Új bejegyzés Frissítés

2008.05.01. 23:40

M E  G  H  Í  V Ó                                                       A Világban Élő Kármeliták                                                és  skapulárét  viselők                                           sok szeretettel hívják és várják                                                  a kármel lelkiség iránt érdeklődőket                      közös imára, szentmisére                                      a Szent Margit - Julianeum - templomba                                  2008. május 03--án szombaton 17,45 órára.    Légy üdvözölve május hajnala, legszebb virág Szűz Mária. Dallal köszönt a kis madár, virággal a kert - a határ. Velük együtt ezt zengjük ma: Üdvözlégy Szép Szűz Mária!"        Vék Sopron

2008.05.01. 23:19

Munkás  Szent  József  ünnepe                                       /Memoria ad libitum/  Május 1. Takács József professzornak - a központi szeminárium + dogmatika tanárának - van egy könyve: De S. Joseph: A/5-ös íven, gépírással 319 oldal. A mai ünnepen ebből a könyvből szeretnék ídézni: "XIII. Leó szerint a keresztény jámborság most már nemcsak hajlamos a Szent József tiszteletre, hanem ez a tisztelet folyton fejlődik és terjed. Hozzátehetjük, hogy olyan fejlettséget és elterjedettséget ért el, amely minden más iránti tiszteletet felülmul és egyedül csak a Szűzanya iránti tisztelet előzi meg. A szentek közül senkinek sincs az egész egyházban egymagának parancsolt ünnepe, ... egyedül neki van külön litániája, külön praefatiója. Ez azonban csak a hivatalos tisztelet. A hívek jámborsága el sem gondolható a Szent József iránti tisztelet nélkül: különös tisztelettel vannak iránta a tiszta életre törekvő fiatalság, a keresztény hitvesek, családapák, a kezük munkája után élők, hozzá fordulunk a jó halál kegyelméért, állapotbeli kötelességeinkhez való hűségért, a lelkiéletben való előbbrehaladásért, különösen, akik papi vagy szerzetesi életre törekednek. Különben is minden katolikusnak kötelessége iránta különös tisztelettel viseltetni, mint az Egyház legfőbb Patrónusa iránt. ... A Szent József iránti tisztelet érthetővé teszi, hogy a lelkipásztorok emlékezzenek meg róla. Ez azonban nem mindig történik meg, vagy néha nem szerencsés módon történik: akár azért, mert a hivek jámborságát biztos tanítás helyett bizonytalan találgatásokkal és mesékkel táplálják, vagy inkább rontják. Igy a jámborság vagy értelmetlenné és üressé válik, vagy helytelen irányban indul és fejlődik...Igen fontos a Szent Józsefről való helyes ismeret, hogy annak a továbbadása meggyökereztesse és virágzásba borítsa, termőre forditsa az iránta való tiszteletet. Szent József földi életének a feladataiból és eseményeiből adódik, hogy vannak bizonyos ügyek, amelyekben különös bizalommal és reménnyel lehet és kell hozzája fordulnunk: családi gondokban, a férfi kötelességek teljesítésében, a tisztaság megőrzéséért, állapotbeli, mesteremberi munkák elvégzéséért, üldöztetésben, a szerény lelkiéletért, az Urral és Máriával való bensőséges jó viszonyért, a papok hivatásbeli, Krisztusra vonatkozó kötelességeik hüséges teljesitéséért, a jó halálnak a kegyelméért.... El van terjedve az Egyházban az a felfogás és az a gyakorlat is, amely Szent Józsefet a lelkiélet, a tökéletességre való törekvés pártfogójaként tiszteli....A katolikus hívek ebben az értelemben is egyetemes pártfogónak tisztelik Szent Józsefet és életüknek minden vonatkozásában bizalommal fordulnak hozzá!" Kristóf Atya! Misztérium neved ünnepén Szent József oltalma, pártfogása, védelme kísérjen életutadon! Istenünk! Te Szent Józsefet példaképül adtad a családi élet megszentelésére. Add, hogy a mi fáradozásunk is a Te dicsőségedre, családunk és embertársaink javára váljék!   J.

