ge mellett sz�l� �rvk�nt felhozni. Erre a v�lem�nyre Wenger [117] v�laszolt, aki a sz�vegk�rnyeze�tet is szem�gyre vette. Szerinte a tan�tv�nyok egys�g�nek c�lja nem csup�n az, hogy az Aty�hoz �s a Fi�hoz hasonl�an t�k�letes k�z�ss�gre jussanak (21. �s 23. v.), hanem az is, "hogy elhiggye a vil�g" (21. v.) �s "felismerje" (23. v.): J�zust az Atya k�ldte. Ha figyelembe vessz�k ezt az �sszef�gg�st, akkor az �r k�r� im�j�t bizonyos �rtelemben az egyh�z szerves egys�g�nek l�trehoz�s�ra ir�nyul� er�fesz�t�seink alapj�nak tekinthetj�k. Term�szetesen azt vil�gosan kell l�tnunk, hogy az evang�list�t nem a mai �rtelemben vett "�kumenikus szeml�letm�d" jellemezte. [118]

Az els� c�lhat�roz�i mell�kmondat [119] jelent�se nagyj�b�l vil�gos: "hogy mindny�jan egy legyenek �gy, ahogyan te, Aty�m, �nbennem, �s �n tebenned" (21a v.). Krisztus nem uniformiz�lt, hanem szeretetben egyes�lt k�z�ss�g�t k�ri a h�v�knek, akik a szektaszellemet elutas�tj�k, mert Istenhez akarnak ha�sonulni.

A m�sodik c�lhat�roz�i mondat megnevez egy c�lt: "hogy �k is benn�nk legyenek" (21b v.). E mondatot kieg�sz�ti �s magyar�zza a 23a vers: "�n �ben�n�k, �s te �nbennem".

A harmadik c�lhat�roz�i mondat megjel�li a feladatot is: a h�v�k egys�g�nek jele a vil�got hitre kell hogy vezesse. Felid�z�dik a 13,35 j�zusi k�v�ns�ga: a kereszt�nyek egym�s ir�nti szeretet�r�l kell felismernie mindenkinek, hogy �k J�zus tan�tv�nyai. Most m�g hangs�lyosabban fogalmaz�dik meg ugyanez a gondolat: "hogy elhiggye a vil�g, hogy te k�ldt�l el engem" (21c v.).

Ezzel a harmadik j�zusi k�v�ns�ggal kapcsolatban k�t r�szletet id�zn�nk a Kor�nb�l. Az els�b�l kivil�glik, hogy a kereszt�nys�g osztotts�ga az iszl�m k��vet�inek szem�ben Isten akarat�nak l�tszik: "J�zusnak, M�ria fi�nak (mondja Allah) nyilv�nval� bizony�t�kokat adtunk �s meger�s�tett�k �t a Szentl�lek�kel. Ha Allah �gy akarta volna, akkor nem hadakoztak volna egym�ssal az ut�nuk j�tt nemzed�kek, miut�n nyilv�nval� bizony�t�kokra tettek szert. �m egyenetlens�g t�madt k�z�tt�k. Voltak k�z�tt�k olyanok, akik h�v�k, m�sok istentagad�k voltak. Ha Allah �gy akarta volna, nem hadakoztak volna egy�m�ssal. �m Allah azt teszi, amit akar" (Sz�ra 2,253). [120] - A m�sodik sz�veget, amely az �t�dik Sz�r�ban olvashat�, Mohamed ism�t Isten szavaival vezeti be, �s a kereszt�ny egys�g hi�ny�t most b�ntet�snek t�nteti fel amiatt, hogy a ke�reszt�nyek nem �rizt�k meg s�rtetlen�l az isteni �zenetet: "�s egyezs�get k��t�tt�nk azokkal [is], akik azt mondj�k: 'Mi kereszt�nyek vagyunk.' De �k [is] elfelejtett�k egy r�sz�t annak, ami int�s gyan�nt [lek�ldetett] n�kik. Ez�rt vi�sz�lyt �s gy�l�ls�get t�masztottunk k�z�tt�k, ami a felt�mad�s napj�ig fog tar�tani" (Sz�ra 5,14).

