Cristobal Sastre
Cristobal Sastre
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Zarándoklét
 

V.É.K.

A gondolatok ... c. rovatomat NAPRÓL NAPRA címűre változtattam. Itt  találtok lelki morzsácskákat. Igyekszem majd bővítgetni, illetve egyre mélyebbre ásva tartalmasabbá tenni. Jó olvasást! Isten mosolya kísérjen benneteket!

A Szent Bibliáról c rovatba, ahogy a címe mutatja szentírási szövegekkel kapcsolatos gondolatokat fogok tenni, amelyek tovább mélyítik, kicsit talán tudományosabban is, a napról napra ill a lelkiségünkről c rovatok tartalmát.

A Gondolatok könyve c. rovatban pedig lehetőségetek van nektek is megosztani velem, egymással elmélkedésetek gyümölcsét gondolataitokat.

 
Gondolatok könyve
[203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]

2008.04.16. 10:49 Idézet

Hello mindenkinek!

Egy "élményemet " szeretném megosztani veletek és.... KÉRNI valamit, kérni IMÁDSÁGOT!

A neten kerestem, a Pantokrator nevet beírva, mert hogy Jézusnak erre az ábrázolására lett volna szükségem egy tervemhez... először egy zenekar honlapjára találtam, keresztényes címek, jó kemény zene... majd rákattintottam egy irodalmi folyóirat honlapjára remélve talán találok ott a cikk mellett egy képet... nos... nem találtam képet, hanem valmi egészen mást... íme

http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=122

Valószínűleg nem kell magyaráznom már a fenti kérésemet... IMÁDKOZZUNK... nem csak ezért az "úrért", irodalmárért (?), akit ráadásul elhalmoz a "szakma" elismerésekkel:

http://www.mimi.hu/magyarok/darvasi_laszlo.html

Tudom, hogy nem lehet valakit egyetlen műve alapján megítélni, nem is akarom.. de... ez egy "minőséginek mondott" irodalmi, egyetemi lap... amely hivatott nevelni, irányítani a társadalmat, illetve az irodalom iránt mélyebben érdeklődöket...

http://jelenkor.net/main.php?disp=tortenet

Vannak kétségeim... de nem ez a fontos, hanem hogy imádkozzunk értük, és kérjük számukra a tisztábban való látást, a tiszta látást és a szent irodalomhoz való eljutást, mely valóban az olvasók lelkét nemesíti és nem valami... ahhhh Uram Istenem könyörülj rajtunk, mert bűnösek vagyunk! Köszönöm hogy csatlakoztok ti is egy fohász erejéig, a közösen mondott ima hatásosabb! Szép napot az Úr legyen veletek!


2008.04.14. 20:44 Idézet

Mit jelent életemet adni?

Erre nekünk kármelitáknak tökáletes példa MÁRIA!!!

Mária a legnagyobbat adta nekünk: Jézus Krisztust. Ez az ajándék felülmúlja a világ minden kincsét. Ezt az ajándékot azért tudta nekünk adni, mert előtte már odaadta életét Istennek. Szívének szeplőtelen tisztasága jelzi, hogy a Szentlélek akadálytalanul tudott működni benne. A szeretetnek olyan lángoló tüze járta át, hogy mi alig tudjuk azt elképzelni. Ebben a tűzben soha semmit nem akart magának megtartani. Semmit nem akart birtokolni. Szegénysége volt a legnagyobb gazdagsága. Életét úgy tekintette, mint ami fölött az Atya rendelkezik. "Az Úr szolgáló leánya vagyok" (Lk 1,37) - vallotta magáról. Azért tudott erős lenni Jézus keresztje alatt is, mert kezdettől fogva odaadta fiát az Atyának: "Legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,37). Ezt nemcsak a fogantatás pillanatára értette, hanem egész életére, és életének minden eseményére.Jézus meg akar tanítani minket az adásra. Ha igazán megtértünk, úgy kell nézni életünket, képességeinket, tehetségünket, javainkat, pénzünket, hogy ezek mind Jézus tulajdonai. Ő a főnök, Ő a király, Ő a tulajdonos. Mi csak kezelői vagyunk a ránk bízott javaknak. Ezért kell kérnünk az Urat: "Uram, kérlek, oszd be javainkat, pénzemet, életemet úgy, ahogy Te akarod, mert én a Te szolgád vagyok, legyen nekem a Te szavaid szerint."                                                                              a.

 


2008.04.13. 18:49 Idézet

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/index.html

Egy hasznos linket is találtam testvérek!


2008.04.13. 18:45 Idézet

Találtam egy szép verselemzést Barlay Ö. Szabolcs tollából ide másolom, ja és köszi a szuper beírásokat, és milyen szép színesek!

 

Váci Mihály:  Még nem elég

         Nem elég megborzongni,
              De lelkesedni kell!
         Nem elég fellobogni,
              De mindig égni kell!
         És nem elég csak égni:
              Fagyot is bírjon el,
              Ki acél akar lenni,
              Suhogni élivel.

         Nem elég álmodozni!
              Egy nagy-nagy álom kell!
         Nem elég megérezni,
              de felismerni kell,
         Nem elég sejteni,
         hogy milyen kor jön el,
              Jövőnket – tudni kell!

         Nem elég a célt látni,
              járható útja kell!
         Nem elég útra lelni,
              az úton menni kell!
              Egyedül is! – Elsőnek,
              elől indulni el!
         Nem elég elindulni,
              de mást is hívni kell!
              S csak az hívjon magával,
              aki vezetni mer.
         Nem elég a jóra vágyni,
              a jót akarni kell!
         És nem elég akarni,
              De tenni, tenni kell:
         A jószándék kevés!
              Több kell – az értelem!
         Mit ér a hűvös ész?!
              Több kell – az érzelem!
         Ám nem csak holmi érzés,
              de seb és szenvedély
              keresni, hogy miért élj,
              szeress, szenvedj, remélj!

         Nem elég – a Világért!
              Több kell – a nemzetért!
         Nem elég – a Hazáért!
              Több kell most – a népedért!
         Nem elég – Igazságért!
              Küzdj azok igazáért,
              kiké a szabadság rég,
              csak nem látják még,
              hogy nem elég!
              Még nem elég!



I.

    Régen foglalkoztatott engem ilyen elemi erővel vers, mint ez. Nem is tudom egy ültőhelyben leírni mindazt az értelmi, akarati, érzelmi reflexiót, amit Váci Mihály verse belőlem kiváltott. Sőt még most is kivált.

    De nem csupán a vers egésze, hanem minden szava, vesszője, kettőspontja, kérdőjele és gyakori felkiáltó jele. Nem tagadom, ez a vers forradalmat kavart fel bennem, mely olyan, mint az elharapódzó tűz. Nem lehet lokalizálni, nem lehet eloltani a legerősebb vízágyúval sem. Hiába próbálom csak egy témakörre szorítani. Ez a vers bennem egész lényemet felkavarja, és tettre buzdít. Vagyis nem csupán polgári mivoltomat, hazafiúi eszméimet érinti, hanem egyházi életemet is. Úgy érzem, mintha régóta várt prófétai üzenetet hallanék. Végre szavakba van öntve, amit évtizedek óta érzek, gondolok, mondok, hirdetek és teszek! Mégis új, mert ennyire tömören és egyértelműen soha nem tudtam megfogalmazni, amit Váci 47 tördelt sorban öntudatom fókuszába vág: NEM ELÉG, AMIT EDDIG CSINÁLTAM ÉS CSINÁLTUNK... De nemcsak én, mindenki, – és nemcsak a miniszterek, de a főpapok is. És nemcsak a vezetők, de a vezetettek is: mindannyian, globálisan. Sőt nemcsak élők, de holtak is! NEM TETTÜNK MEG MINDENT, SŐT MIRE ELOLVASOM A VERS UTOLSÓ SZAVÁT, ÉS NÉZEM A FELKIÁLTÓJELET, ÚGY ÉRZEM, HOGY SEMMIT SEM TETTEM. MEGBUKTUNK!!!

II.

    Ez a vers lelkiismeretvizsgálatra kényszerít. Igen, kényszerít, nemcsak ösztönöz, kér, javasol, hanem orrom elé teszi keresztény magyar felelősségtudatom lelki tükrét. Elég, ha egyszer belenéz az ember. A látvány élményétől többé nem tudsz szabadulni. Olyan, mint egy sikoly, mely velőt ráz. Áramütés, mely tested minden sejtjét egyszerre rázza meg. Félelmetes hatású vers. Vörösmarty írt ilyeneket már félig őrülten, amikor „kikapta” a Vén cigány kezéből a hegedűt, meg a vonót... „húzd rá cigány, ki tudja, meddig húzhatod”.

    Elemezzük csak a sorokat, szavakra, mondatokra, hangokra és jelekre bontva!