2008.05.01. 14:22

Reményik Sándor József, az ács, az Istennel beszél   Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, - és mégsem az vagyok. Ez a gyermek... ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok... Mit tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz? Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet a világ,. s egyszer ellobog. Ó, jó volt véle Egyiptomba futni S azután is óvni a lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt... Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja... Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, - én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.                                   a.

2008.04.27. 13:14

Ha hivatásunkban élünk, akkor az Úr vállalja a vezetést Ha vállalom  a meghívást, akkor meg kell halnom  a világ számára. Babits Mihály: AZ ELBOCSÁTOTT VAD című versében gyönyörűen ecseteli a kiválasztottságot. Gondolatok könyve: 2008.01.19-én 17:05-kor került bejegyzésre, olvassátok el! Külön köszönöm a -nak, hogy ezt a verset kikereste, feltette ide a g-portal honlapra! A meghívott a világban marad ugyan, de állandó kapcsolatban marad az Úrral, még a szenvedésekben is. E viszonyban "most már tudom, ki vagyok, de messzebb van szívem kincse, mint valaha. Ez sebet üt, ugyanakkor nem élhetek e seb nélkül. Hordozom Isten érintésének jegyét. Az Úr vezetését Sienkiewicz Henrik "Quo vadis" c. regényében így mutatja be, Szent Péter apostol visszafordulásában: "Ha te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek. Péter csakhamar felkelt, reszkető kezével felvette a vándorbotot, s egy szót sem szólva, visszafordult a város hét halma felé. Pál, János, Limus, meg a hívők valamennyien csodálkozva és annál nagyobb rémülettel fogadták... De ő minden kérdésükre nyugodtan és örvendezve csak ennyit felelt: Láttam az Urat. S még aznap este kiment az ostrianumi temetőbe, hogy tanítsa és megkeresztelje azokat, akik meg akartak mártózni az élet vízében.," /553.old./ Az Újszövetség nagy ígérete: "Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!" /Mt 28,20/. A kilátástalannak tünő helyzetben is mellettünk van az Úr: "Nézd, az ajtóban állok." /Jel. 3,20/.    J.

2008.04.26. 22:53

Ha a Biblia lenne a mobilom! Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint ahogy a mobilunkat? Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk? Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük? Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az sms-ekre? Mi lenne, ha ajándékként adnánk? Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőként ezt vennénk elő? Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban? Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is tudunk Vele kommunikálni, aki ezen keresztül is válaszol. Miért jobb a Biblia, mint a mobil? Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100 %-os lefedettséget az egész földön és kiontott vérével aláírta azt a szerződést, mely örökre szól, és állja minden számlánkat, így ingyenesen hívható...       J.

2008.04.26. 22:33

Sevillai Szent Izidor                                   Az informatika és az internet védőszentje Az Adoremus 2008. áprilisi számának belső oldalán Szent Izidor püspök képe látható, Szentenciás könyveiből vett idézettel: "A Szentírás olvasása kettős ajándékot ad: oktatja az értelmet, és elvonva az embert a világ hiúságaitól, elvezeti Isten szeretetére." Ki ez a Szent Izidor? Felfedezésem, meglepetésem: az informatika, internet védőszentje! Közel száz évvel a Római Birodalom bukása után, 560 körül az Ibériai félszigeten látta meg a napvilágot. Szent Izidor egyháztanító. Legnagyobb érdeme az volt, hogy az ókor - hellén alapokon nyugvó - latin műveltségét átmentette a középkor számára. Ismereteinek tárházát számos keresztény tanító és teológus használta fel. Joggal nevezték a "középkor legnagyobb tanítómesterének". Számos teológiai műve mellett írt világtörténetet, foglalkozott a gótok történetével és számos teológus életművével is. Legjelentősebb műve az "Etimologie" címet viseli, mely húsz kötetben dolgozta fel a kora középkor ismereteit. Elsősorban ez az enciklopédia igényű munkája válthatta ki az internet és az informatikus szakemberek tiszteletét, amikor a szakma védőszentjéül választották.  A Biblia Évében különös figyelmet forditsunk a Szentírásra. Ha nem is tudunk hétköznap elmenni templomba, otthon is fordíthatunk néhány percet a Szentírás gondolataira! Összekuszált világunkban csak benne találunk erőt, értelmet és célt, aki szentségei által ma is életre kelti a lelki halottakat!       J.

