A gondolatok ... c. rovatomat NAPRÓL NAPRA címűre változtattam. Itt találtok lelki morzsácskákat. Igyekszem majd bővítgetni, illetve egyre mélyebbre ásva tartalmasabbá tenni. Jó olvasást! Isten mosolya kísérjen benneteket!
A Szent Bibliáról c rovatba, ahogy a címe mutatja szentírási szövegekkel kapcsolatos gondolatokat fogok tenni, amelyek tovább mélyítik, kicsit talán tudományosabban is, a napról napra ill a lelkiségünkről c rovatok tartalmát.
A Gondolatok könyve c. rovatban pedig lehetőségetek van nektek is megosztani velem, egymással elmélkedésetek gyümölcsét gondolataitokat.
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.
Ez a valaki tán az Isten
akitől bujni hasztalan.
Nem hiszek az Elrendelésben,
de van egy erős, ős uram.
Már gyermekül vermébe ejtett
s mint bölcs vadász gyenge vadat,
elbocsátott, de nem felejtett:
szabadon sem vagyok szabad.
Ily vadra, régi hercegeknek
szokásuk volt, mondják, jelet,
aranyos nyakörvet verettek,
hogy mindég ráismerjenek.
Igy hordom én is titkos örvét
annak aki e rengeteg
ölében elfogott, de önkényt
újból elveszni engedett.
Azóta bolygok a viharban
vadmódra de az ő jele,
erejének bélyege rajtam
hogy ne nyughassam nélküle
s mint szélcibált bogáncs amelyen
a szivárvány lába pihen,
illattal tellik: úgy betelljen
sóvárgással bogáncs-szivem.
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
»Vezessen Hozzád a szabadság!«
így kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már
Julianus prédikálótestvér 1238-ban már előre jelezte az országot és Európát keletről fenyegető veszedelmet. IV. Béla király /1235-1270/ hiába erősíttette meg a várakat, a több irányból támadó tatároknak nem lehetett útját állni. A tatár fősereg a Sajó menti, un. muhi pusztai csatában 1241. április 11-én legyőzte a királyi seregeket. IV. Béla menekülni kényszerült a dalmát tengerpartra. Felesége, a bizánci származású Laszkarisz Mária itt szülte meg kilencedik gyermeküket , Margitot 1242-ben.
A szülők az újszülöttet Isten szolgálatára ajánlották fel az országért, és a felajánlásra adott égi jelként hatott a tatárok gyors kivonulása 1242 márciusában. A királyi pár ígéretét teljesítette, és a kis Margit hamarosan a veszprémi Domonkos-rendi nővérek kolostorába került, 3-4 éves lehetett ekkor. A Domonkos-rendi apácák a férfirenddel ellentétben visszavonultan éltek, a szenvedő Megváltó állt szemlélődésük középpontjában és a vezeklést, engesztelést tartották fő feladatuknak.
IV. Béla a Nyulak-szigetén épittetett számukra kolostort. 1254-ben Margit ekkor került át Veszprémből ide, és 12 éves korában letette a szerzetesi fogadalmat. Ez a mai szemlélet szerint nem tűnik komoly fogadalomnak, de az volt. Nem szabad elfelejteni, hogy akkortájt a lányok férjhezmenési kora 14 év.
Margitnak kétszer lett volna alkalma fogadalmát megsemmisíttetni, ám ő erre nem volt hajlandó. Az evangéliumi tanácsokra hivatkozva nem volt hajlandó elhagyni a kolostort. Királyi atyját emlékeztette arra, hogy születésekor ő ajánlotta fel az országért Istennek, és Isten a királyok fölött az úr!