    1.) Hatásának titka a tőmondataiban rejlik, azon belül az állítmányaiban. Azokban a félreérthetetlen igékben, melyeket minden próféta, maga Jézus is használt. Érdemes egymás utáni sorrendben végigszemlélni ezt a „rohamosztagot”, katonákat, akiknek szurony van a kezükben:
Megborzongni, lelkesedni, fellobogni, égni, lenni, suhogni, álmodozni, megérezni, felismerni, sejteni, tudni, látni, útra lelni, menni, indulni, hívni, vezetni, vágyni, akarni, tenni, keresni,
parancsoló módban: szeress, szenvedj, remélj, küzdj.

    Ezek az igék belehasítanak az ember lelkébe, még azokéba is, akik jellemtelenül közönyben élnek. Egyszerűen azért, mert olyan igei állítmányok, melyek Igékké válnak, és Valakitől már mindenki hallotta, vagy a templomban, vagy lelke legmélyén, még ha pogány is. Ezeket nevezi Reményik Sándor „Kikelet-igéknek”.

    Olyanok ezek, mint a rügyek a jéghideg télben didergő fák, bokrok ágain. Még alszanak, de várják a pillanatot, amikor nem lehet őket visszatartani: rü­gyezni, virágozni, bomolni akarnak. Az ősi ösztön, az Élet van bennük !

    2.) Hatásának másik titka a „nem elég” refrénjében rejlik. Összesen tizenötször ismétli rendíthetetlen szívóssággal, kegyetlen keménységgel. Mindegyik külön-külön is véresre sebzi az embert, mint ahogy a világháborúban a rohamra induló, mindenre elszánt bakáink üvöltve törtek rá az ellenségre. Egyetlen fegyverük a puskájuk volt, melynek végére rátették a hegyes tőrnél élesebb, és biztos halált okozó szuronyt. „NEM ELÉG.” Aki ezt olvassa, hallja, kénytelen megadni magát, mielőtt szíven szúrnák maguk a tények.

    Váci Mihályt ugyan magáénak vallotta a kommunista diktatúra, de én soha nem így láttam őt! Számomra – különösen most, hogy újból kezembe vettem ezt a versét –, Váci az elégedetlenség, a nyugtalanság, a lázítani tudó próféta. A „nem elég” filozófiája ugyanis magában hordozza a forradalmat. Előkészíti és felkészíti az embert arra, hogy változtasson nemcsak egy-két dolgon, hanem mindenen, ha kell, tizenötször mindenen!

    3.) A „kell” tizennégyszer. Tovább víve a párhuzamot. Ha a „nem elég” a puskát juttatja eszembe (Édesapámnak, az „Eiserne brigádos” hős katonának a Manlicherjét), akkor a „kell” a szuronnyal azonosítható. A „még nem elég”-ben sejlik valami megoldás, valami kísérletezési megoldás, valamiféle egérlyuk. De a „kell” nem ismer könyörületet, pardont. Vagy megadod magad, vagy agyonszúrlak, méghozzá nem is egyszer, hanem tizennégyszer, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljak veled, aki idáig engedted tönkremenni az életünket!

    És itt álljunk meg egy pillanatra! Ha tisztességesek vagyunk, egyikünk sem mutogat a másikra, mert tudjuk mindannyian, hogy a felelősség alól senki nem bújhat ki. SENKI, akár reverendát viselőről, akár bírói palástban ítélkezőről, akár parlamenti képviselői esküt mutató politikusról, vagy orvosi esküjét megtagadó, abortuszt végző nőgyógyászról, vagy anyáról, apáról, drogos fiatalról, egyetemistáról, szavazni nem menő parasztról legyen szó. Itt mindannyian felelősek vagyunk egymásért és mindenért.

    4.) Az állítmányok és az igék szemlélete után, nézzük közelebbről a vers acélszerkezetének boltíveit: mit ölel át ez a monumentális katedrális? Azt hiszem, a lényegre tapintok rá, amikor azt mondom, hogy ez a vers népünk legmélyebb sebeiről fejti le a kötést, de úgy és olyan tapintattal, hogy ne vérezzen be mindent. Váci Mihály ugyanis tudja, hogy sebeinket véres csatákban szereztük, és csodával határos, hogy ennyi tragédia után még élünk, és nem véreztünk el végelegesen és mindannyian. Ezért érzek annyi tapintatot abban a stílusban, amellyel érthetően, de mégis irgalommal mondja, hogy ez még nem elég! A fennmaradáshoz több energia és nagyobb elszántság kell! Látja, hogy szívünkben még van parázs, olykor még égünk, de attól retteg, hogy kiégünk, és olyanok leszünk, mint a kráter, mely valamikor óriási tüzeket dobott ki magából, de ma már kopár és üres.

    Magyarán szólva, félt minket a szalmatűz-lángolástól. Azt kívánja tőlünk, hogy tűzben megedzett vassá kalapáljon minket a sors, és akkor a fagyot is kibírjuk! Így válik népe prófétájává a költő, aki acélemberekké akar nevelni minket. Váci a magyar nyelv belső titkának, tömörségének és egy-egy fogalom ellentétté formálásának művésze. Csak gondolkodásunk és nyelvünk sajátos ismerője képes egy mondatban lobogó tüzet és fagyot, közben még a kardnak élessé edzett pengéjét is eggyé kovácsolni! Nem engedi, hogy elernyedjünk. Megsebzett karunknak újra kardot kell ragadnia, mely suhog!

    Tudja, hogy mennyire szeretünk álmodozni, fellegekben járni, kínjaink fölé szivárványt varázsolni, délibábokban gyönyörködni. És nem is akar megfosztani őseinktől örökölt gazdag fantáziánktól. De a sejtések álomvilágából biztos és célba vezető útra terel, melyen olykor csak egyedül haladhatunk, elsőként és egyedül, magányosan, hogy aztán másokat is hívjunk, mert tudjuk, hogy milyen kor jön el, és vezetni is merünk!

    5.) Hogy e katedrális boltívei mennyire nem a tőlünk idegen kozmopolitizmus eszméit kívánják átölelni, egyértelmű azokban a sorokban, melyekben újabb ellentétpárok feszülnek egymásnak: nem elég a Világért élni és égni. Több kell! – És ezután következnek sorjában azok a fogalmak és eszmék, melyeket a mi korunk már összemos. A próféta azonban tisztán lát, és olyan fokozatokra mutat rá, melyek fölé újabb boltíveket emel. Vörösmarty nemzedéke még így látta sorsunkat. Váci Mihály újból lelkünkbe kiáltja ezeket a nagy igazságokat: Világ, Nemzet, Haza, Nép (a négy közül ez utóbbit öleli legszorosabban magához). Mi újabban az „országot” is ezek közé soroljuk. Bánk bán még nem azt énekelte: „országom”, hanem „hazám, hazám, Te mindenem”. Érdemes lenne külön fejezetben párbeszédet folytatni a költővel, hogy miben látja a fokozatot a nemzet, a haza és a nép között? Tény, hogy mindegyik előtt ott ég felkiáltójelként: „nem elég” az, amit eddig bármelyikért is tettünk. Hogy időrendi sorrendben melyik számára a legsürgősebb, jelzi a most határozottságával. Bizonyára azért, mert már 30 évvel ezelőtt ő is úgy látta, hogy népünket fenyegeti a legnagyobb veszély. Ezért megrendítő ez a pőrére vetkőztetett tőmondat: „Több kell most – a népedért!”

III.

    Pap vagyok, és tanár. A kettőt magamban szétválasztani nem tudom. Ezért írtuk annak idején egybe: paptanár. (Ma hiába keressük a szótárakban, – ismeretlen fogalommá vált.) És éppen, mert szimbiózisban él bennem a tanár és a pap, Váci Mihály versének alaptémája és számos mondata nemcsak a magyar tanárt rázza fel, hanem a papot is megrendíti. Ezért írok erről külön. Lényegében papságom – az első misémtől a gyémántig – arról tesz bizonyságot, hogy ez a velőtrázó vers, mint sikoly, nekünk is szól, az egyháznak, pontosabban fogalmazva: az egyháziaknak, a magyar papoknak, fentről lefelé és lentről felfelé. A legutóbbi időben megjelent statisztika ékes bizonyságul szolgál, hogy népünk még most is, méghozzá elsőként tőlünk várja a megújhodást. Bár a környező országokhoz képest, mi vagyunk, magyar egyháziak, a ranglista utolsó helyén, de még így is megelőzzük a politikusokat, akikből még jobban kiábrándultak, mint belőlünk. Ezért érzem igaznak és nekem szólónak: „Nem elég”, amit eddig tettem, és bár nem jogosított fel senki, kénytelen vagyok leírni: összességében nem elég, amit eddig tettünk. Hiába mondanám, hogy még a börtönt is vállaltam, – érzem, hogy nem elég. Hiába sorolnám fel szent hőseinket, vértanúinkat, a Márton Áronokat, a Mindszentyket, az Apor Vilmosokat, a Brenner Jánosokat, a kivégzett és Dunába rúgott Nővéreinket... –, a jelek szerint nem voltak elegen!?