2008.04.26. 22:03

Életet a léleknek! A Zrinyi u. kórház onkoradiológiai osztályán fekszem, 2008. 03.31-től... Betegtársaim életútjait hallgatom ... jó valakinek elmondani... fakad a lelki seb...van időm... ráérek... segítek...  ágyuk mellett állok... átölelem őket...Kármel folyóirat is kezükben ...  nincs olyan hét, hogy a halál ne járna erre: valakit , valakiket el ne szólítana közülünk! Csak ma, szombat du-n engedtek haza a kórházból, vasárnap estig... Egyik látogatóm, Évi ocds hozott számomra egy könyvet, "E jelben győzni fogsz" cimmel. A borítón: tüskés kereszt, melyet két kéz átölel...Tátrainé dr Körmendi Emerika Katalin verskötete /Győr, 2006./, dedikálásával. "Jelet adtál" c. verséből ídézek pár sort: Jelet adtál nékünk: napban, holdban, csillagokban; fűben, fában, állatokban; szívben, szóban, gondolatban. Jelet adtál nékünk: - sírból támadtál - sorsunkban; kereszten haltál - utunkban; égbe szálltál - vágyainkban. Jelet adtál nékünk: hinni, remélni, szeretni; bízni, jót akarni s tenni; földből a mennybe érkezni....." Napról-napra menüben olvastam 04.25-én Kovácsné Tóth Éva haláláról, temetéséről... megoszton én is kórházi tapasztalatomat. A "modern ember" magányos, depressziós, dohányzik, fogyókúrázik, önmegvalósít, vásárol, fogyaszt. Gyermeke: magatartászavaros, számítógépfüggő, hiperaktív, agresszív és szeretetéhes. Nem tudjuk már, hogy mikor volt egy nyugodt délutánunk, egy csendes esténk, melyen kezünkben nyitott könyvvel méláztunk a félhomályban. Mikor beszélgettünk utoljára gyermekeinkkel. Hova lett az életünkből az Isten? Mi, akik megismerhettük Jézus örömhírét, valljuk, amit Szent Pál apostol leírt: "Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme  minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.  Várjuk reményünk boldog beteljesülését: Istennek, Üdvözítőnknek Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét, aki önmagát adta értünk..."Tit. 2,11-14. Jézus azt kívánja tőlünk, hogy higgyünk benne, fogadjuk el szeretetét és kövessük! Aki Jézus dicsőségében részesülni kíván, annak az életében nincs helye a mások feletti hatalmaskodásnak, uralkodásnak, önzésnek, de helye van a szeretetből másokért vállalt áldozatnak, szolgálatnak és a szenvedés viselésének. A mennyei Jeruzsálem örök világossága felé haladva örüljünk annak, hogy Isten megérinti a lelkünket, simogatja, gyógyítja, ápolja. A váratlan gyógyulás zavart okoz... megtérésem, tisztulásom kiválthatja környezetem ellenérzését... De Jézus találkozni akar velem, velem fog járni, megerősít, hogy hitemről, Isten iránti szeretetemről mindig tanúságot tehessek! Osztozzam Jézus sorsában! Ne feledjem az Úr szavait: "Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem." Ha eggyé leszek vele halálában, akkor eggyé válok vele feltámadásában is!  "Ébredj, ki alszol, támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog!" /Ef. 3,14./       J.

