Új bejegyzés Frissítés

2007.12.10. 22:02

Kristóf atyának köszönet  a termékeny két napért, persze a szombatért is! Azért pedig külön köszönet, hogy Szent Mária Maravillas Pidal karmelita nővér életrajzával is megismerkedhettünk. Alig várom a fárasztó nap után, hogy a ti irásaitok olvashassan, és a vilgi terheket letéve legalább lelkiekbe veletek lehessek. Csak így tovább! M.

2007.12.10. 20:56

Maria Maravillas Pidal, karmelita szerzetes Madridban született, 1891-ben. Apja szentszéki spanyol nagykövet, majd gazdasági miniszter, így Maria Maravillas nagyon gondos nevelést kapott. Felnőtt fejjel azt írta hivatásáról, hogy az vele született. Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János lelkiségének hatására választja a karmelita rendet, és 29 évesen ölti magára a barna rendi ruhát. Apjától örökölt szervező és jó helyzetfelismerő készségének, valamint az isteni Gondviselés iránti határtalan bizalmának köszönhetően életét miként a nagy példakép, Avilai Nagy Szent Teréz életét is haláláig elkíséri a kolostor-alapítások és újraalapítások nagy feladata. Madrid közelében, Cerro de los Angeles-ben, az ország földrajzi középpontjában alapította az első kolostort. Először a Szent Szív tiszteletére a nemzet szentélyének kinevezett helyen szobrot emeltek, majd Maravillas nővér, fogadalomtételét követő pár év után megteremti a kolostort és kinevezik első elöljárójává. 1933-ban Indiában alapít karmelita kolostort, majd hazatérve az 1936-os polgárháború neki is szörnyű szenvedéseket hoz. Letartóztatták és Madridba szállítva 14 hónapon át kegyetlenkedéseket, kínzásokat kellett kiállnia. Bármennyire is óhajtotta azonban a vértanúságot, Isten újabb feladatokat bízott még rá. 1939-ben, a polgárháborús vérengzések megszűntével újra alapította a teljesen elpusztított Cerro de los Angelo-i kolostort. Spanyolországban, de Latin-Amerikában is több mint tíz kolostort alapított. Nagy gonddal törődött az új rendházak nővéreinek lelki életével és azokkal az apostoli művekkel is, amelyekkel a rászorulókat segítették. Határozottsága nagy figyelmességgel párosult, ezért nővértársai nemcsak tisztelték, hanem odaadóan szerették. 1974-ben halt meg, 83 éves korában, ajkán ezzel a mondattal: "Milyen nagy öröm karmelitaként meghalni".

2007.12.09. 20:48

Advent  II.  vasárnapjára http://www.youtube.com/watch?v=KsmmFLQGxHc                                                                       a.

2007.12.09. 16:48

Advent II. vasárnapja           Adventi Kyrie:  /SzVU 229 kottája/ 1. Kyrie eleison. Szentek fényessége, mennynek ékessége: Uram, irgalmazz minekünk! 2. Christe eleison. Istennek szent Fia, Mária magzatja: Krisztus, kegyelmezz minekünk! 3. Kyrie eleison. Jöjj el már, látogass minket, tisztítsd meg bűntől lelkünket: Uram, irgalmazz minekünk! Iz. 11,1-10 - Róm. 15, 4-9 - Mt, 3,1-12. A Messiás alakja a jövendölések során egyre világosabban kirajzolódik: "Vessző kél majd Izáj törzséből... Amikor a dávidi dinasztia már kihaltnak tűnik, mint a kiszáradt fatörzs, egy egyszerű názáreti Szűztől, aki Józseffel volt eljegyezve, megszületik az Üdvözítő. Izaiás úgy mutatja be, mint aki telve van Szentlélekkel és ajándékaival: felemeli a szegényeket és az elnyomottakat... Jézus majd zászlóként áll a népek előtt, keresni fogják a pogány nemzetek /11,10/. A messiási korszaknak a próféták által megjövendölt üzenetei: a szeretet, egyetértés, béke - valójában Krisztus üzenetének szívét alkotják. Mégis kétezer évvel Krisztus után az emberiség életét még mindig a gyülőlet, a széthúzás jellemzi! Az emberek szíve még nem nyílt meg az evangélium előtt, még nem tért Krisztushoz... Keresztelő szent János szava ma is rendkívül időszerű: "Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa" /Mt 3,2/. Az advent minden keresztény mély megtérését sürgeti: hiszen "közel van a mennyek országa"! Ma közelebb, mint tegnap volt. Krisztus már hosszú századok óta jelen van a világban, működik kegyelmével, az Eucharisztiával, a szentségekkel, mi azonban még nem fogadtuk be teljesen, nem adtunk neki elég teret szívünkben és életünkben! "Mária, Istennek Szent Anjya, mi Anyánk, taníts meg bennünket hinni, remélni és szeretni Veled együtt. Mutasd meg  a Krisztus Országa felé vezető utat. Tengernek Csillaga, ragyogj felettünk és vezess minket utunkon!" /XVI. Benedek pápa második enciklikájának záró imája/    J.