    És szeretném felsorolni a szent és hős magyar „világiakat”, akiket keresztény hitükért vertek agyon. Jelen sorsunk arra késztet, hogy kimondjam: nem elég. Lehet, hogy tévedek, és „ha megjön a nagy Ítélő, Mindeneket lattal mérő” (Dies irae, dies illa), mégis azt mondja, hogy elegendő volt az ő tanúvallomásuk, de amit és ahogy napjainkban cselekszünk, arról népünknek és Váci Mihálynak, a költőnek és prófétának az a véleménye: „Még nem elég”.

    A versből azt is ki tudom hámozni, ami miatt ez a megcáfolhatatlan keménységgel kijelentő tőmondat mindenben igazolja a költőt és rajta keresztül engem is, aki csak tolmácsolja gondolatait: Nem elég a jóra vágyni!... A jószándék kevés. Több kell... tenni, tenni kell... és az értelem is kevés... Érzelem kell! Ám nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély, s keresni, hogy miért élj!

    A következő sor már annyira evangéliumi, hogy a költő, tán akaratlanul, de számomra mindenképpen kinyitja, széttárja a természetfeletti dimenziók kapuit: „Szeress, szenvedj, remélj”. Igen! Itt van a magyarázat. Mire az egyházak becsülettel végigjárták népünkkel együtt a hetven évig tartó keresztutat, mostanra belefáradtak, sőt kivéreztek. És az, amit most nyújtanak, enyhén szólva, nem elég! Hol vannak a sebeiket stigmákként hordozó, és szenvedéllyel,


2008.04.13. 18:40 Idézet

Találtam egy szép verselemzést Barlay Ö. Szabolcs tollából ide másolom, ja és köszi a szuper beírásokat, és milyen szép színesek!

 

Váci Mihály:  Még nem elég

         Nem elég megborzongni,
              De lelkesedni kell!
         Nem elég fellobogni,
              De mindig égni kell!
         És nem elég csak égni:
              Fagyot is bírjon el,
              Ki acél akar lenni,
              Suhogni élivel.

         Nem elég álmodozni!
              Egy nagy-nagy álom kell!
         Nem elég megérezni,
              de felismerni kell,
         Nem elég sejteni,
         hogy milyen kor jön el,
              Jövőnket – tudni kell!

         Nem elég a célt látni,
              járható útja kell!
         Nem elég útra lelni,
              az úton menni kell!
              Egyedül is! – Elsőnek,
              elől indulni el!
         Nem elég elindulni,
              de mást is hívni kell!
              S csak az hívjon magával,
              aki vezetni mer.
         Nem elég a jóra vágyni,
              a jót akarni kell!
         És nem elég akarni,
              De tenni, tenni kell:
         A jószándék kevés!
              Több kell – az értelem!
         Mit ér a hűvös ész?!
              Több kell – az érzelem!
         Ám nem csak holmi érzés,
              de seb és szenvedély
              keresni, hogy miért élj,
              szeress, szenvedj, remélj!

         Nem elég – a Világért!
              Több kell – a nemzetért!
         Nem elég – a Hazáért!
              Több kell most – a népedért!
         Nem elég – Igazságért!
              Küzdj azok igazáért,
              kiké a szabadság rég,
              csak nem látják még,
              hogy nem elég!
              Még nem elég!



I.

    Régen foglalkoztatott engem ilyen elemi erővel vers, mint ez. Nem is tudom egy ültőhelyben leírni mindazt az értelmi, akarati, érzelmi reflexiót, amit Váci Mihály verse belőlem kiváltott. Sőt még most is kivált.

    De nem csupán a vers egésze, hanem minden szava, vesszője, kettőspontja, kérdőjele és gyakori felkiáltó jele. Nem tagadom, ez a vers forradalmat kavart fel bennem, mely olyan, mint az elharapódzó tűz. Nem lehet lokalizálni, nem lehet eloltani a legerősebb vízágyúval sem. Hiába próbálom csak egy témakörre szorítani. Ez a vers bennem egész lényemet felkavarja, és tettre buzdít. Vagyis nem csupán polgári mivoltomat, hazafiúi eszméimet érinti, hanem egyházi életemet is. Úgy érzem, mintha régóta várt prófétai üzenetet hallanék. Végre szavakba van öntve, amit évtizedek óta érzek, gondolok, mondok, hirdetek és teszek! Mégis új, mert ennyire tömören és egyértelműen soha nem tudtam megfogalmazni, amit Váci 47 tördelt sorban öntudatom fókuszába vág: NEM ELÉG, AMIT EDDIG CSINÁLTAM ÉS CSINÁLTUNK... De nemcsak én, mindenki, – és nemcsak a miniszterek, de a főpapok is. És nemcsak a vezetők, de a vezetettek is: mindannyian, globálisan. Sőt nemcsak élők, de holtak is! NEM TETTÜNK MEG MINDENT, SŐT MIRE ELOLVASOM A VERS UTOLSÓ SZAVÁT, ÉS NÉZEM A FELKIÁLTÓJELET, ÚGY ÉRZEM, HOGY SEMMIT SEM TETTEM. MEGBUKTUNK!!!

II.

    Ez a vers lelkiismeretvizsgálatra kényszerít. Igen, kényszerít, nemcsak ösztönöz, kér, javasol, hanem orrom elé teszi keresztény magyar felelősségtudatom lelki tükrét. Elég, ha egyszer belenéz az ember. A látvány élményétől többé nem tudsz szabadulni. Olyan, mint egy sikoly, mely velőt ráz. Áramütés, mely tested minden sejtjét egyszerre rázza meg. Félelmetes hatású vers. Vörösmarty írt ilyeneket már félig őrülten, amikor „kikapta” a Vén cigány kezéből a hegedűt, meg a vonót... „húzd rá cigány, ki tudja, meddig húzhatod”.

    Elemezzük csak a sorokat, szavakra, mondatokra, hangokra és jelekre bontva!

    1.) Hatásának titka a tőmondataiban rejlik, azon belül az állítmányaiban. Azokban a félreérthetetlen igékben, melyeket minden próféta, maga Jézus is használt. Érdemes egymás utáni sorrendben végigszemlélni ezt a „rohamosztagot”, katonákat, akiknek szurony van a kezükben:
Megborzongni, lelkesedni, fellobogni, égni, lenni, suhogni, álmodozni, megérezni, felismerni, sejteni, tudni, látni, útra lelni, menni, indulni, hívni, vezetni, vágyni, akarni, tenni, keresni,
parancsoló módban: szeress, szenvedj, remélj, küzdj.

    Ezek az igék belehasítanak az ember lelkébe, még azokéba is, akik jellemtelenül közönyben élnek. Egyszerűen azért, mert olyan igei állítmányok, melyek Igékké válnak, és Valakitől már mindenki hallotta, vagy a templomban, vagy lelke legmélyén, még ha pogány is. Ezeket nevezi Reményik Sándor „Kikelet-igéknek”.

    Olyanok ezek, mint a rügyek a jéghideg télben didergő fák, bokrok ágain. Még alszanak, de várják a pillanatot, amikor nem lehet őket visszatartani: rü­gyezni, virágozni, bomolni akarnak. Az ősi ösztön, az Élet van bennük !

    2.) Hatásának másik titka a „nem elég” refrénjében rejlik. Összesen tizenötször ismétli rendíthetetlen szívóssággal, kegyetlen keménységgel. Mindegyik külön-külön is véresre sebzi az embert, mint ahogy a világháborúban a rohamra induló, mindenre elszánt bakáink üvöltve törtek rá az ellenségre. Egyetlen fegyverük a puskájuk volt, melynek végére rátették a hegyes tőrnél élesebb, és biztos halált okozó szuronyt. „NEM ELÉG.” Aki ezt olvassa, hallja, kénytelen megadni magát, mielőtt szíven szúrnák maguk a tények.

    Váci Mihályt ugyan magáénak vallotta a kommunista diktatúra, de én soha nem így láttam őt! Számomra – különösen most, hogy újból kezembe vettem ezt a versét –, Váci az elégedetlenség, a nyugtalanság, a lázítani tudó próféta. A „nem elég” filozófiája ugyanis magában hordozza a forradalmat. Előkészíti és felkészíti az embert arra, hogy változtasson nemcsak egy-két dolgon, hanem mindenen, ha kell, tizenötször mindenen!

    3.) A „kell” tizennégyszer. Tovább víve a párhuzamot. Ha a „nem elég” a puskát juttatja eszembe (Édesapámnak, az „Eiserne brigádos” hős katonának a Manlicherjét), akkor a „kell” a szuronnyal azonosítható. A „még nem elég”-ben sejlik valami megoldás, valami kísérletezési megoldás, valamiféle egérlyuk. De a „kell” nem ismer könyörületet, pardont. Vagy megadod magad, vagy agyonszúrlak, méghozzá nem is egyszer, hanem tizennégyszer, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljak veled, aki idáig engedted tönkremenni az életünket!