2008.04.26. 14:07

Olvasgattam a mai elmélkedést Sik Sándor egyik verse jutott eszembe.amit szívesen megosztok veletek. Istennel való tökéletes kapcsolat az imában rejlik. Sík Sándor: Verses imádság Te vagy a Fészek, Puha vagy, édes és meleg. S én oly keveset gondolok veled, És oly sokszor máshova nézek, És megvetem a régi fészket, A régi meleget És a régi egyformaságot. Szédülő fejem vándorolni késztet, Keresni más vidékeket, Szivárványszínűbb új világot És ismeretlen fészket És elmegyek, örök elégedetlen, Hazátlan bujdosó gyanánt, És sose tudom, mért sírós a kedvem, És nem tudom, mi bánt És szállok, szállok messze földeken, Szüntelenül és pihenéstelen, És egy sajgó vágy egész életem: A régi Fészek melegére. És te vagy az Anyamadár, És én vagyok pelyhes fiókád, A csupa-vakság, a csupa-mohóság, Aki mindig máshova vágyik, Akit hív minden félhomály. És botorul és elbízottan Kiszállok bizakodva, bátran Nap-nap után. És te utánam Sírva nézel és gondsújtottan. És én nyugalmat nem találok Sehol a végtelen világon, Mert ott sír bennem, bárhol járok, Aggódó, fájó csipogásod Hívogató, síró zenéje. És mindenhonnan visszavágyom Szerelmes Szíved melegére. Te vagy a Sziklaszál, Melyen a fészkem épül, Amely az apró dombok tömegébül Messze-magasra szökken és magában, Egy-óriás-magában áll. És röpke szárnyam, fürge lábam Akárhová visz engemet, Csak körötted keringhetek, És nem lehet távozni tőled S nem látni téged nem lehet. Bejárhatom a rég halott időket, És lelkem messze jövendőkbe szállhat: Nem lehet vissza nem kívánni Amaz egyetlen Sziklaszálat. Te vagy a Hegy, És a hegyet nem lehet túlrepülni, Te vagy a Völgy, És a völgyből nem lehet kirepülni. Te vagy a Lég, És a leget nem lehet átrepülni. Te vagy a Föld, És a földről nem lehet fölrepülni. És Te vagy a Határ: Csak tebenned lehet repülni: Itt nem lehet és nem szabad, Csak szépen, csendesen megülni És énekelni és örülni. Mert Te vagy minden: a szirt és a fészek S a szerelmes anyamadár.                                                                                              a

2008.04.25. 17:54

JEL AZ ÉGEN Cassiano Ricardo És rejtelmes csillagkereszt nyitotta szét az égen négy kezét s öt óriási mécs kigyúladt, mint roppant jövendölés:   ... Erre a földre egy nap négy faj ér majd, kiket négyféle vér hajt ködéből távoli utaknak amerre száraim mutatnak. És vándorai minden egyes útnak ide, ahol száraim összefutnak, erre a földre érkeznek meg egykép hogy itt váljék belőlük egy faj, egy nép.   Erre a földre egy nap négy faj ér, mikor a végső harc zaja elült, mikor a szívek dühe kimerült és a ruhákon megalvadt a vér; a testeken nem látni sebhelyet, a gyűlölet kihal, a fájdalom nem lesz csak apró felhő, mely elsuhan és seb helyett piros virágként fakad fel a dal... És nem lesz többé gyűlölet a földön és nem lesz többé faj, hogy fajt gyűlöljön.   Mert én vagyok az Út, mely sötét még, de ha egyszer eloszlik a sötétség, az emberség tündöklő útja lesz, mert én vagyok a ragyogó kereszt, az egyetemes szeretet szerezte vérkereszteződés csillagkeresztje.   A karjaimat felétek kitárom, a tágas tér ölén, hogy hívjalak: Ti mind, akik szenvedtek e világon, gyertek, van még hely itt elég, nagy itt az ég, feledtető e nagy tető, elfértek mind az ég alatt!   Gyertek ti is, ti éhezők, bőven teremnek a mezők, itt jut mindenkinek falat! S ki szomjúságtól eleped, az mind ihatik eleget, itt szomjan senki nem marad! – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Mert én vagyok az Út, amely sötét még, de ha egyszer eloszlik a sötétség, az új ember majd énrajtam halad.                                                                                                             a