Nővértársainak vallomásai alapján ismert, hogy a királylány-apáca a legegyszerűbb szolgai munkákat is szívesen végezte, és a kemény önmegtagadásokat örömmel fogadta, sőt kereste. A betegápolásban ugyancsak jeleskedett. Buzgósága az istentiszteletek során is megmutatkozott. A mise, zsolozsma után magányosan folytatta az imádságot. Előfordult, hogy a sekrestyésnővér jóvoltából egész éjjel a templomban maradhatott. Elmélkedéseinek középpontjában a szenvedő Krisztus állt. Imádságainak, vezekléseinek egyik fő célja az apa és fiú /IV. Béla és bátyja, István/ kibékítése volt. A szembenálló apa és fiú a Nyulak-szigetén, 1266-ban kötötték meg a békeszerződést, amely viszonylagos nyugalmat teremtett az országban.
Az utókor számára szinte érthetetlennek tűnő, súlyos vezeklésektől és a szeretettől fölemésztve halt meg a Nyulak szigeti kolostorban 1270. január 18-án. XII. Pius pápa 1943-ban avatta szentté, s az ünnepségekre 1946-ban került sor. Szent Margit különösképpen védőszentje a fővárosnak, Budapestnek.
Az Úr élő kövekből épít magának templomot. Az ige hírdetői és az igét megvalósító szentek ennek a templomnak az oszlopai. Az imádkozók a padlózata. Örömhír a zengő ének benne, és az Úr a főpap! Ez a templom mindenütt épül, ahol él a hit, ahol mélyet lélegzik a remény, és ahol a szívet a szeretet dobogtatja. De ebbe a templomba az Úr csak azt a téglát építi bele, amely be kíván épülni! Építs be engem, minket mint élő köveket ebbe a templomba, Egyházadba! J.
2008.01.17. 22:59
Kedves Kristóf atya!Egy cseppet se izgasson,hogy nincsen mindig időd megkukkantani,és uj dolgokkal feltölteni a honlapodat.A lényeg,hogy mi irunk!Mi majd feltöltjük!Ez már nem a te dolgod!
Sok sok sok sok mosolyt a mindennapi munkádhoz!
Szeretettel:Szent Arcról nev.Magdolna OCDS
2008.01.13. 20:48
Egyház Jézus megkeresztelkedését ünnepli. A vízzel való keresztelkedés felidézi a másik vizet az anyaméhben, melyhez életünk kezdete kepcsolódik. A vízből való felmerülés a születést szimbolizálja, a tápláló közegből való kiszakadás egy védtelenebb életbe az anyaméhen kívül. A magzatvíz az Egyház keresztségről alkotott felfogását tükrözi. Húsvétkor a keresztelő kútba merítjük a húsvékor gyertyát annak a szeretetnek a felidézésére, amely a gyermek születését körülveszi. Egy hang hallatszik a mennyből, mikor Jézus fogadja János keresztségét, és kijön a vízből: "Ez az én szeretett fiam" és a Lélek száll le rá. Keresztény életünk középpontjában áll az újjászületés jelképe, mellyel Isten gyermekévé és az Egyház tagjává válunk. a
2008.01.13. 15:50
Kedves Kristóf Atya!- Asszisztensünk!
Álmunkban sem mertünk arra gondolni, hogy épp a 100. bejegyzés meglepetést takar!
Évek óta "szekálunk" hogy szervezzél utat, gyere el velünk Avilába! Igaz, mi csak repülőgépes utazásban gondolkodtunk... csak soproni vék és skapulárés testvérekkel!
Ha részletes program kezedbe kerül, kérünk, hozzál magaddal!
Köszönjük!
VÉK vezető, Sopron
2008.01.13. 13:37
Megkeresztelkedés...
Iz, 42, 1-4. 6-7. Ap.Csel.10,34-38. Mt 3,13-17.
Péntek óta lázasan, ágyban... orvos, gyógyszerek, igyekszem mielőbb talpra állni! A déli órák láztalanságát kihasználom... Ma vasárnap, Urunk megkeresztelkedése... ágyban fekve bekapcsolódtam a szentmisébe úgy, hogy annak részeit a képzeleten át pergettem... hozzáolvastam Adoremusból olvasmányt, szentleckét, evangéliumot, lelki áldozás... kegyelem áradás!