    És itt álljunk meg egy pillanatra! Ha tisztességesek vagyunk, egyikünk sem mutogat a másikra, mert tudjuk mindannyian, hogy a felelősség alól senki nem bújhat ki. SENKI, akár reverendát viselőről, akár bírói palástban ítélkezőről, akár parlamenti képviselői esküt mutató politikusról, vagy orvosi esküjét megtagadó, abortuszt végző nőgyógyászról, vagy anyáról, apáról, drogos fiatalról, egyetemistáról, szavazni nem menő parasztról legyen szó. Itt mindannyian felelősek vagyunk egymásért és mindenért.

    4.) Az állítmányok és az igék szemlélete után, nézzük közelebbről a vers acélszerkezetének boltíveit: mit ölel át ez a monumentális katedrális? Azt hiszem, a lényegre tapintok rá, amikor azt mondom, hogy ez a vers népünk legmélyebb sebeiről fejti le a kötést, de úgy és olyan tapintattal, hogy ne vérezzen be mindent. Váci Mihály ugyanis tudja, hogy sebeinket véres csatákban szereztük, és csodával határos, hogy ennyi tragédia után még élünk, és nem véreztünk el végelegesen és mindannyian. Ezért érzek annyi tapintatot abban a stílusban, amellyel érthetően, de mégis irgalommal mondja, hogy ez még nem elég! A fennmaradáshoz több energia és nagyobb elszántság kell! Látja, hogy szívünkben még van parázs, olykor még égünk, de attól retteg, hogy kiégünk, és olyanok leszünk, mint a kráter, mely valamikor óriási tüzeket dobott ki magából, de ma már kopár és üres.

    Magyarán szólva, félt minket a szalmatűz-lángolástól. Azt kívánja tőlünk, hogy tűzben megedzett vassá kalapáljon minket a sors, és akkor a fagyot is kibírjuk! Így válik népe prófétájává a költő, aki acélemberekké akar nevelni minket. Váci a magyar nyelv belső titkának, tömörségének és egy-egy fogalom ellentétté formálásának művésze. Csak gondolkodásunk és nyelvünk sajátos ismerője képes egy mondatban lobogó tüzet és fagyot, közben még a kardnak élessé edzett pengéjét is eggyé kovácsolni! Nem engedi, hogy elernyedjünk. Megsebzett karunknak újra kardot kell ragadnia, mely suhog!

    Tudja, hogy mennyire szeretünk álmodozni, fellegekben járni, kínjaink fölé szivárványt varázsolni, délibábokban gyönyörködni. És nem is akar megfosztani őseinktől örökölt gazdag fantáziánktól. De a sejtések álomvilágából biztos és célba vezető útra terel, melyen olykor csak egyedül haladhatunk, elsőként és egyedül, magányosan, hogy aztán másokat is hívjunk, mert tudjuk, hogy milyen kor jön el, és vezetni is merünk!

    5.) Hogy e katedrális boltívei mennyire nem a tőlünk idegen kozmopolitizmus eszméit kívánják átölelni, egyértelmű azokban a sorokban, melyekben újabb ellentétpárok feszülnek egymásnak: nem elég a Világért élni és égni. Több kell! – És ezután következnek sorjában azok a fogalmak és eszmék, melyeket a mi korunk már összemos. A próféta azonban tisztán lát, és olyan fokozatokra mutat rá, melyek fölé újabb boltíveket emel. Vörösmarty nemzedéke még így látta sorsunkat. Váci Mihály újból lelkünkbe kiáltja ezeket a nagy igazságokat: Világ, Nemzet, Haza, Nép (a négy közül ez utóbbit öleli legszorosabban magához). Mi újabban az „országot” is ezek közé soroljuk. Bánk bán még nem azt énekelte: „országom”, hanem „hazám, hazám, Te mindenem”. Érdemes lenne külön fejezetben párbeszédet folytatni a költővel, hogy miben látja a fokozatot a nemzet, a haza és a nép között? Tény, hogy mindegyik előtt ott ég felkiáltójelként: „nem elég” az, amit eddig bármelyikért is tettünk. Hogy időrendi sorrendben melyik számára a legsürgősebb, jelzi a most határozottságával. Bizonyára azért, mert már 30 évvel ezelőtt ő is úgy látta, hogy népünket fenyegeti a legnagyobb veszély. Ezért megrendítő ez a pőrére vetkőztetett tőmondat: „Több kell most – a népedért!”

III.

    Pap vagyok, és tanár. A kettőt magamban szétválasztani nem tudom. Ezért írtuk annak idején egybe: paptanár. (Ma hiába keressük a szótárakban, – ismeretlen fogalommá vált.) És éppen, mert szimbiózisban él bennem a tanár és a pap, Váci Mihály versének alaptémája és számos mondata nemcsak a magyar tanárt rázza fel, hanem a papot is megrendíti. Ezért írok erről külön. Lényegében papságom – az első misémtől a gyémántig – arról tesz bizonyságot, hogy ez a velőtrázó vers, mint sikoly, nekünk is szól, az egyháznak, pontosabban fogalmazva: az egyháziaknak, a magyar papoknak, fentről lefelé és lentről felfelé. A legutóbbi időben megjelent statisztika ékes bizonyságul szolgál, hogy népünk még most is, méghozzá elsőként tőlünk várja a megújhodást. Bár a környező országokhoz képest, mi vagyunk, magyar egyháziak, a ranglista utolsó helyén, de még így is megelőzzük a politikusokat, akikből még jobban kiábrándultak, mint belőlünk. Ezért érzem igaznak és nekem szólónak: „Nem elég”, amit eddig tettem, és bár nem jogosított fel senki, kénytelen vagyok leírni: összességében nem elég, amit eddig tettünk. Hiába mondanám, hogy még a börtönt is vállaltam, – érzem, hogy nem elég. Hiába sorolnám fel szent hőseinket, vértanúinkat, a Márton Áronokat, a Mindszentyket, az Apor Vilmosokat, a Brenner Jánosokat, a kivégzett és Dunába rúgott Nővéreinket... –, a jelek szerint nem voltak elegen!?

    És szeretném felsorolni a szent és hős magyar „világiakat”, akiket keresztény hitükért vertek agyon. Jelen sorsunk arra késztet, hogy kimondjam: nem elég. Lehet, hogy tévedek, és „ha megjön a nagy Ítélő, Mindeneket lattal mérő” (Dies irae, dies illa), mégis azt mondja, hogy elegendő volt az ő tanúvallomásuk, de amit és ahogy napjainkban cselekszünk, arról népünknek és Váci Mihálynak, a költőnek és prófétának az a véleménye: „Még nem elég”.

    A versből azt is ki tudom hámozni, ami miatt ez a megcáfolhatatlan keménységgel kijelentő tőmondat mindenben igazolja a költőt és rajta keresztül engem is, aki csak tolmácsolja gondolatait: Nem elég a jóra vágyni!... A jószándék kevés. Több kell... tenni, tenni kell... és az értelem is kevés... Érzelem kell! Ám nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély, s keresni, hogy miért élj!

    A következő sor már annyira evangéliumi, hogy a költő, tán akaratlanul, de számomra mindenképpen kinyitja, széttárja a természetfeletti dimenziók kapuit: „Szeress, szenvedj, remélj”. Igen! Itt van a magyarázat. Mire az egyházak becsülettel végigjárták népünkkel együtt a hetven évig tartó keresztutat, mostanra belefáradtak, sőt kivéreztek. És az, amit most nyújtanak, enyhén szólva, nem elég! Hol vannak a sebeiket stigmákként hordozó, és szenvedéllyel,


2008.04.13. 11:57 Idézet

 Noster  Pater  Asszisztensünk!

G-Portál honlapod 2006. április 20-án, 10,39 órai indítással került bejegyzésre. Az első írás 2007. február 20-án, 22,15-kor történt. Jövő vasárnap ünnepeljük ezen honlapod 

 2  éves  szülinapját!

Ez alkalomból + 2008. I. negyedév végét követően, statisztikával jelentkezem.

Vállalatok, üzemek, cégek különböző időszakonként, különféle statisztikákat készítenek: számok, diagrammok tükrében elemzik a mögöttük lévő időszakot. Kidolgoznak módszereket, a cél jobb megvalósulása érdekében.

2007. április 13-tól megindult az írás, -mai napon EGY ÉVE  -párbeszéd: gazdagodtunk, megosztottuk egymással gondolatainkat. E honlap "Ékszerdoboz" lett, ahogy írtad 2007. július 10-én Napra napra menü soraidban.