2008.04.25. 16:31

Köszönöm a

2008.04.25. 09:40

aláirás mind két cikknél:a

2008.04.25. 09:30

Az alázatosság az, ami elfogadóvá teszi az ember lelkét a jobb iránt.      Az alázatos lélek pedig, mivel elfogad, hozzátapad Istenhez, keresi, kutatja az igazságot, keresi a kegyelmet, keresi a szabadulást. Az alázatos lélek imádságával megérzi azokat a lehetőségeket, amelyekkel Isten az Ő eltévelyedett gyermekei után nyúl, hogy kimentse őket a halál, a kárhozat torkából.      Ezek a lelkek megsejtik Isten jóságát, öntudatlanul is keresik és kutatják az Istennel való összekapcsolódás lehetőségeit, bár ez őket harcokba, szenvedésekbe, fájdalmakba és csalódásokba viszi bele; de érzik a lelkükben Isten kegyelmét, mert megnyílik előttük a hit világossága, amely őket a teljes igazsághoz, Isten igazságához vezeti.      Ha a lélekben nincs alázatosság, vagy mélyen el van rejtve azok alá a tévelygések és homályosságok alá, amelyek fogva tartják a lelket, lehet hite - hiszen az ember mindig hisz valamiben - de hitével csak a csalódást találja, mert a csalódásban teljesedik és bizonyul be az ő hitének káros volta.      Nem az a fontos, hogy hisz az ember, hanem az, hogy mit hisz! Mert ha a lelkében nem érzi az Istentől való elhívatottságot, ha a lelkében nem hiszi mélyen azt az igazságot, hogy kell léteznie a Jónak, az Igaznak (és ez a Valóság, ez az Isten), akkor minden megmozdulása, minden kezdése, minden kutatása tévelygésbe fog vezetni.      Az alázatosság áldozat. Áldozat, mert az ember a maga világában úgy van beállítva, hogy az ő szemében a gőg, az önzés, a hazugság, a gyűlölet, a testiség és az anyagiasság a valóságok.      A testi ember törekvése a világban az, hogy minél nagyobbá legyen, minél szélesebb hatáskört teremtsen magának. Ezzel szemben a szellemiek felé törekvő ember számára mindinkább csak befelé nyílnak meg azok a lehetőségek, hogy az ő szellemi törekvéseinek élhessen és ezekben magát kiképezhesse, naggyá tehesse.      Eljött az Ember Fia - ahogyan Ő Magát nevezte -, hogy igazán nagyot cselekedjék, hogy mindent odaadjon, hogy megmentse az embert ezektől a nagy emberi és testi eredményektől. Mindent odaadott: hatalmat, dícséretet, dicsőséget, gazdagságot és fényt, és leszállt a nyomorúság világába azért, hogy ennek az eltévelyedett szellemcsoportnak szolgálhasson.      Ő volt az önfeláldozás példaképe. Az alázatosság a szolgálatban, az önmaga odaadásában éli ki magát. A tökéletes alázatosság teljesen megsemmisíti a lélekben lévő gőgöt. És amikor meghalljátok ebben az életben az Ő hívó szavát, akkor a lelketek megsejti, hogy Ő az igaz, Ő az egyetlen, mert látjátok, hogy Ő mit cselekedett; látjátok, hogy Ő alázatos és engedelmes volt egészen a kereszthalálig.       Nektek tehát nincs mitől félnetek; lerakhatjátok a gondotokat, a félelmeteket és aggodalmatokat az ő kezébe, mert Ő megy előttetek az alázatosság útján, felveszi vállára a keresztet és azt mondja nektek: "Kövessetek engem!"      Akik tehát meghallottátok az ő hívó szavát, kövessétek Őt egész lelketekkel, egész szívetekkel; hagyjátok magatok mögött a világ hangos hívogatását, csalóka fényét, hazugságát, káprázatát.      A belső út, az alázatosság útja, az odaadás útja az, amelyen Őt követhetitek, amelyen mindjobban megérthetitek Őt, amelyen leolvad a lelketekről a világ vonzása, a bűntudat, a szégyenkezés, mert az alázatosság palástja betakar titeket, az alázatosság fénylő ruhája alatt új lélek képződik, tisztább, igazabb életcéllal.