A kereszt�nyek osztotts�ga az iszl�m sz�m�ra teh�t azt bizony�tja, hogy nem a kereszt�nys�g a voltak�ppeni, az igazi vall�s. Az a muszlim, aki ma ismerke�dik meg a kereszt�nys�ggel, az egys�ges egyh�z k�pe alapj�n nem fog eljutni arra a hitre, hogy ez az egyh�z �s alap�t�ja isteni eredet�. A r�szekre szakadt kereszt�nys�g k�pe ink�bb az ellenkez� hat�st v�ltja ki Mohamed k�vet�iben. A kereszt�nys�g teh�t mindm�ig nem tudta felmutatni Krisztus istens�g�nek azt a bizony�t�k�t, amelyet a krisztusi egyh�z egys�ge jelentene. [121] Ez tragikus t�ny. Isten �sz�vets�gi n�p�nek helyzet�re eml�keztet, amely megkapta a pa�rancsokat, de k�z�ss�gk�nt nem tudta teljes�teni. Mi�rt nem adott Krisztus az � egyh�z�nak elegend� kegyelmi er�t a kereszt�ny egys�g megval�s�t�s�hoz, illetve megtart�s�hoz? A k�rd�s hasonl�t ehhez: mi�rt nem adta meg Isten a zsid�s�gnak az er�t ahhoz, hogy k�z�ss�gk�nt eljusson a meg�g�rt F�lkentbe vetett hitre? - Izraelnek csak v�lasztott marad�ka nyerte el az �g�retet, �s �gy l�tszik, az egyh�z is csak r�szleges egys�gben k�pes az �dvtervet val�ra v�ltani. Erre term�szetesen �pp�gy nincs ments�g�nk, mint ahogyan a zsid�knak sem volt.

A 20-21. �s a 22-23. versek t�bb tekintetben megfelelnek egym�snak. A bevezet� mondatot mindk�t esetben h�rom ("hina" sz�val kezd�d�) c�lhat�ro�z�i mell�kmondat k�veti, amelyek k�z�l az els� megjel�li a c�lt: "hogy egy legyenek". Ezut�n ez a c�l mindk�t esetben kiterjed az isteni egys�gre is. A befejez� r�szben mindk�tszer arr�l esik sz�, hogy ebb�l az egys�gb�l a koszmosz-nak fel kellene ismernie J�zus isteni eredet�t.

A 20. vers kapcs�n gondolhatunk arra, hogy a L�lek egy�ttm�k�dik az apostoli igehirdet�ssel (v�. 15,26-27). Val�sz�n�leg a 22. vers meg�rt�s�hez is a "L�lek" adja a kulcsot. Th�sing megjegyzi, hogy a 22. versben eml�tett dics��s�g J�zusnak arra a dics�s�g�re utal, amely �ltal � "telve van kegyelemmel �s igazs�ggal" (1,14). Arra is gondolnunk kell - mondja -, hogy J�zus �ppen ebb�l a teljess�gb�l tudott "kegyelmet kegyelemre" �rasztani (1,16), mint ahogy a "Lelket" is m�rt�k n�lk�l adja (3,34). [122] Ezut�n olyan gondolatot fogalmaz meg, amely a 22. vers meg�rt�se szempontj�b�l l�nyeges: "A J�zust �that� atyai szeretet a maga dinamik�j�ban �v�ire is ki akar �radni. A Szentl�lek (!) m�ve �ltali megdics��t�s J�zusnak a 17,5-ben eml�tett szem�lyes megdics��l�s�b�l fakad."

Nagyon felt�n� volna, ha az "igazs�g Lelk�r�l" - akinek tev�kenys�g�r�l a b�cs�besz�dek t�bbsz�r eml�t�st tettek - a f�papi im�ban m�g k�zvetve sem hangozna el semmi. �ppen ez az ima besz�l ugyanis a h�roms�gos egy Istennel val� egys�g�nkr�l.