2007.12.06. 17:53

Uram, ne engedd, hogy elfelejtsem: a szeretet a szükségben mutatkozik meg, nem szavakban vagy érzelmekben. Egész füzetet teleírhatnék ígéretekkel, a végén mégis messzebb lennék Tőled.  "Az ígéret az érzelmek vékony lángja, mely önmagát égeti el megfelelő cslekedet híján, nem egyéb, mint elvesztegetett lehetőség, gát a további cselekedetek előtt."                                                                     a.

2007.12.05. 20:52

HOLNAP JÖN A MIKULÁS!!!!!!!!!!!!!!!!   Szent Miklós eredeti legendája ! Lejegyezte: Farkas Imre Nemzetközi Santa Claus Béketanács Európai Képviselő Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották. 52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból! Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént: A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. 325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából. Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 326 december 5-én ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

2007.12.05. 18:58

Sajgó Szabolcs: EMMANUEL Az én csodáim nem a te csodáid az én vigasztalásom nem a te vigasztalásod az én szeretetem nem a te szereteted amilyen messze van keresztem a te szenvedésedtöl mennyországom a te egedtöl irgalmasságom a te könyörületedtöl olyan messze vannak az én csodáim a te csodáidtól az én vigasztalásom a te vigasztalásodtól az én szeretetem a te szeretetedtöl ezért aztán a szíved mélyén ott lakom és a szívem mélyén ott laksz te is és egy vagyunk mindörökre te meg én                            a.

2007.12.05. 00:39

Rorate coeli de super,               et nubes pluant justum. Harmatozzatok...Ezzel a csodálatos introitussal kezdődik az új egyházi év: ezek a szavak bevezetnek minket az adventi idő szent titkába, mélységeibe. A hajnali rorate szentmisék fülünkbe kiáltják: itt az óra, hogy felébredjünk az álomból! Hisz múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel... Égjen mécsesünk, övezzük fel lelkünket jócselekedetekkel, és ha életünk kapuján váratlanul felhangzik az Isten zörgetése, ne a sötétség cselekedeteiben elmerülve találjon bennünket, hanem virrasztva és imádkozva! Kristóf Atyától felszólítást kaptunk a vék hírekben: Szűzanya ünnepének - Szeplőtelen Fogantatás - megünneplésére. Az Egyház a Megváltó eljövetelére készülődik, nagyon is méltányos, hogy Arra gondoljunk, aki bűn nélkül fogantatott, hogy a Megváltó édesanyja legyen. "Jézus Anyja hozta világra a mindent megújító Életet, Isten pedig megajándékozta őt nagy méltóságához illő adományokkal... A názáreti Szűz fogantatásának első pillanatától teljességgel egyedülálló szentség ajándékával tündökölt" /LG 56./ Gábor angyal köszöntése - /Lk. 1,28./ Mária szeplőtelen fogantatásának legvilágosabb bizonyítéka. Az Egyház azt kéri gyermekeitől, tőlünk, hogy dícsérjük Istent mindazért a csodáért, amit ebben az alázatos Szűzben véghez vitt: "Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett" /válaszos zsoltár/. Mária Azt szüli a világra, aki minden embert üdvözíteni fog. Aki hisz az Üdvözítőben, Máriát követi. Mária után és az ő közvetítésével kaptak áldást a Krisztusban kiválasztottak, hogy "szentek és feddhetetlenek legyenek... a szeretetben." Ez az isteni terv egyedülálló és kivételes teljességgel Máriában valósult meg, de az Isten által meghatározott mértékben minden egyes hívőben is valóra kell válnia! Nincs más feladatunk, mint hogy életünket a Szeplőtelen Szűzéhez alakítsuk, utánozzuk őt a kegyelem iránti hűségben, az Isten iránti állandó nyitottságban és készségben! J.