A mai evangéliumban elém tárul, ahogy Keresztelő János tiltakozott! Az Úr beáll a gyarló, szürke, mocskos emberek sorába, hogy megkeresztelkedjen a Jordán üdítő vízében, a kék ég, de körös-körül a kopár hegyek alatt ... János megérti, hogy az Úr azért vállalta emberi életünk és halálunk rabságát, hogy megmutassa a szabadulás útját! Aki az Úrral vállalja sorsát, feladatait, embertársait, küzdelmeit, önmagát... annak megnyílik a végtelen lét!
Keresztségemre gondolok... megtisztított... Isten gyermeke lettem... Jézus leszállt az alázat vízébe... feljött a vízből... égből szózat hallatszott... Mi akadályoz, hogy igazán kereszténnyé váljak? Le kell szállnom önmagamba ahhoz, hogy egyesülhessek Istennel, meg kell hogy beszéljem vele dolgaimat... Krisztus szentsége a mi mértékegységünk!
2005. szeptember 23-25-ig Kristóf Atyával lelkigyakorlaton, ahol az egyik napirend: szentírásból vett példák alapján tanultuk: NÉZZ ÉS LÁSS! Ez az esztendő a BIBLIA ÉVE! Apostolkodjunk, hisz az örömhírért mindannyian felelősek vagyunk! Tovább kell adnunk... az nem maradhat holt betü, élő hitté kell, hogy változzon bennem és azokban, akikért felelős vagyok!
Még budapesti évemben tanultam, énekeltem Nagy Szent Terézia Anyánk versét, eredeti szöveggel. Egy népének keresése közben "véletlenül" került ez is kezembe. A honlap olvasóinak ide gépelem:
Nada te burbe, nada te espante: Quien a Dios tiene nada falta. Nada te turbe, nada te espanta: Soló Dios basta!
Ne félj, ne aggódj, ne sírj be bánkódj: Ha tiéd Isten, tiéd már minden! Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: Elég Ő néked! J.
2008.01.12. 15:45
Dsida Jenő:
A gyöngék imája
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge. a.
2008.01.11. 22:51
Jézus az imából merített erőt, azt láthatjuk, hogy élete fontos eseményei előtt imádkozott: mielőtt meghívta a tizenkettőt, a kísértések idején, szenvedése és halálküzdelmében. Rendszeresen előfordul az is, hogy visszavonul egy csendes helyre, hogy imádkozzék. Szolgálatában szüksége volt támogatásra és életadó energiára, amit az Atyával való kapcsolatából merített. Mi is így vagyunk: életünk és szeretetünk az imából meríti erejét. Az ima erősíti a családi életet, a BARÁTSÁGOT és mások felé irányuló szolgálatunkat. Amikor szeretettel és meggyőződéssel imába foglaljuk életünket, akkor egy mélyebb forrás tárul fel, mely erősíti hitünket és elköteleződésünket Isten és a többi ember iránt.
a
2008.01.11. 20:44
Kristóf atyának köszönet, hogy a távolabb élőknek is juttat abból a füzetecskéből, a testvéreknek pedig azért mert vállalták a helyettesítést.
Mit is jelent élni kérdésre az alábbi kis ima jutott eszembe:
Istenem adj nekem derüt és nyugalmat,
hogy tudomásul vegyem mindazt,
amin úgy sem változtathatok.
Bátorságot, hogy változtassak azon,
aminek megváltoztatására képes vagyok.
És bölcsességet,
hogy mindig tudjam mi a külömbség a kettő között.
M.
2008.01.10. 21:41
Amikor a szentírást kézbe vesszük, gyakran azt látjuk, vagy halljuk, hogy ez "örömhír". Lukács arra emlékeztet minket, hogy a szentírással a Szentlélek ken fel, szabadságot hirdet azoknak, akik rabságban vannak, látást hoz a vakoknak, és hirdeti Isten jóságát. Jézus azt tanítja övéinek, hogy Isten örömhíre nem csupán szavakat jelent, hanem személyt: őt magát. Az örömhírt abban foglalhatjuk össze, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, egymásnak testvérei, és a gonosz végül nem győzedelmeskedik a világon. Képzeljük el, hogy festene az újságok címlapján, a hirdetőoszlopokon! Fel tudok idézni olyan pillanatokat, amikor a szentírás szavai mélyen megérintették szívemet, lecsillapították félelmemet, felélesztették reményemet, és friss levegőt hoztak életembe? Ez örömhír, ezek az örömhír, Jézus jelenlétének jelei az én életemben. Hálát adok az örömhírért. a.