A 24. �s 26. versekb�l vil�goss� v�lik, hogy a Fi� voltak�ppeni dics�s�ge a fel� ir�nyul� atyai szeretetben �ll, s hogy � �ppen ezt a szeretetet aj�nd�kozza tov�bb: "hogy az a szeretet, amellyel engem szerett�l, benn�k legyen" (26. v.). Arra a k�rd�sre, hogy mire utal a 22. versben a dics�s�g sz�, Maldonatus �gy adja meg az �tmenetileg helyes v�laszt: "V�g�l is v�gy el a claritas (dics�s�g) sz�b�l egy bet�t, �s eljutsz a jelent�s�hez: caritas (szeretet)." [123]

K�rd�s azonban: v�gs� fokon mit �rts�nk ezen az isteni szereteten, ha nem m�st, mint "Isten aj�nd�k�t" (4,10; v�. ApCsel 8,20), vagyis az � Lelk�t? Ez term�szetesen nem jelenti azt, hogy a 22. versben a doxa (dics�s�g) sz�t min�den tov�bbi n�lk�l kicser�lhetj�k a pneuma (L�lek) kifejez�ssel. �m �gy l�t�szik, hogy az a "dics�s�g", amelyr�l itt sz� van, azaz a j� "fontoss�ga" olyany-nyira a L�lek tev�kenys�g�b�l fakad, hogy az egyik adom�ny jelenl�te felt�telezi a m�sik�t is, �s ford�tva. [124] Krisztuson nyugodott meg a L�lek (v�. 1,32: a Jord�nn�l lesz�llt r�; Iz 11,2: az �r lelke nyugszik Iz�j t�rzs�k�n), mert Atyja szereti �t. � szabadon megaj�nd�koz benn�nket az �ltala birtokolt kegyelem �s L�lek isteni teljess�g�b�l. Az emberi "dics�s�g", azaz a maradand� �s "fontos" �rt�k csak erre az aj�nd�kra alapoz�dhat. J�zus pedig megadja a dics�s�gnek ezt a kegyelmi adom�ny�t, "hogy egy legyenek, ahogy mi egy" vagyunk (22b v.). A nek�nk adott L�lek gondolata kieg�sz�t�leg m�g �rthet�bb� teszi, hogy mi�rt kell egys�get alkotni, �s e k�z�ss�g mi�rt hasonl�t a Fi� �s az Atya egys�g�hez: mindkett�ben ugyanaz az egys�ges�t� hatalom tev�kenykedik, "az igaz�s�g Lelke, aki az Aty�t�l sz�rmazik" (15,26).

A 23a kapcs�n nemcsak a 21. versre kell visszagondolnunk, hanem a 14,15-23-ra is. Ebben a r�szletben volt ugyanis sz� arr�l, hogy a h�roms�gos egy Isten benn�nk lakozik. Ha azonban Isten bek�lt�z�tt a mi v�ges vil�gunkba, ez azt jelenti, hogy mi m�g ink�bb behatolhatunk a v�gtelen Isten l�t�nek teljess�g�be. M�r a kinyilatkoztatott vall�son k�v�l is �rv�nyben volt a t�tel: "�benne �l�nk, mozgunk �s vagyunk" (ApCsel 17,28). �m ebben a k�r� im�ban J�zus ezenfel�l a sz�munkra megny�l� szem�lyes Isten egys�g�r�l �s az Isten fel� kit�gul� emberi egys�gr�l besz�l, hogy k�z�ss�gben legy�nk az "Aty�val �s Fi�val, J�zus Krisztussal" �s ez�ltal "�r�m�nk teljes legyen" (1 Jn 1,3-4).

Ily m�don meg�rtj�k, hogy a k�vetkez� c�lhat�roz�i mondat (23. v.) mi�rt �gy hangzik: "hogy t�k�letesen egy legyenek", illetve: "teljess� v�ljanak egys�g�kben". A Fi� azt a legnagyobb c�lt k�v�nja nek�nk teremtm�nyeknek, amelyre az emberi l�lek egy�ltal�n v�gyakozhat: egys�gben lenni egym�ssal �s Istennel. Ez az egys�g ama szeretet �ltal val�sul meg, amely m�g a t�k�letlen embert is szeretni tudja, hogy ez�ltal �t �rt�kess� �s a bar�ti k�z�ss�gre k�pess� tegye. Az egys�gben val� teljess�g�nkre vonatkoz� j�zusi szavak az emberi v�gyak mindenkor �rv�nyes c�lj�t fejezik ki. Ez a r�vid mell�kmondat (23b v.) fokoz�st jelent a 3,16-hoz k�pest, amely a vil�g ir�nti isteni szeretetr�l besz�l. Enn�l szebben aligha lehetne megfogalmazni a kereszt�ny rem�ny l�nyeg�t. [125]