2008.04.25. 09:09

Hűű, nagyon szépet küldtél! Mekkora bölcsesség... úgy legyen, úgy legyen mindnyájunk életében! (Megkérdezhetem, hogy ki vagy? Tudod, ha ide írjuk a nevünket, akkor élőbb, bensőségesebb, valóságosabb lesz a közösség, mely itt virtuális segítséggel formálódik. Köszönöm.)

2008.04.24. 20:17

Jézus szavai szerint meg akarjuk menteni életünket, akkor elveszítjük azt (Lk 17,33). Mi minden szükséges, hogy Jézusban találjunk rá életünkre? Először is az, hogy nemes és tiszta anyag legyen bennünk: az Istentől kapott képességek gondos és reális fölmérése, azután a jóakarat, hogy ezekkel nem önmagunkat kell tökéletesítenünk, hanem az igazságot és mások ügyét szolgálnunk. Azután kellő ideig és kellő hőfokon ki kell égetnünk magunkat: ez a szakmai igazságok olyatén elsajátítása, mely sosem téveszti szem elől a ránk váró jövőt, s vele az általunk megoldandó feladatokat. Mindez a családtól és a nagyobb közösségeinkhez tartozó személyek ránk hatásától árad felénk: ha a jó példák valóban elérik szívünket, kialakítják bennünk az igazi igényességet. Másképp fogalmazva azt, hogy mindig jobbik énünk szerint hozzuk meg aktuális döntéseinket. S ha engedjük, hogy a Gondviselés sokféle beavatkozása megérleljen bennünket, akkor vállalnunk kell a döntés terhét: mely személy vagy mely közösség szolgálatát akarjuk saját hangunkkal beteljesíteni? S aztán, ha a jó alapdöntést meghoztuk, nem szabad sem elkopnunk, sem elrepednünk: mindig ugyanazt a saját hangot kell megszólaltatnunk a hónapok, az évek és az évtizedek alatt. Harangként szükségünk van mindig erős, támogató környezetre is: aki ugyanis önmaga hangját megtalálta, az sokszor akkora erővel lengve mondja ki a felismert igazságokat, hogy teherbíró harangtorony hiányában rombolni is képes. S még egy dolog szükséges: saját harangunk hangmagasságának bele kell simulnia más harangok harmóniájába, különben hiába van meg bennünk az önmagunk evilágban betöltendő szerepére találás, diszharmóniává rontjuk a hangok rendjét és szépségét. Ám ha igaz szívvel megteszünk mindent haranggá válásunkhoz, és alázattal hallatjuk hangunkat, akkor Nagy Zoltán, a kevéssé ismert, fiatalon meghalt költő szavait testesítjük meg: ,,Ha kérded, mi voltam? / Az voltam, ami: / Egy hang voltam Isten énekében, / És kár lett volna el nem hangzani.,,

2008.04.22. 16:47

Húha!!!! a statisztikus meg lesz elégedve!!!!