2008.01.07. 20:51
A Zsidókhoz írt level (2,18 & 5,2) feltűnő gyűjteménybe foglalja Jézus gyöngeségeit "Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek. ... olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik."
Mit jelent ezekben a gyöngeség? Nem a bűn személyes megtapasztalását, hanem épp az ellenkezőjét. A gyöngeség a szenvedés iránti kötelezettség különleges megtapasztalása, a tehetetlenség mély átérzése mindkét irányban: megtenni és megoltalmazni. A gyöngeség képtelenséget jelenti, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudjuk elérni, amit akarunk, amit kitűztünk, vagy befejezzük, amit szeretnénk. A szenvedésre való nyitottságot jelenti. Vagyis azt, hogy képtelenek vagyunk biztosítani a jövőnket, vagy megvédeni magunkat bármilyen csapással szemben. Ha gyengék vagyunk, akkor nem tudunk egyszerű, tiszta biztonsággal élni, vagy nem tudjuk elhárítani a szégyent, fájdalmat vagy éppen a benső szorongást. A Getszemáni kertben Jézus többször is barátai támogatását kérte lelki gyötrelmében, és azért imádkozott, hogy megmeneküljön a haláltól. Egyiket sem kapta meg. Végül önmaga felett győzedelmeskedett és elindult a halál felé magányosan, a csendben, sőt az Istentől való elhagyatottság érzése okozta rettenetes benső szenvedése közepette. a.
2008.01.06. 15:14
"Láttuk csillagát".... Mt 2, 1-12
Kyrie eleison. Született világ Megváltója, angyalok jöttek új hírt hoztak. Betlehemben. Kyrie eleison. Kyrie eleison.
Christe eleison. Örök Atyának szent Igéje, íme hallgat, most nem szólhat. Betlehemben. Christe eleison. Christe eleison.
Kyrie eleison. Üdvösségünknek kútforrása, Emberré lett s világra jött. Betlehemben. Kyrie eleison. Kyrie eleison.
Vízkereszt ünnepe... "láttuk csillagát"... hallhattuk az evangéliumban! Megragadott. Más is látta a csillagot, de nem mindenkiben keltett érdeklődést... és nem mindenki indult miatta útnak! 3 királyt szokás emlegetni, 3 egyéniséget! Látták és elindultak. Pedig ezer józan szempont ellene szólt az útnak. Mérlegelték őket, vagy merészen az indulás mellett döntöttek? Vállalkozó kedv, nomád hajlam, tudásvágy, nyugtalanság? Egy bizonyos: a bölcsek nem bizonyultak rideg közömbösségnek!
Érdekes végiggondolnom, kivel, hol ismerkedtem meg. És veled Uram, hol és milyen körülmények között? Kitárulkoztál az egész emberiség előtt! Annyira, amennyire fölfogni képesek voltunk. Szent Pál is küldetése révén hirdeti ezt a csodálatos misztériumot: "Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek!" - hallottuk a szentleckében, Ef. 3,6. A mai ünnep e misztérium első megjelenése és megvalósulása.
Életünk horizontján is gyakran feltünik egy csillag: Isten világos, belső sugallata, ami egy nagylelkű tettre, lemondásra, az Istennel való bensőségesebb életre késztet bennünket! A Bölcsek nagylelkűségével és készségével kövessük bensőnk csillagát, és megtaláljuk Azt, akit szívünk őszinte szeretettel keres! J.
2008.01.06. 12:46
Drága testvérek!