Ha a hónapokat 30 nappal számolom, és ez a bázis 100 %-a, akkor a számok, írásaid tükrében a következő %-os megosztást mutatnak: 

     2007. I. félév                 2007. II. félév                 2008. I. negyedév

    26 irás = 28 %              37 írás = 25 %                21 írás =   22 %

Ha 2008. március hónapot kiemelem, akkor a diagramm magasra ugrik: 15 írásoddal, 50 %-os a teljesítmény!

Marcell Atya a "Kolostori iskola a Kármelen" című könyvében /12-15 oldalon/ arról ír, hogy "100 % a lelkiéletben"! "Átélni és megvalósítani az egyszerűséget, az alázatosságot, a szeretetet, még a szabályokat is, ... az egész vonalon! - 100 %-ig - az elmélet legyen gyakorlattá! 100 %-ban" TEGYEM, TEGYÜK!

Ez az év a BIBLIA éve, fontos, szükséges, szeretném, szeretnénk olvasni Szentírás magyarázataidat!

Sokak nevében köszönöm fáradozásaidat, idődet, munkádat, mindazt amit e honlapra fordítasz! Köszönöm! Te-deum érte!

Hálás szeretettel:      statisztikusod   


2008.04.13. 08:53 Idézet

      "Az Úr az én pásztorom" Zsolt. 22.

                                                 Jó  Pásztor  vasárnapján

Hétvégi eltávozás a kórházból... elővételezett szentmisén... papi-szerzetesi hivatások vasárnapján... Jó Pásztor... nekem az egyik legkedveltebb 22. zsoltár szavai...

Elém tárul egy kép: a rablók, az ajtó, a kapus és a pásztor: életszerűen ábrázolják az akkori állattartás körülményeit. A pásztor nem a nyáj mögött jár, nem tereli a juhokat, hanem előttük megy, szólítgatja,  vezeti  őket. A nyáját VEZETŐ PÁSZTOR kép az Ószövetségben feltünik: Isten mint nyája élén járó pásztor vezette ki népét Egyiptomból.

Megragadott a hallott evangélium egy képe, egy háromszög: az Atya-Fiú kölcsönös ismerete, ismeretkapcsolata, amely a Fiút mint Pásztort összekapcsol velem, velünk, a juhokkal... bensőséges kapcsolat... a juhok ráismernek pásztoruk hangjára, ezért senki mást nem követnek... A Pásztor gondoskodik,  hogy hívó hangja a juhok számára felismerhető legyen... nevén nevezi... személyesen, kizárólagosan az egyénnek szóló hívással vezeti őket a maga nyomában. Atya-Fiú szeretet kapcsolat továbbadása: Jézus isteni életet ad át övéinek!

Jézust az Atya iránti szeretete indítja el útjára, hogy önmaga feláldozásától sem riadva vissza, a szétszórt juhok pásztora legyen. Összegyüjtse, visszavezesse őket ebből a világból az Atyához...

A Pásztor ismeri minden egyes báránykáját, tudja, hogy mindegyik más. Nem is egyformán gondoskodik... Jó Pásztorom! Ismersz engem, saját életúton vezetsz...törődni akarok azzal, hogy tőlem mit kívánsz, mert csak így tudok teljes értékű tanítványod lenni, egyben mások számára felelősségteljes "pásztor"!

Az Egyház nem ok nélkül alkalmazza a pásztor képét vezetőire. Jézus a JÓ PÁSZTOR! Mi a pásztor feladata? Kovászként éljen és hasson!De hogy kovászként működhessen, ahhoz szükséges, hogy közel legyen az emberekhez, egészen közel. Ha a kovász csak miliméterre is távol van a lisztmennyiségtől, hatástalanságra, eredménytelenségre van ítélve. Ha viszont úgy lesz eggyé az anyaggal, hogy megszűnik kovász lenni, akkor nem képes azt áthatni és átalakítani, hanem az anyag súlya elnyomja. A pásztornak is mindig e kettős követelménynek megfelelően kell élnie: nem e világból valónak kell lennie, mégis ebben a világban kell élnie!

Mindegyikünknek van élettere, ahol felelősséget kell vállalnunk, emberek tartoznak hozzánk, akikről gondoskodunk, akikért élnünk és akiket szolgálnunk kell szeretetben.

Köszönöm Főtisztelendő, Főszerkesztő Crisi Atyának, hogy Jó Pásztor vasárnapján reggeli elmélkedésként olvashattam a "Napról napra" menü gondolatait! J.  


2008.04.12. 13:49 Idézet

 

Pál második levele Timóteushoz
Részletek a Bibliából

"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az Igazság megismerésére.
Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. Azért rendeltettem hirnökül és apostolul - igazat mondok, nem hazudok - , hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket."
(1Tim 2:1-7)                                          a.

2008.04.12. 13:41 Idézet

Mindent, ami nehéz,
érdemes elviselni az örök életért.

Kempis Tamás: Krisztus követése
III. könyv 47. rész

I. Fiam, el ne csüggedj a fáradozásban, amelyet értem vállaltál, s a bajok se verjenek le egészen, akármi történjék, ígéretemben találj erőt és vigasztalást.
Én elegendő vagyok arra, hogy minden mértéken túl megajándékozzalak, nem is fogsz sokáig fáradozni, nem szegődik mindenütt nyomodba a fájdalom.



Várj egy csöppet, hamar meglátod végét a bajoknak. Egyszer üt az óra, amelyben minden fáradozásod és nyugtalanságod megszűnik.
Rövid, alig-való mindaz, ami csak egy ideig tart. Tedd, amit teszel, hűséges munkás légy szőlőmben, magam leszek jutalmad.



Írj, olvass, énekelj, fohászkodj, tarts csöndet, imádkozzál, viseld férfihoz illően, ami kedved ellen van, mindezt s még nagyobb küzdelmeket is érdemes vállalni az örök életért. Rádköszönt a békésség egy napon, amelyet előre ismer az Úr, és nem lesz több nappal meg éjszaka, mint itt e világon, hanem örök világosság, végtelen tündöklés, rendíthetetlen béke és biztonságos nyugalom.



Akkor majd nem kérdezed, ki szabadít meg engem a halálnak testétől, nem kiáltod: jaj nekem, mert ittlakásom meghosszabodott; mert akkor végső vereséget szenved a halál, az üdvösség kikezdhetetlen véglegessé válik, nem lesz többé aggódás, csak boldog jókedv, szíves és tisztes társalkodás.



II. Ó ha megpillanthatnád a szentek mennyei koronáját, s hogy már most is mekkora dicsőségben élnek, pedig evilág megvetette őket, s azt gondolta, arra sem méltók, hogy éljenek; bizony porig alázkodnál, s inkább kívánnál mindenki alattvalója lenni, hogysem csak egynek is parancsolni, nem óhajtanád, hogy ebben az életben boldog napokat érj, hanem inkább örülnél, ha Istenért háborúságot szenvedhetsz, s igen nagy nyereségnek tartanád, ha az emberek semmibe vesznek.



Ó ha ráéreznél ezekre az ízekre, és mélyen szívedbe fogadnád, hogy mernél akkor csak egyszer is panaszkodni?