2008.04.22. 15:07

Részlet SZEGEDI  KOMMENTÁR ÚJSZÖVETSÉG     Neal M. Flanagan, O.S.M.       AZ EVANGÉLIUM JÁNOS SZERINT ÉS JÁNOS LEVELEI     fordította: Zsélyi Ferenc lektorálta: Sulyok Elemér OSB 2. Jézus elindul és visszatér (13,31-14,31). Amikor Júdás elhagyta a világosságot, Jézus a saját legkedvesebb barátaihoz kezd el beszélni. A különböző tanítványok - Péter, Tamás, Fülöp, Júdás - kérdéseikkel lendítik előre a beszélgetést. Ez teszi lehetővé számukra, hogy széttördeljük az egész szöveget kisebb darabokra, s hogy a fő kérdéseket föltevő szereplőknek megfelelően szétválasztott szövegeket vizsgálva remélhetőleg tisztábban lássunk. a) Az első rész (13,31-35) egyszerűbb bevezetés. Júdás távozása megindította a szenvedéstörténet eseményeit. Jézus meg fog dicsőülni, mivel Isten végtelen szeretetként való jelenléte hamarosan megnyilvánul Jézusban. Jézus el fog menni, és ez a hiány (vagy éppen ez a jelenlét?) vonul végig az egész szakaszon. Amikor elmegy, hátrahagyja egyetlen lényeges parancsát: "Szeressétek egymást" (34. vers). Ez egy új parancs, hiszen e kölcsönös szeretetnek az a szeretet az alapja, amelyre Jézus tanítja meg tanítványait. A kölcsönös szeretet jel lesz, mégpedig a tanítványsághoz elengedhetetlenül légszükséges jel. b) Péter (13,36-14,4) továbbviszi a beszélgetést: "Uram, hová mégy?" (13,36). Péternek az itteni megjelenése arra ad alkalmat az evangélistának, hogy bemutasson valamit abból a hagyományból, amely látszólag az egész egyházé, vagyis, hogy Jézus megjövendölte Péternek, hogy meg fogja őt tagadni (13,37-38). De annak ellenére, hogy Péter megtagadja Urát, ugyanakkor követné is őt a halálba (36. vers). A következő versekben (14,1-4) azokról az alapvető problémákról esik szó, amelyek a fejezet hátralévő részét uralják. A tanítványok zavarban vannak (1. és a 27. is) - és ugyanígy zavarban van János saját közössége is - Jézus távozása miatt. Válaszában Jézus ragaszkodik a hit szükségességéhez, kijelenti, hogy azért megy el, hogy helyet készítsen nekik, és majd visszajön, hogy magával vigye őket (3. vers). Ez úgy hangzik, mintha Jézus azt ígérné, hogy majdan mint a világ látható Ura tér vissza (az erre utaló szakkifejezés a parousia = eljövetel). A korai egyház lázasan, reménykedve várta ezt (1. Tessz 4,16-18). De János Evangéliuma átértelmezi itt az efféle jövőváró megközelítést. Jézus nem egy olyan hídon ment át, amit azután fölrobbantottak; van út hozzá, és ők már ismerik is azt (4. vers). c) Erre Tamás (14,5-7) azt kérdi: "honnan ismernénk az utat?". Jézus válaszában elmondja, hogy a keresztények nem egy módszerben reménykednek, nem is egy eljárásban, hanem egy személyben. Jézus maga "az út, az igazság és az élet" (6. vers). Jézusban és őáltala eljut az ember az Atyához, megismeri és látja az Atyát. d) Fülöp (14,8-21) ebbe az utolsó kifejezésbe kapaszkodik és azt kéri: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát" (8. vers). A kimerültség, sőt a kudarcélmény sóhaját halljuk ki Jézus szavaiból: "Már oly régen veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is" (9. vers). És folytatódik a beszélgetés, amely rámutat Jézus és az Atya tökéletes egységére, hiszen mind a szavai, mind a tettei az Atyáéi (10-11. versek.) Ezzel Jézus figyelme a tanítványok felé fordul. ők is ugyanazokat