2007.12.02. 21:58

Gondolatok ádvent első vasárnapjához: Újból itt az advent. A természet már nyugszik, az ember is keresi a csendet. Keresi azt a mély, lélektisztító csendet, amelytől a gyertyafények lángja megrezzen. A lélek várakozik az Úr jövetelére. A befelé forduló ember abban találja meg advent értelmét, hogy embertársai felé lélekkel közelít. Ha a szeretet evangéliumi parancsát valóra váltanánk, további parancsolatokra talán nem is volna szükség. Csakhogy manapság a szeretet - a szó értelme - elveszítette az értékét. Addig koptatták, a cselekedetek helyetti ismételgetéssel, hogy értékét veszítette. Tettekké kell váltani a szeretetet. Kell, mert felebarátaink szükséget szenvednek. A szeretet a XXI. század elején nem más, mint készség a jóra. Ha szükséges, akkor az áldozathozatal is indokolttá válik. Ehhez azonban erkölcsi értékekben megalapozott cselekvő embertársakra van szükség. M

2007.12.02. 21:26

Juhász Gyula: Rorate (Versek)   A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok.     A gyertyák rendre gyúlnak, A ministráns gyerek, Mint bárány a mezőben, Csenget. Az árny dereng.     Hideg kövön anyókák Térdelnek. Az ifjú pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat.     Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó, gyönyörű gyermekség! Ó, boldog Betlehem!

2007.12.01. 11:37

Én Istenem,  én mindenem!  Szentté  akarok lenni,  és ezt  Tőled  remélem.    Sújts, ahogy akarsz, fossz  meg mindentől. Elég  nekem, hogy nem  fosztasz    meg kegyelmedtől és szeretetedtől.                                                                   a.

2007.12.01. 11:35

Gondolatok a mai olvasmányokhoz. Érdekes, de találó kifejezés - "elnehezedni a mámorban és tobzódásban." Az alkohol kábító szer; tényleg elbutítja a szívet és eltompítja az ízlelést. A kicsapongást tekintve pedig sokan egyetértenek Nietzsché-vel, annak ellenére, hogy kedvcsinálónak, vidámság fokozónak árulják ezeket: "a kicsapongás anyja nem az öröm, hanem az örömtelenség". Az öröm és a mértéktartás kéz a kézben járnak. Ha boldog a szívünk, akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben, nincs szükségünk arra, hogy lelkünket eltompítsuk alkohollal, vagy más droggal.                               a.

2007.11.29. 20:54

Egy hétig nem látogattam a honlapot, és ma nagy öröm töltött el, mikor láttam az irások sokaságát. Köszönöm nektek és Kristóf atyának is. M. A kétfilléres asszony gonlathoz pedig ennyit szeretnék hozzáfűzni: Akarj szeretni, jó lenni és jönnek majd az emberek, hogy a Krisztusnál talált kincsed széthordják, és te verejték nélkül, úgy adod lángod, hogy attól gazdagabb leszel!

2007.11.29. 19:01

Kedves J.! Elragatattással olvastam a cikkedet. Nem ismerem az itt szereplő szenteket,de mégis valami megérintett. A tökéletes Isten hitük és a bizalmuk Isten iránt.Ha mi is ezt tennénk talán a mi kis hazánkban is lenne ilyen DURUELO. Köszönöm, K.