Hát nem kell-e az örök életért
mindent eltűrni, ami keserves? a

2008.04.06. 20:28 Idézet

Michel Quoist: Kérlek, kisfiam, ne aludj tovább

Haláltusám eltart az idôk végéig -- mondja az Isten. Keresztre szegeznek az idôk végéig... Keresztény gyermekeimnek láthatólag fogalmuk sincs errôl. Megostoroznak, arcul ütnek, felnégyelnek, keresztrehúznak, a szemük láttára halok meg és ôk nem veszik észre. Mint a vakok, nem látnak semmit... Igaz: Keresztények sem lehetnek már, mert akkor nem merülnének el úgy az élet örömeiben, amíg én meghalok... Nem értem, Uram, nem, -- mondja az ember. Ezúttal mégis túlzol!... Ha támadnának, megvédenélek; Ha haldokolnál, oldaladra állnék! Uram, szeretlek!... Nem igaz szó ez, -- mondja az Isten. Csak önmagukat áltatják az emberek. Fennhangon hirdetik, hogy szeretnek. Hiszik is és gyakran egészen ôszintén, -- ezt elismerem. Mégis egyre jobban tévelyegnek, nem látnak és nem értenek semmit! Lassanként mindent eltorzítottak, kiüresítettek és kiszárítottak. Szentséges Szívemet megtisztelik imájukkal havonta egyszer és máris azt hiszik, hogy szeretnek engem. Mintha én is csak tizenkétszer szeretném ôket az esztendô folyamán. Úgy hiszik, hogy valóban szeretnek engem, mert napi imáikat szépen elmormolják, mert megjelennek az esti litániákon, mert böjtölnek minden pénteken, mert gyertyákat gyújtanak és elsuttogják titkos fohászaikat Szentséges Szívem töviskoszorús szobrai elôtt. De én nem gipszbôl vagyok -- mondja az Isten -- nem faragott kôbôl vagy kiöntött bronzból, Hanem élô test vagyok, eleven és szenvedô! Közöttük élek és nem ismernek fel. Rossz a fizetésem, munkanélküli vagyok, szállásom csak barakklakás, a hidak alatt éjszakázom, börtönben szenvedek, kiuzsoráznak minden nap és néha még atyáskodnak is fölöttem. Pedig elôre megmondtam nekik: ,,Amit a legkisebb atyámfiának tesztek, nekem teszitek...'' Ez elég világos. A legfájdalmasabb talán mégis az, jól tudják mindezt ôk is, csak éppen nem veszik komolyan. Megtörték a szívemet, mondja az Isten -- és vártam, hogy akad majd valaki, aki szánalmat érez felettem... de nem akadt! Éhes vagyok, ruhátlan -- mondja Isten. És fázom. Börtönbe zárnak, megcsúfolnak, a földig aláznak. De mindez csak egy kis rész szenvedéseimbôl... Hogy lassan megedzôdjem... Mert az emberek sokkal rafináltabb próbákat is kitalálnak már -- mondja az Isten. Szabadságukkal felvértezetten, félelmetesen felvértezetten, Még kitalálták... ,,Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják mit cselekszenek...'' ..Kitalálták az igazi háborút! Felfedezték a Passiót... az igazi Passiót... Mert mindenütt, hol emberek élnek, ott vagyok én is -- mondja az Isten. Attól a naptól kezdve, amikor közéjük surrantam, mert mindenkihez és mindenkiért jöttem küldetésbe, Attól a naptól kezdve végérvényesen elköteleztem magam, hogy egybegyűjtöm ôket. Gazdaggá lettem és szegénnyé, munkássá és munkaadóvá. Szakszervezeti taggá lettem, de azon kívül is dolgozom, lettem sztrájkoló munkás és sztrájktörô is, mert sajnos, mindenfajta munkát végeztetnek velem az emberek. A tüntetôk mellett állok, de ott vagyok a zsandárok között is, mert sajnos rendôrt és zsandárt is csinálnak belôlem az emberek. A baloldalon állok, de a jobb mellett is járok, sôt még középen is... Német vagyok és francia, majd amerikai és orosz. Észak-koreai vagyok, majd dél-koreai; délvietnámi és északvietnámi; Mert mindenütt ott vagyok, ahol emberek élnek -- mondja az Isten. Elfogadtak és becsaptak, ó, az árulók! Üdvözlégy, Mester!... Íme: velük vagyok, közöttük vagyok, egy vagyok a soraikból. Ôk vagyok!... Nézzétek: mivé tettek engem?... Megostoroznak, felnégyelnek, keresztre húznak; Egymást marcangolva engem tépnek széjjel, Egymást gyilkolva engem ölnek meg. A háborút az emberek találták ki... Én robbanok fel az aknákon, én hörgök végsôt a futóárkokban. Én nyögök keservesen a gránátszilánkok záporában és én esem el a gépfegyver-sorozatok alatt. Én hullatom az embervért minden harcmezôn, Az ütközetek éjszakáin én kiáltom az emberek jaját, És én halok meg emberi halállal a csaták elnémuló, sötét magányában is. Ó, harcok földje, óriás kereszt, melyre minden nap újra felszegeznek az emberek, Hát nem volt elég a Golgota fája? Valóban hiányzott még ez az óriási oltár a szeretet áldozatához? Miközben körülem kacagnak, dalolnak, táncolnak és mint az eszelôsök hatalmas röhej közt keserves keresztre feszítenek?... Légy irgalmas, Uram!... Legyen már elég... Nem akarom!... Nem ez vagyok én!... De bizony te vagy, ez, gyermekem... Te vagy és minden testvéred, mert sok kalapács-ütés kell ahhoz, hogy a szöget a fába verjék, mert sok korbács-ütés kell ahhoz, hogy felhasadjon a csupasz vállak bôre, mert sok tövis kell ahhoz, hagy koronába fonhassák ôket és te ahhoz az emberiséghez tartozol, mely most teljes egészében fölöttem ítél... Nem számít, hogy azok között vagy-e, akik ütnek és vernek, vagy azok között, akik szánalommal néznek; hogy azok között vagy-e, akik csak parancsot hajtanak végre, vagy azok között, akik szótlan hagyják, hogy mindez megtörténjék... Mind bűnösök vagytok: az aktív résztvevôk és a tétlen nézdegélôk: mindannyian!... Csak ne légy, Gyermekem, az alvók sorában, akik még így is, akik még most is tudnak ,,békésen aludni...'', Aludni!... Szörnyűség! Aludni?... Most?... ,,Hát egy órát sem tudtok virrasztani velem?...'' Térdre, Gyermekem, térdre!... Ugye hallod a harci lármát?... Harangszó kondul: Kezdôdik a szentmise... Érted hal meg az Isten, mert keresztre feszítik az emberek...                      a


2008.04.05. 18:54 Idézet

   M  E  G  S  Z  Ó  L  Í  T  Á  S

                                                                    Jn 6, 16-21    

Aki a balatoni viharokról hallott, vagy gyakorlatban tapasztalta, annak nem kell magyarázni, hogy a tavon, a hirtelen támadt vihar, a csónakkal való közlekedést egyszerűen megnehezíti, veszélyessé teheti.       

A mai evangélium megragadott... A kenyérszaporítás csodáját Jézus vízen járásának drámai feszültsége, félelmet keltő eseménye követi. Jézus megmutatja, hogy hatalma van az elemeken, megszólít, bátorít!

BESÖTÉTEDETT... a bárka mindegy félúton volt a két part között... a tanítványok tömegtől, Jézustól egyaránt elszakadva viharban, sötétben eveznek. Jézust keresve, hollétét nem tudva, Kafarnaumba igyekeznek. A tanítványokat olyan éjszaka veszi körül, amely nemcsak a napszakot, de a lélek éjszakáját is jelzi.

Ebben az éjszakában Jézus kinyilatkoztatja a maga természetfölötti jelenlétét: "ÉN VAGYOK, NE FÉLJETEK"! Az isteni jelenlét, természetfölötti látvány, lenyügöző hatást gyakorolt a tanítványokra. Élmény: az elhagyott, elveszett, őt kereső tanítványok megtapasztalása: Jézus velük van!

MEGSZÓLÍTÁS... bátorság... mire felocsudnak a látvány igézetéből, már ott vannak a parton... a vihar elmúlt... a sötétséget felváltja a világosság fénye... Jézus ott van velük!

Kórházi "élményeim" egyik tapasztalata: nézem, ahogy a betegeknek minden napjuk egyetlen várás... várnak orvosra, várnak kezelésre, várnak jobbulást, várnak egészséget... Uram, Te légy közel hozzánk...tudom, a sötétségben is ott vagy velünk... hogy a szenvedés ideje üdvösségünkre váljék... hogy a Te jóságodból sötétségünkben halljuk a megszólítást, bátorítást: "ne féljetek!"

Nagy Szent Teréz 7BV4,3 fejezetében olvashatunk arról, hogy "Ő Szent Felsége nem tehet velünk nagyobb jót, mint ha oly életet ad, amely hasonló szeretett Fiának életéhez. Ezért vagyok én arról meggyőződve, hogy e kegyelmekkel erősíteni akarja gyarló természetünket és képessé akar bennünket tenni követésére a szenvedések útján."

(Csak hétvégére eltávozást kaptam a győri kórházból... olvastam a "Napról-napra" menű sorait: köszönöm mindenki imáját!)

                                                 Szeretettel: Erzsébet - Júlia ocds


 
2008.04.04. 16:47 Idézet

  
 
 
Lelkünk az Úrra hagyatkozik"
 

Babits Mihály: Eucharista

 

Az Úr nem ment el, itt maradt.

Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
húsát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér
minden családot s törzseket.
Egyik karja az igazság,
másik karja a Szeretet.
Mit ér nekünk a Test, a Vér,
ha szellemében szellemünk
nem részes és úgy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?
Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,
hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.                                       a


2008.03.26. 16:01 Idézet

         F O G A D A L M A I N K

G-portálon 03.22-én olvasható egy képmeditáció. A kereszt elemeiben a hit-remény-szeretet isteni erényeket lehet felfedezni.

Az Isten felé vezető úton a hit segít előre, ugyanis az általa szerzett ismeret Istent célként állítja az ember elé, aki felé tartani kell. Mindenütt Istennel hozza őt össze, s arra ösztönzi, hogy a hétköznapi események mentén állandóan Istenhez emelkedjék. De felébreszti benne a reményt és így egész életét Istenre meri építeni. Végül a szeretet oly erősen köti az akaratot Isten akaratához, hogy az emberi akarat teljesen Istenébe alakul át.