Annyira jó lenne ha kármelita közösségeinkben több időt tudnánk szakitani egymásra!Fontos hogy megszólithatóak legyünk rendi testvéreink számára .A meghallgatás szerintem legalább ugyanannyira fontos,mint az hogy imádkozunk egymásért.Ne legyünk ridegek egymáshoz!
Szerintem nem jó az a felfogás,hogy a kármelitának magában kell elrendeznie mindent.Azért vagyunk közösség,hogy egymás terheit,és örömeit hordozzuk!Adjuk oda az időnket kármelita testvéreinknek,úgy mint ahogy
Gáspár,Menyhért,Boldizsár odaadta az idejét (ezen keresztül a szivét)Jézus Krisztusnak.
Köztudott,hogy minimum hónapokon át,de azt is irják hogy éveken át utaztak tevén azért,hogy megtalálják Máriát,Józsefet,és a jászolban fekvő Gyermeket!
"Mi a Gyermeknek sziveinket adjuk,Venite adoremus,Venite adoremus Dominum"
Szeretettel:Szent Arcról nev. Magdolna OCDS bp.
2008.01.04. 21:08
Amikor valaki igazán ‘látja' Jézus életét, megváltozik, az élete nem lesz többé olyan, mint volt. Simon nevét is megváltoztatta, aztán a Mester tovább ment más úton - ezrek tapasztaltak hasonlót azóta, néhányan még életüket is adták érte. Aki bepillanthatott életébe az ‘látja' Jézust: a szenvedélyes gyógyítót, aki a végsőkig szeret, aki Isten Fia. Kitartó és szemlélődő ima vezet el Jézus látására. Ki ő számomra? Hogyan nevezem magamban Rabbi/Mester? Ima előtt kérhetem szent Ignáchoz hasonlóan: "Uram, taníts, hogy jobban megismerjelek, szeresselek és hűségesebben szolgáljalak egész életemben". a
2008.01.02. 14:38
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma igaz öleléssel,
Nem jött szép tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim.Meghalt ifjúságom,
De őt,a fényest,nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Ady Endre
Ezzel a gyönyörű verssel kivánok,Kristóf atyának,és minden testvéremnek,Isten szemlélésével teljes Újesztendőt!
Szeretettel:Szent Arcról nev. Magdolna OCDS BP.
2008.01.01. 15:21
Az újév olyan,mint egy új élet: valami új kel életre közöttünk: új kegyelem árad minden nap, minden percben. Az újév kezdetén Isten meglátogat minket a magasból: „Az új évben új reményeket adsz: önmagadat és egymást adod ajándékul."
a.
2007.12.31. 15:24
SÍKSÁNDOR
TEDEUM
Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat
s nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett
és nem nevettem minden nevetővel,
hála egyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
hogy akik szerettek, szépen szerettek
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet
és megfuthattam a kicsik futását
és futva futhatok az Érkező elé
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! --
hála legyen, Uram!
hála legyen! a.
2007.12.31. 14:02
Év végi gondolatok - Hálaadás!
december 31.
Kedvelem a zajos mulatságot, a kabarét, ezt a "csinált életet"? Csak az év utolsó estéjén vagy máskor is? Pihentetőnek, kikapcsolódásnak? Vagy talán félek egyedül maradni önmagammal? Az ÉN-ről kiderülne talán, hogy nyomorúságos... belül üres... tartalmatlan...? Ha szomorú Igen-t kell felelnem, a megoldást Istennél kell keresnem! Tudjak hálát adni mindenért!
Az ókori mondák között szerepel Mandrobulos, akinek fogalommá lett báránya. Ez az ember egyszer nagy tengeri veszedelembe került. Hajója már-már elsüllyedt. Szorongatott helyzetében fogadalmat tett: aranyból bárányt készíttet Istennek ajándékul a megmenekülésért. Minél közelebb értek a parthoz, s minél kisebbek lettek a hullámok, annál kisebb lett a fogadalmi ajándék, s mire kiértek a partra, Mandrobulos szerencsésen megmenekült, a bárányból nem lett semmi!