A hatodik c�lhat�roz�i mondat (23c v.) arra a hitre utal, amelyet szere�tet�nk biztos�thatna a vil�g sz�m�ra. E k�v�ns�g visszah�v benn�nket f�ldi va�l�s�gunk talaj�ra. E realit�s azt mutatja, hogy a kereszt�nyek egy l�nyeges ter��leten kudarcot vallanak. A 23c-ben a 21. verst�l elt�r�en a "hogy felismerje a vil�g" mell�kmondat �gy folytat�dik: "�s �gy szeretted �ket (a h�v�ket), aho�gyan engem szerett�l". A kereszt�ny egys�g jel�nek nemcsak arra a hitre kel�lene eljuttatnia a vil�g lak�it, hogy J�zus Isten Fia, hanem annak felismer�s�re is, hogy a kereszt�nyek Isten �ltal szeretett �s kegyelm�vel megaj�nd�kozott istengyermekek. A vil�gnak fel kellene ismernie, hogy a K�riosz k�r� gy�le�kez� k�z�ss�g, az "egyh�z", azt a f�ldi J�zust k�pviseli a vil�gban, aki felett elhangzott az Atya szava: "Ez az �n szeretett Fiam" (Mt 3,17 �s p�rhuzamos versek).

Mik�zben f�jlaljuk, hogy csak t�k�letlen m�don teljes�tj�k Krisztus k�r�s�t, nem tehetj�k meg, hogy ne vess�nk egy pillant�st a szentek sokas�g�ra is: �k az egyetlen sz�l�t� sz�l�vessz�ik�nt gy�m�lcs�t hoztak (15,5). Azt�n arra is gondolnunk kell, hogy "v�zb�l �s L�lekb�l" (3,5) �jj�sz�letve minduntalan emberek ezrei emelkednek ki a keresztel�medenc�kb�l. R�luk megszor�t�s n�lk�l elmondhat�: Isten gyermekeiv� v�ltak, olyan gyermekekk�, akikben Isten Lelk�nek dics�s�ge lakozik, �s akikben az Atya szeretni tudja Fi�t.

A 24. versben J�zus nemcsak azt k�ri, hogy egykor mindazok, akik neki "adattak", ott legyenek, ahol � (mik�nt a 6,37, a 12,26 stb. verseiben), hanem els�sorban azt, hogy l�thass�k a Fi� "dics�s�g�t". J�zus olyannyira egys�gben �rzi mag�t a k�zvetlen�l megsz�l�tott "Aty�val", hogy ezt mondja: "akarom" (thel�). M�skor sosem sz�lt �gy az Aty�hoz. Itt m�r k�z�ss�gben tudja mag�t vele �s az � hatalm�val (v�. a 17,2-vel �s a neki adott "nevet" eml�t� 17,11-gyel). Ez a tetsz�s�re b�zott k�r�s az � v�gs� akarat�t fejezi ki. "Ily m�don az 'akarom' kifejez�s val�s�gos testamentum jelleget �lt." [126]

Szabad akaratunknak, amelyet az Isten akarat�val val� egyes�l�s nem sz�n�tet meg, hanem t�k�letess� tesz, e j�zusi akarathoz kellene igazodnia: � a hal�l�lal szemk�zt hajl�thatatlan, er�s, �n�ll�, m�gis egys�gben van az Atya akarat�val.

Krisztus azt akarja, hogy mi is ott legy�nk, ahol � �r�kt�l fogva volt �s van. Gondoskodik �let�nkr�l az �r�k haz�ban. M�r a 12,26-ban megfogalmaz�dott a gondolat, hogy annak, aki J�zust szolg�lta �s k�vette, ott kell lennie, ahol a Mester tart�zkodik: "�s ahol �n vagyok, ott lesz az �n szolg�m is." A b�cs��besz�dek elej�n J�zus m�g egy�rtelm�bben nyilatkozik: "Aty�m h�z�ban sok lak�hely van ... elmegyek helyet k�sz�teni ..." (14,2).