Nagypéntek óta foglalkoztat ehhez kapcsolódó gondolat... 2005. március 13-14-15-én az Országos VÉK lelkigyakorlatán voltam, Leányfalun, Kristóf ocd atya tartotta. A 3. napon foglalkoztunk:

  • a megbocsátással,
  • tisztulás, gyógyulással,
  • értelem, emlékezet, akarat szerepével,
  • a Kármel címer 3 csillagával, mint isteni erényekkel.

Ha a 3 isteni erény elemei képét nézem, akkor elém tárul a szerzetesi hármas fogadalom, a vék hármas ígérete.

              Isteni erények                                               szerzetesi fogadalom 

  •      HIT                                 =                             ENGEDELMESSÉG
  •      REMÉNY                        =                             SZEGÉNYSÉG
  •      SZERETET                     =                             TISZTASÁG

A VÉK Konstitúciójának tartóoszlopa a hármas ígéretünk: szegénység, tisztaság, engedelmesség.

Mit kíván tőlünk a szegénység erénye? Ne ragaszkodjunk az anyaghoz, tudjunk lemondani, az egyedül igazi kincset, Istent keressük. Jézus a hegyi beszédben minden követőjének tanácsolja a lelki szegénység gyakorlását /Mt. 5,3/. A földi ragaszkodásoktól megtisztult szív szabadon repül Isten felé és példájával felebarátait is Istenhez emeli. A szegénység erénye belsőleg, érzelmileg is meg akarja tisztítani szívünket az anyagi vágytól és ragaszkodástól. Hogyan lehet gyakorolni ezt az erényt? Ha beteg vagy, ne várj különös gondozást... ruhában, külső megjelenésben, szavakban, modorban, természetes egyszerűség módjára viselkedjünk! A szegénységre vonatkozó ígéretünkkel kifejezzük az öntátadás, lemondás gyakorlását, ez az útja a Krisztussal való egységnek.

Tisztaság! Három nagy bűnös kívánság kormányozza ezt a világot: a szemek kívánsága, a test kívánsága, az élet kevélysége, vagyis: pénzvágy; élvezetvágy, hatalomvágy. A fösvénység, a tisztátalanság és a gőg. A pénz kívül van az emberen, arról könnyebb lemondani. A gőg az ember lelkének legmélyén van, a testiség a testünkben. Önmagunkat elhagyni, magunkból kivetkőzni a legnehezebb dolog.  Isten a szívet szeretetre teremtette. Aki Istent nagyon akarja szeretni az kivet szívéből minden rosszat és szívét tisztává, szentéllyé, tabernákulummá avatja, ahol a fölséges Isten lakozik. Ez az erény felékesíti a lelket...Isten előtt kedvessé tesz. Ne csüggedj kisértések miatt, az még nem bűn! Bízzunk Istenben... Mária tisztaságunk oltalma...anyai palástjával véd, közbenjár értünk, ha hozzá fordulunk! Isten parancsai szerint kell élnünk, így hivatásunk teljes harmóniában van Isten bensőséges szeretetével!

Az engedelmesség erénye gazdaggá teszi a világban élő kármelitát. Értelmünk és akaratunk belső meghódolását is kívánja egy magasabb akarat előtt, melyben Isten szent akaratát ismerjük fel. Isten Fia "megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." /Fil. 2,8/ és egész életén át "nem a maga akaratát kereste, hanem annak akaratát, aki Őt küldte" /Jn 5,30/. A tanítvány sem keresheti a maga akaratát, hanem engedelmes lélekkel készen kell hogy álljon, hogy kövesse a lelkében munkálkodó Lélek indításait.

Amint a mennybolton  a csillagok, úgy a lelki tökéletesség egén is ,  Isten minden egyes lelket külön-külön ismer, szeret, sajátos adományokkal ajándékozza meg és vezeti. Krisztusból forrásozó kegyelem Őhozzá akar bennünket  hasonlítani... lelkünket Istennel akarja egyesíteni... átengedni Neki a vezetést és mindenben engedelmeskedni akaratának! A Krisztussal megélt bensőséges élet áthatja majd egész életünket!                          Vék vezető Sopron


2008.03.25. 17:47 Idézet

          Gondolatok a mai olvasmányhoz

  • megszólal a kimondhatatlan
    de nem mondhatja ki önmagát

    cselekszik a kezetlen
    de csak a te kezeddel
    megindul a lábatlan
    de csak a te lábaddal
    eszmél az eszetlen
    de csak a te eszeddel
    virágba borul a virágtalan
    de csak a te virágoddal
    gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
    de csak a te gyümölcsöddel
    adakozik az adhatatlan
    de csak a te adományoddal
    irgalmaz az irgalmatlan
    de csak a te irgalmaddal
    imádkozik az imátlan
    de csak a te imáddal
    fényes lesz a fénytelen
    de csak a te fényeddel

    megszólal a kimondhatatlan
    de csak a szívedben.

    (Weöres Sándor)

   a


2008.03.24. 18:14 Idézet

     E M M A U S Z     Lk. 24, 13-35

Az Adoremus a tegnap esti szentmisére az emmauszi tanítványok evangéliumát olvastatta. Még 2005. szeptemberi lelkigyakorlat alkalmával foglalkoztunk részletesen ezzel a történettel, most lelki szemeim előtt pereg ez az esemény.

Nézem, ahogy Jézus két tanítványa Emmausz felé indul. Beszélgetnek, vitatkoznak... A sötét tekintet csalódott reményüket, nyomasztó tanácstalanságukat és bénító szomorúságukat festi. Ilyen lelki állapotot hozott létre a nagypéntek a megrendült tanítványokban. Kleofásnak szavaiban a húsvét előtti názáreti Jézus képe rajzolódik ki. Ismerik a feltámadásáról szóló üzenetet... hallották az asszonyok híradását, látták, hogy a sír üres.

Jézus együtt megy a tanítványokkal és nem ismerik fel. Isten ajándéka, hogy a Feltámadott megjelenik valakinek és láthatóvá válik. Az is Isten ajándéka, hogy a láthatóvá vált jelenésben felismeri valaki a feltámadott Jézust. Hogy jutok el hát arra a hitre, hogy Jézus él? Hogy velünk van? Miért zárt a tanítványok szíve a húsvéti üzenetnek?

Amint a tanítványok szeme képtelen fölismerni a velük vándorló Feltámadottat, éppúgy szívük is el van reteszelve, s így nem értik a próféták beszédét. Az ember szívét fel kell törni, hogy befogadja a húsvéti hitet. Isten végzése szerint a messiási dicsőséghez vezető út a szenvedésen és halálon át visz.

A Feltámadott magyarázza a tanítványoknak a Szentírást. Új fényt, új hitet, reményt gyújt szívükben. Felismerem-e én is Mesteremet, ha minden látványosság nélkül kísér életutamon?

Vándorlásuk céljához értek. Jézus azt akarja, hogy meghívják... a tanítványok szeretnék vendégül látni... Az eucharisztikus vacsora szavai... nemcsak a kereszt áldozatát jeleníti meg, hanem az élő Krisztus feltámadását is. Jel, amelyből megismerjük, hogy Jézus valóban feltámadt! Az eucharisztia gyümölcse az, hogy Jézussal maradunk - ez nem puszta jelenlét, hanem üdvözítő működés. Ennek egy része az az ajándék, hogy felismerjük őt! A tanítványok szeme megnyílik...Jézus él! Az írás lángra gyújtja a "késedelmes szívet", az Eucharisztia elveszi az értetlenséget...

Jézus betölt egy vigasztaló szerepet. Hogyan szokta egyik barát a másikat vigasztalni? Hogyan vigasztalja az Úr, akiket szeret? A szeretet tesz képessé arra, hogy Jézus képmását öltsem magamra és így életem, életünk Vele legyen elrejtve Istenben!   J.


2008.03.23. 17:30 Idézet

                     Kedves Mindnyájatok!

 

A Feltámadt Krisztus Békéjével Kívánok Áldott és Örömteli Húsvéti Ünnepeket!

Békesség Veletek!  
   a.


2008.03.23. 17:16 Idézet

   Föltámadtam és veled vagyok, alleluja!

Húsvéti szekvencia:

  • Húsvét tiszta áldozatját, a hívek áldva áldják.
  • Bárány megváltja nyáját,
  • és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját!

Húsvétot ne úgy ünnepeljük, mint egy emléknapot. Inkább úgy lépjünk e szent ünneplésbe, mint egy szent titokba, mint egy misztériumba. Az emléknap emléket idéz, elmúlt dolgot, történelmi eseményt. A misztérium egészen más: egy állandó jelenlét. Ilyen értelemben a feltámadt Jézus a benne való hit által tovább él bennem. A misztérium nem múltba tekintés, amit a liturgia idéz elénk: hanem a liturgia látható eszközeinek, jeleinek segítségével az üdvössség eseményeinek hatása láthatatlan, titokzatos értelemben valóság lesz a lelkünkben.