A mindennapi életben, az ember igen hálás holmi kis ajándékokért a másik embernek. Ki is mutatja ezt, sőt előfordul, hogy a kéréssel egyenes arányban van a hála is. Amikor azonban a jó Istenről van szó, akkor bizony a hála igen gyakran elmarad. Természetesnek gondoljuk Isten adományait... elfelejtjük megköszönni őket!
Életünk vonata - most szilveszterkor - újra egy megállóhelyre érkezett... Ha visszatekintünk erre az évre: végiggondoljuk a befutott távolságot, a helyeket és embereket, akikkel képzeletbeli utazásomon, ámde a valóságban találkoztam ... legalább ma meg ne feledkezzek arról, hogy hálát adjak Istennek!
De mi is a hála? Az a fizetség, amit nem lehet pénzért megfizetni, azt hűséggel és hálával viszonozzuk. Amit megfizetünk, az el van intézve... a hálához sok alázatosság szükséges... sok ember azért nem tud ajándékot elfogadni, mert nem bírja elviselni, hogy bizonyos mértékben hálára van kötelezve a másikkal szemben! Az Istennel sohasem juthatunk egyenlegbe, örökre adósai maradunk. Hiszen mindenem az övé: sóhajaink, fohászaink, köszönetünk... Hálásak akkor vagyunk neki, ha alázatosan elismerjük, hogy örökre tőle függünk, s mindenünkért tartozunk neki!
Most, amikor az elmúlt évre tekintek... mennyivel tartozom ezért az esztendőért! A vonatom mennyi szép tájon vitt engem... szépségek, melyeket láttam, az Isten jóságának és ajándékainak jelei - mennyi szép és jó volt bennem is! Mennyi nekibuzdulás az Isten felé... mennyi ügyesség, ész, szorgalom mindegyikünkbe... de jusson eszembe, hogy minden utazásnak vége lesz egyszer, s az örök szép felé utazunk... adjunk ezekért mind hálát!
Köszönetet mondok azért, mivel ez a vonat nem siklott ki! Számtalanszor veszedelmes helyek között jártam, magas töltéseken, ahol az ember könnyen megszédülhet, nagy pályaudvarok váltóin, ahol rossz vágányra tévedhettem volna... síntörés, amikor kisiklik a vonat... hogy letérjek az útról... Mikor ma megállok egy pillanatra, de jó! - jó helyen vagyok - vagyunk, jó irányba haladunk! Mindez Isten jósága és kegyelme!
Ez a vonat futott kietlen, vigasztalan tájakon...nem vettem észre semmit a szépségből! Pusztaságok, betegségekben jártam... a szenvedés útján... s csak igen messziről csillant meg néha-néha egy-egy vigasztaló kép! Aki azonban rábízza magát erre a vonatra, s nem akar oktalanul leszállni róla, az nyugodtan mehet, mert tudja, hogy "az Istent szeretőknek minden a javára válik"! /Róm. 8,28/ - ezek a szomorú napok, kietlen utazások sem voltak hiábavalók! Életünk vonata nem lassu vicinális, hanem a gyorsvonatok leggyorsabbika, észre sem vesszük a sebességét! Ha kicsit gondolkozunk, akkor látjuk, hogy szállnak az évek... amit egyszer elhagytunk, arra többé vissza nem utazhatunk, nincs is megállás!
Amikor eszembe jut a befutott út, annak minden öröme, nehézsége... akkor csak annyit mondhatok: Te-Deum laudámus.... J.
2007.12.31. 10:51
M E G H Í V Ó
Világban Élő Kármeliták
és skapulárét viselők
sok szeretettel hívják és várják a kármel lelkiség iránt érdeklődőket
közös imára, szentmisére
a Szent Margit - Julianeum - templomba
2008. január 05-én, szombaton 16,45 órára.
A föld minden határa látta, üdvözítő Urunknak jóságát!
A következő - 2008. májusi gyűlés 31.-én lesz, hogy hol és mikor azt az érintettek már tudják! Jó munkát, jó készűlődést! Hordozzuk egymást imádságban mert bizony van miért! Jó értelemben is, hála érte az Úrnak!