A b�cs�besz�dekben �s a f�papi im�ban id�nk�nt olyan eszkatol�gia jelenik meg, amely a v�gs� nap �s az �r�k boldogs�g valamennyi esem�ny�t �gy t�n�teti fel, mintha ezek el�v�telezett form�ban az eleven hit �thatotta f�ldi �let val�s�g�hoz tartozn�nak (v�. f�k�nt a 14,18-21 verseivel). Ez�rt is �rt�kes most sz�munkra ez a j�zusi v�gakarat. K�ts�gtelen, hogy a Krisztusnak, a F�l�kentnek emberr� lev�s�vel m�r megkezd�d�tt a v�gid�, az eszkaton. Ez a korai zsid� tan�t�s nagyon er�s visszhangra tal�lt J�nos evang�lium�ban. �jj�sz�let�s�nkt�l kezdve pedig m�r most r�szes�l�nk az � �r�k �let�b�l (v�. a M�rt�hoz sz�l� 11,26-tal). Ennek ellen�re J�nos eszkatol�gi�ja nem azonos�tja minden tov�bbi n�lk�l az eszkatont a hitb�l fakad� f�ldi �lettel. A J�nos-evang�lium Krisztusa is valami nagyobb, t�k�letesebb �s boldog�t�bb �llapotba "akar" el�juttatni benn�nket: "hogy l�ss�k az �n dics�s�gemet".

Ez az alapja annak, hogy Krisztus azt akarja, mi is ott legy�nk, ahol � �r�kk� van. Nem a hozz�tartoz�k viszontl�t�s�r�l besz�l, �s nem is olyan r�vid egy�ttl�tekr�l, mint amilyenek a Felt�madottal val� tal�lkoz�sok voltak. �r�kk� tart� l�t�sra gondol. [127] E l�t�s t�rgya a Fi� dics�s�ge, az Atya �ltal szeretett l�nynek f�nyess�ge �s sz�ps�ge (24b v.). [128]

Az egybetartoz� 25. �s 26. vers harmadik fokoz�sk�nt az "�n igaz Aty�m" megsz�l�t�ssal kezd�dik. [129] M�r a 16,8-10 verseivel kapcsolatban is megjegyez�t�k, hogy az "igazs�g" fogalma sz�vegeinkben k�zelebb �ll a j�s�g�hoz �s irga�lom�hoz, mint a b�ntet�s�hez. A 25. versben m�r az "igaz" �s az "Atya" sza�vak �sszekapcsol�s�nak t�nye is arra utal, hogy J�zus itt nem valamif�le b�n�tet� b�r�hoz folyamodik. Az "igaz(s�gos)" �s az "igazs�g" szavak a sz�m�zet�s ut�n a korai zsid�s�g vil�g�ban egyre ink�bb a szent, a kegyes �s a val�di kife�jez�sekkel v�ltak rokon �rtelm�v�. �gy a holt-tengeri k�z�ss�g alap�t�ja, va�gyis "az igazs�g tan�t�ja" az igazi, a szent �s a val�di tan�t�. A kereszt alatt �ll� sz�zados csod�lkozva jelenti ki: "Ez az ember val�ban igaz volt!" (Lk 23,47). Annak ellen�re, hogy mi ezt ford�tva tenn�nk, az evang�lista a fokoz�sban a "szent" sz�t�l kiindulva jut el az "igaz" kifejez�shez. [130] - L�ssunk m�g egy p�l�d�t! A Zsolt 116,5 szerz�je �gy im�dkozik: "Az �r kegyelmes �s igaz, �s a mi Isten�nk irgalmas (ele�m�n ho k�riosz kai dikaiosz)." Az "igaz", a "kegyelmes" �s az "irgalmas" kifejez�sek teh�t rokon �rtelm� szavakk�nt �llnak egym�s mellett.

A megsz�l�t�st k�vet� "�s" (kai) k�t�sz�t a mondottak alapj�n �gy is �rthetj�k: Aty�m, te felett�bb irgalmas vagy, �s a vil�g ennek ellen�re sem vi�szonozta szeretetedet ("nem ismert meg" t�ged)! A k�vetkez� (25b v.) kai k�t�sz�t pedig ennek ellent�tek�nt foghatjuk fel: �k azonban felismert�k. Isten l�nyeg�hez tartozik az � t�l�rad� szeretete. Az Atyaistennek ezt a term�szet�t nyilatkoztatta ki J�zus p�ld�ul akkor, amikor �gy sz�lt Nikod�mushoz: "Mert olyan nagyon szerette Isten a vil�got, hogy egyetlen nemzett Fi�t adta" (3,16).