Krisztusnak, az emberek üdvösségéért feláldozott igaz Báránynak asztalához bűntől megtisztult szívvel, tisztaságban megújult lélekkel kell közeledni: feltámadott szívvel. Hisz Krisztus magával akar vonni minden embert a feltámadásba, el akar bennünket vezetni oda, ahol ő örökké él!

Taníts minket, hogy "azt keressük, ami fönt van" /Kol. 3,1/, hogy megmutassuk: hozzád tartozunk, szívünk veled együtt feltámadt és életünk veled együtt el van rejtve Istenben!  J.


2008.03.22. 21:52 Idézet

           Nagyszombat

A nagyszombat a legalkalmasabb nap arra, hogy az Úr szenvedésének, halálának és feltámadásának húsvéti misztériumát együtt szemléljük.

Nézzük először a húsvéti gyertyát: tetején lobog a láng, és ebből alakítja át a gyertya a maga tiszta testét, meleg, sugárzó fénnyé. Feltartóztathatatlanul fölemészti magát hivatása teljesítése közben. Amikor rá nézek, fölkeltek magamban minden tettrekészségét : Uram, itt vagyok! Akkor úgy érzem, hogy az Úr előtt, a gyertya szimbólumában én állok előtte! Jelzi: ne fussak el hivatásom elől! Legyek állhatatos! Ne kutassak a miért? - minek szavak után! Az élet legmélyebb értelme az, hogy az ember föleméssze magát szeretetben Istenért, mint a gyertya is fénnyé alakul át.

Exultet: Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa: és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja!

A liturgia egész sor olvasmányt kínál, amelyek érintik a csodálatos történet mozzanatait. Oly fontos szerepet kap a keresztség: a víz megáldása, keresztség kiszolgáltatása, keresztségi fogadalom megújítása. A húsvét ünneplése jelenti, hogy Krisztusban "átmegyünk" a halálból az életbe; ez az "átmenet" a keresztséggel kezdődik, de ennek meg kell valósulni egész életünk során.

Ha részt akarunk vállalni Krisztus halálában, keresztre kell szegeznünk magunkban a régi embert, a bűn emberét, vele meg kell halnunk a bűnnek. Minden nap meg kell halnunk szenvedélyeinknek, rossz hajlamainknak, önzésünknek, kevélységünknek: ellene kell mondanunk a sátánnak, műveinek. Nem csak szavakkal, hanem életünkkel!

Krisztus átszúrt oldalából előtört vízben új szívet és új lelket kaptunk húsvéti ajándékként. Ezzel a belső magatartással készen álljunk arra, hogy Alleluját énekeljünk, amely az Üdvözítő feltámadását hírdeti!

  • Regína caéli laetáre, allelúja: Quia quem meruisti portáre, allelúja:
  • Resurréxit, sicut díxít, allelúja: Ora pro nóbis Déum, alleluja!
  • V Gáude et laetáre, Virgo Maria, allelúja.
  • R Quia surréxit Dóminus vere, allelúja.                       J.

 


2008.03.22. 20:24 Idézet

    Képmeditáció

Idemásoltam a tegnap feltett nagypénteki képet. Egy nehéz nap után tegnap este elmélkedtem... megérintett. Leírt gondolataimat megosztom.

Ha egyszer is figyelmesen elolvastuk a szenvedéstörténetet, ha egyszer is részt vettünk a nagypénteki liturgián, többé nem tudunk megszokottan nézni a keresztre. Mélyen megsejthetünk "valamit" a szeretet titkából: Krisztus az örök Lélek által önmagát ajánlotta fel szeplőtelen áldozatul Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

A képen ez a belső valóság jelenik meg: a fotóművész nem a láthatót fotózza, hanem a láthatatlant szeretné megjeleníteni a színek /piros-fehér-zöld, = hit, remény, szeretet!/ és formák nyelvezetével. Felül a hatalmas piros szín árnyalataival - mint valami lenyugvó nap - a szeretetnek, Szentléleknek jelképe. Ez a szín egységbe foglal mindenkit: a szomorúság, az együttérző szeretet kimondhatatlan közösségébe. A kereszten elhangzott 7 szó a szeretet beteljesítése: végül felkiáltás: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! /Lk. 23,46/.

Aztán a középső fehér szín a belső világosság külső megjelenése: Az Úr a sötétségből is fényt teremt. Szól hozzám: legyen világosság, hogy Nála maradhassak! Csak az alázatosan tanulékony, Krisztusról  és országáról mindig többet tudni akaró lélek hite igazi világosság! A hit segítségével belépek Isten fénykörébe! - reá bízom magam, mint biztos kezű mesteremre! Ismét világos lesz, hogy a világ történelmének középpontján Krisztus keresztje áll! Ettől függ minden teremtmény élete, üdvössége, boldogsága!

A kereszt tövében, a zöld fűben, a reményben : a halál titokzatos döbbenetében, csöndességében térdel egy nő, ott mindannyiunkat képviselt a nagy végrendelkezésben! Úgy szerette - és így szereti! - Isten a világot...! A Kereszt fája megváltásunk és életünk: ezért bízunk benne és köszöntjük: Üdvözlégy szent Kereszt, egyetlen reménység!    J.


2008.03.21. 15:34 Idézet

Kicsoda számomra Jézus?
Jézus a megtestesült Ige.
Jézus az élet kenyere.
Jézus áldozati bárány -, akit bűneinkért feláldoztak a kereszten.
Jézus az áldozat, akit a szentmisén feláldoznak a világ bűneiért és saját bűneimért.
Jézus az ige, amelyet hirdetni kell.
Jézus az igazság, amit közhírré kell tenni.
Jézus a fény, amelynek föl kell ragyognia.
Jézus az élet, amit élnünk kell.
Jézus az a szeretet, amely szerint szeretnünk kell.
Jézus az öröm, amelyet szét kell osztanunk.
Jézus a béke, amelyet adnunk kell.
Jézus az élet kenyere, hogy tápláljon minket.
Jézus az éhező, akinek enni kell adnunk.
Jézus a szomjazó, akinek szomját csillapítanunk kell.
Jézus a mezítelen, akit fel kell ruháznunk.
Jézus a hontalan, akit be kell fogadnunk.
Jézus a beteg akit meg kell gyógyítanunk.
Jézus a magáramaradott, akit szeretnünk kell.
Jézus a kitaszított gyermek, akit örökbe kell fogadnunk.
Jézus a leprás, akinek ki kell mosnunk sebeit.
Jézus a koldus, akire rá kell mosolyognunk.
Jézus a szerencsétlen, akit meg kell hallgatnunk.
Jézus a rokkant, akit fel kell karolnunk.
Jézus a kisgyermek, akit át kell ölelnünk.
Jézus a vak, akit vezetnünk kell.
Jézus a néma, akihez szólnunk kell.
Jézus a nyomorék, akit kísérnünk kell.
Jézus az elhagyott, akinek társává kell lennünk.
Jézus a prostituált, akit ki kell szabadítanunk a veszélyből és akinek barátjává kell lennünk.
Jézus a rab, akit meg kell látogatnunk.
Jézus az öregember, akit szolgálnunk kell.

Számomra
Jézus az Isten.
Jézus a vőlegény.
Jézus az élet.
Jézus az egyetlen szerelem.
Jézus mindenben minden.
Jézus az egyetlenem és mindenem.
Jézus az, akit teljes szívemmel és teljes lényemmel szeretek. Mindent neki adtam, még bűneimet is, és Ő gyöngéden, szeretettel eljegyzett engem. Most és egész életem során megfeszített vőlegényem menyasszonya vagyok. Ámen                 a.
            
 


[203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]

 
Az idő pénz? Szerintem AJÁNDÉK. A pontosság pedig erény! - azaz elfogadott ajándék.
 
Kapcsolatok - utak
 
VÉK Hiradó

SOPRONI VÉK alkalmai

 

 

 A következő - 2008. májusi gyűlés 31.-én lesz, hogy hol és mikor azt az érintettek már tudják!  Jó munkát, jó készűlődést! Hordozzuk egymást imádságban mert bizony van miért! Jó értelemben is, hála érte az Úrnak!

 

 

 

A  Világban  Élő  Kármeliták Soproni Közössége

 

és  skapulárét  viselők

sok szeretettel hívják és várják

a Kármel lelkisége

iránt érdeklődőket

közös  imára, szentmisére

a Szent Margit – Julianeum – templomba

2008.  május .-án, szombaton, 16 45 órára.

 

 "Csillagvilágot alkotó, hívőknek áldott fénysugár,

mi Megváltónk, jöjj Krisztusunk,

és halld meg esdő sóhajunk."

(Adventi himnusz)

 

Máriához, drága Szűzanyánkhoz,

tisztelettel járulunk!

 

Keszthelyi VÉK alkalma

A következő VÉK találkozó időpontja:

2008. május 25.-én, vasárnap Úrnapján, 1/2 17 órakor.

 

 

 
kapcsolódásaink
Indulás: 2006-04-20
 
Vi-Bold NEU Kft
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?