2007.11.28. 22:50

DURUELO  SZÜLINAPJÁRA! Advent központi témája az Úrra való várakozás. Jelenti az Ószövetségnek az Úr eljövetelére vágyódó állandó várakozását. Eljött a Megváltó és benne beteljesültek az Ószövetség reményei; ugyanakkor megkezdődött az Újszövetség. De folytatódik a várakozás: az Üdvözítőnek el kell jönnie minden szívbe... és újra eljön az idők végeztével. Be kell őt fogadni, követni, várakozni kell rá élő és tevékeny hitben, reményben és szeretetben. Adventtel teljes összhangban van Keresztes Szent János főünnepe /dec. 14./ és a mai szülinap: DURUELO az első sarutlan kármelita férfikolostor alapítása: 1568. nov. 28! Köszönöm Crisi Atyának a figyelmeztetést, az ünneplést! Hogyan zajlott ez az alapítás János Atya életében? A XV. században, Spanyolországban? A Kármelnek a hivatása, hogy az élő Istennel személyes kapcsolatba kerül a lélek: az imádság ennek a háznak a cementje, mondja Avilai Szent Teréz az általa alapított kolostorról. De ez a lelkiség nem valamilyen felhők fölötti... elmegyünk a sarokba imádkozni... Hanem azt jelenti, hogy éljük meg a hivatásunkat, a lehető legnagyobb tökéletességgel ott, ahol vagyok, ahová helyezett engem az Úr. A világban élőnek is ugyanúgy megvan a lehetősége a megszentelődésre, csak más módon, mint akik a kolostorban élnek. Nem az a probléma, hogy kint vagy, vagy bent. Hanem az, hogy hogy állok a dolgokhoz, kit keresek, vagy mit keresek: önmagamat, a magam érdekét, vagy Istent? Avilai Szent Terézen keresztül vette észre János atya, hogy ha ő Istennel egyre mélyebb kapcsolatra  vágyik, akkor ennek a legnagyobb feltétele nem az, hogy a karthauziakhoz menjen, hanem hogy hitben és szeretetben meg tudja élni saját hivatását. Ilyen módon megyeznek a szentanyával, és azt mondja János atya, hogy jó... beleegyezek hogy egy új Kármelt alapítsak, egy új férfi Kármelt, aminek én leszek az egyik oszlopa... Ez pedig Duruelo: így nevezik ezt az Isten háta mögötti kis helyet, ahol néhány ház volt csak, ahol megtelepedik János atya az Antonio atyával, és egy testvér - megalapítják az első férfi kolostort! Alázatos, hangzatos magányban... sok évszázaddal korábban, de ugyancsak csendben, Isten is egy betlehemi elhagyatott jászolyba születve jött közénk! János atya meglátta, hogy a szentanya valóban az Istent keresi, az a Kármel, amit ő alapított, valóban az Istent keresőknek a közössége! Azt jelenti, hogy nem én határozom meg, hogy milyen módon akarok az Úrral kapcsolatba kerülni, milyen hivatáson, milyen embereken keresztül akar Ő magához kapcsolni engem. Ezt az Úr határozza meg. János atya kigondolta, hogy megy a karhauziakhoz...  nem így lett. Az Úr diktál, és nekem azt kell csinálni! Nem én parancsolok, hanem az Isten parancsol! Ő vezet engem, a Szentlélek Isten, Rá hagyatkozom, hagyom magamat irányítani általa! Mi, testvérek, nővérek, világban élők valamennyien: egy nagy családnak érezzük magunkat. Egy olyan családnak, amely szorosan kötődik elődeihez. Lelki jelenlétük és írásaik ösztönzést és barátságot kínálnak életutunkhoz! Semmiféle hely nem köt bennünket: a csendes magányban, betegségben, családban, munkahelyen.... ott vagyunk! Isten irántunk való szeretete mindenhol eltölt minket! "Aki igazán szeret, az mindenütt szeret, s mindig Kedvesére gondol". /Avilai Szt Teréz Al. 5,16./    J.

2007.11.28. 17:40

BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!!!!                                       DURUELLO alapításához!!!!                                                                                                                                           a.

2007.11.28. 17:34

Abban az  időben  Jézus  így  készítette elő  tanítványait  a  rájuk  váró    megpróbáltatásokra: "Kezet emelnek  rátok, és  üldözni fognak  benneteket.    Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók    elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek  hát    szívetekbe: Ne  törjétek fejeteket  előre, hogyan  védekezzetek. Én  olyan    ékesszólást és bölcsességet adok  majd nektek, hogy egyetlen  ellenfeletek    sem  tud  ellenállni  vagy  ellentmondani.  Kiszolgáltatnak  benneteket  a    szülők, testvérek,  rokonok  és barátok,  s  közületek némelyeket  meg  is    ölnek. Az én nevemért mindenki  gyűlölni fog titeket. De egyetlen  hajszál    sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket."    Lk 21,12-19    Minél jobban múlik  az idő, Uram,  bennem annál jobban  növekszik a  vágy,    hogy bárcsak tehetnék valamit egyik-másik  lélek javára. Igen sokszor  úgy    érzem magam,  mint aki  nagy kincset  őriz, s  szeretne abból  mindenkinek    juttatni.    Uram, könyörgök, ejtsd valamiképpen módját,  hogy én is tehessek  valamit!    Legalább néhány lelket tudjak megnyerni  számodra! Ha már egyéb nem  telik    is tőlem, legalább imádságommal legyek képes valamit elérni.    Avilai Szent Teréz                                                                            a.