Minthogy Isten "neve" nem m�s, mint az � l�nyege, amennyiben mi ezt fel tudjuk fogni, a 26a ("�s megismertettem vel�k a te nevedet") k�r�lbel�l azt jelenti, amit J�zus programszer�en mondott Nikod�musnak.

A szem�lyes Isten megismer�se a vele val� egyes�l�sre utal. J�zus megnyitja nek�nk az utat, amelyen hittel az Aty�hoz mehet�nk, �s azt is, amelyen kereszt�l az Atya szeretete el�raszt benn�nket: "hogy az a szeretet, amellyel engem szerett�l, benn�k legyen" (26b v.).

Meglep� m�don m�g a 26c-ben �gy folytat�dik a sz�veg: "... �s �n �ben�n�k". A Fi� �nmag�t is oda�ll�tja a szeretet mell�, amelyet az Atya a Fi�nak aj�nd�koz, �s amely �ltala tov�bb �rad a h�v�k fel�: a szeretethez hasonl�an �s ezzel egy�tt � is �r�kk� az emberek sz�v�ben akar lenni. Hajlunk arra, hogy a perikopa befejez� szavaiban a "szereteten", amelynek benn�nk kell maradnia, a m�sik Parakl�toszt �rts�k. J�zus a b�cs�besz�dekben �g�ri meg �t: "�n pedig k�rni fogom az Aty�t, �s m�sik Parakl�toszt ad nektek, hogy veletek legyen mind�r�kk� ... Ti ismeritek �t, mert n�latok marad �s bennetek van". Majd �gy folytatja, hogy ne csup�n a m�sik Parakl�tosz �rkez�s�re, hanem a saj�t visszaj�vetel�re is �g�retet tegyen: "Nem hagylak titeket �rv�n, elj�v�k hozz�tok" (14,16-18).

A befejez� 26. verssel kapcsolatban a modern �s a r�gi �rtelmez�k �ltal�ban az Aty�nak a Fi� fel� ir�nyul� szeretet�re gondolnak, amely a Fi� megtestes��l�se �ltal �rad ki az emberekre. Tudom�sunk szerint mindm�ig csak Rupert von Deutz (� 1135) magyar�zta m�sk�nt a sz�veget. Szerinte a befejez� sza�vakban J�zus utols� alkalommal k�ri az Aty�t�l a L�lek aj�nd�k�t egyh�za sz�m�ra: "K�zismert �s k�ts�gtelen t�ny, hogy a Szentl�lek az Atya �s a Fi� egym�s ir�nti szeretete. Teh�t a k�r�s ('hogy az a szeretet, amellyel engem sze�rett�l, benn�k legyen, �s �n �benn�k') egyen�rt�k� ezzel: hogy elj�jj�n hozz�juk a Szentl�lek, a Parakl�tosz, �s minden igazs�gra megtan�tsa �ket; s ha � m�r benn�k lesz, a hit �s e szeretet Lelke �ltal �n is a sz�v�kben fogok la�kozni." [131]

D. Ez�ttal is vess�nk egy pillant�st a t�bbi �jsz�vets�gi iratra! A nek�nk aj�nd�kozott isteni szeretetben P�l apostol a Lelket l�tja, amikor ezt �rja: "sz�v�nkbe �radt az Isten szeretete a nek�nk adott Szentl�lek �ltal" (R�m 5,5). A L�lekr�l �s a dics�s�gr�l olvassuk a 2 Kor 3,18-ban, hogy "az �r Lelke �ltal dics�s�gr�l dics�s�gre" kell �tform�l�dnunk.

Gerhard Kittel a doxa �s a t�gabb �rtelm� pneuma fogalm�nak kapcsolat�ra (v�. 2 Kor 3) vonatkoz� vizsg�l�d�sait ezekkel a szavakkal fejezi be: "Vil�go-san l�tszik az a vonal, amely innen a Jn 17-hez vezet. Az ut�bbiban megfogal�maz�d� eszme m�s szavakkal mondva szinte ugyanaz, mint a 2 Kor 3-ban kife�jez�d� gondolat." [132] �m ebben a fejezetben P�l �ppen ezt �ll�tja: "Az �r pedig a L�lek, �s ahol az �r Lelke, ott a szabads�g (ho de k�riosz pneuma esztin; hou de to pneuma k�riou, eleutheria)" - (2 Kor 3,17).