2007.11.27. 17:50

Álmodni??? Amikor ezt olvastam, egyszercsak beugrott az az álmom, amikor Istennel álmodtam. És eszembejutott, hogy milyennek láttam magamat Hozzá képest. Ő volt a végtelen, tiszta, én meg a véges, ha nem is fekete, de foltokban szürke. Hívott magához, mintha egy tengerbe kellett volna belecseppenni, de nem tudtam elképzelni, hogy Ő tiszta tudna maradni, ha engem, a szürkét, odaenged. Hiába láttam, hogy mindent megbocsátott nekem, magamnak nem tudtam megbocsátani, legfeljebb a meglepődésig jutottam. Aztán voltak más akadályok is, az egóm, ami feltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy én, mint különálló létezzek, így nem is tudtam Vele azonosulni. Nem akartam még meghalni...     a.

2007.11.26. 18:04

Túrmezei Erzsébet:     Ádventi imádság               Uram Jézus Krisztus, Te azt akarod, hogy várjunk Téged! Taníts hát meg várni! Taníts meg a Te szent pillanatodra, a Te idődre várni! Hogy legyen időm Téged hallgatni, legyen bátorságom Hozzád imádkozni, legyen erőm Neked engedelmeskedni; hogy rátaláljak az útra, amelyiken követhetlek Téged!   Uram, taníts meg a másik emberre várni! Hogy legyen időm őt megkeresni, legyen bátorságom megismerni, legyen erőm rajta segíteni; hogy rátaláljak az útra, amelyiken találkozhatom vele!   Uram, taníts meg szent igédre várni! Hogy legyen időm átgondolni, legyen bátorságom elmondani, legyen erőm felelni rá: hogy megtaláljam az utat hirdetésére; hogy beteljesedhessék rajtam, ha Te úgy akarod!   Uram, mutasd meg nekünk, hogyan lehet a kapukat szélesre tárni ezen a világon! Mutasd meg, hogyan hirdethetjük, hogy eljöttél és eljövendő vagy. Mutasd meg, hogyan élhetünk, mint olyanok, akik Hozzád tartoznak ma és mindörökké! Ámen      a.

2007.11.24. 23:31

Krisztus az örök élet Királya. "Uram, emlékezzél meg rólam, ha országodba érsz!"           Lk. 23, 35-43. A liturgikus évet Krisztus Király ünnepe, isteni nagysága és végtelen szeretete misztériumának ünneplése zárja le. Az evangéliumban /Lk. 23,35-43/ elénk tárul a jobb lator megindító epizódja. Jézus a kereszten függ. Csúfságra és ítéletére a feje fölött olvasható királyságának címe: "Ez a zsidók királya"... a főtanács tagjai és a katonák gúnyolják. A két gonosztevő közül az egyik is csúfot űz belőle, a másik viszont istenfélelemtől indítva, védelmébe veszi. Jézushoz fordult: Emlékezzél meg rólam... Gonosztevő, de hisz Istenben, féli Őt, bűnösnek tartja magát és elfogadja bűnei büntetését. A hit megvilágosítja, s amit legelőször elismer, az Jézus királysága... és nem a dicsőséges Krisztus előtt ismeri el, hanem a megalázott, a vesztőhelyen haldokló Krisztus előtt. Hite azonnal jutalmat nyer: "Bizony mondom neked... A jövőért könyörög, s Jézus a "mára" tesz ígéretet. Nem kell várnia. Jézus már elvégezte helyette az engesztelést, már kiérdemelte neki a megbocsátás kegyelmét. Hogy befogadja őt országába, ahhoz elég volt a hittel társult megbánás. A kereszten függő Jézus így vonz magához minden embert. Ő a jó pásztor, aki megmenti az eltévedt bárányt, az atya, aki magához öleli a tékozló fiút, a Király, aki Vére árán és a szeretet hatalmával állítja fel királyságát. Aki hisz és bízik benne, ezt fogja tőle hallani: "Még ma velem leszel a paradicsomban!" "Király vagy; Istenem vagy; s a királyságodat nem kaptad csak úgy kölcsön egy időre! Midőn a Credo-ban azt mondják: és az Ő uralmának nem lesz vége, ez mindig jól esik nekem. Dicsőítlek és áldalak Uram mindörökkön örökké, mert hiszen a te országod állni fog mindörökkön örökké." /Avilai Szent Teréz TU 22,2 /  J.

[203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]