a tetteket fogják véghez vinni, mint Jézus, mert kéréseiket teljesíteni fogja, úgy, hogy Isten megtestesül a Fiúban. A tanítványok szeretete egy másik Vígasztalót is ki fog érdemelni az Atyától, elküldi az igazság Lelkét is, hogy örökre velük maradjon (16. vers). Ebben az értelemben Jézus vissza fog térni, nem hagyja őket árván (18. vers). Itt zsonghat egy kicsit az olvasó feje. Mi folyik itt? Az, ami kijelentésnek tűnt, vagyis hogy Jézus majd vissza fog térni, hogy elvigye a tanítványokat egy olyan helyre, ami nekik van előkészítve (14,3), egy olyan lendületnek, ami a hívőket valami jövőbeli ismeretlen paradicsomba viszi, finoman megperdült, mint egy bumeráng, és azt a helyet célozta meg, ahonnét eredetileg elindították. Jézus elmegy, de visszatér; és azokról a tartózkodási helyekről, amelyeket előkészít, és amelyekről eddig úgy tűnt, hogy valahol kívül lesznek (2. vers) kiderül, hogy inkább magukban a hívőkben lesznek majd megtalálhatók (20-21. versek). Bizonyos értelemben ez a visszatérés összekapcsolódik a másik Vigasztalóval (vö. 1. Jn 2,1., ahol Jézust nevezik az elsőnek), aki átveszi Jézus helyét közbenjáróként is és kinyilatkoztatóként is. Ez a bumeráng folyamat - Jézus távozása és ezt követő Lélek általi visszatérte - magyarázza a "rövid időt" a 19. versben. Ahogy a tanítványok most látják Jézust, ugyanúgy fogják hamarosan ismerni egységét az Atyával, és ezt az egységet velük is meg fogja osztani. Azokat a tanítványokat, akik szeretnek, mindketten, az Atya és a Fiú is, aki (a Vigasztaló által?) megmutatkozik számukra (21. vers), szeretni fogja. Mindaz, amit a jövőtől remélhettek volna, hamarosan jelen lesz. e) Ennek a következménye lesz a Júdás (nem a karióti)-jelenet (14,22-31). Milyen furcsa, hogy Jézus úgy beszél a Lélek visszatértéről, mint bennlakásról, az Atyával és a tanítványokkal való egységről, amikor Júdás és a többiek azt várták, hogy a látható visszatérés fenséges legyen, és félelmetes mennyei tűzijáték kísérje. "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?" (22. vers). Jézus csaknem kikerüli a választ, mivel a kérdés csak olyan dologra vonatkozik, amit már korábban megmagyarázott. ő és az Atya azokhoz jönnek majd vissza, akik szeretnek, és velük fognak lakni (23-24. versek). (János számára ez mindennél fontosabb, az Úr eljövetele, a parousia.) Ez az eljövetel közvetlenül a Vigasztalóhoz kapcsolódik, akit az Atya azért küld, hogy utat mutasson, és emlékeztessen. János közössége teljesen a Vigasztaló közössége, ők teljesen biztosak abban, hogy a Szentlélek, Jézus Lelke, még mindig velük van, és emlékezteti őket Jézus szavaira, és meg is magyarázza azokat, és az Úr szavaival és bölcsességével vezeti őket. Ez az evangélium tele van a Vigasztalóra vonatkozó emlékeztetésekkel és útmutatásokkal. Az emberek félelmének és búslakodásának, miközben a késlekedő majdani visszatérést várják (1.27. versek), teret kell engednie János közösségében annak a békének, ami Krisztus ajándéka, és annak az örömnek, amit azért éreznek, mert tudják, hogy Jézus megtért az Atyához, akitől származik és aki, "nagyobb nálam" (28. vers). A beszélgetés ideje, ahogy Jézus mondja, lassan lejár; eljött az ideje annak, hogy szembenézzünk a világ fejedelmének a viszálykodásával (30. vers). Az Atya tökéletes szeretetet parancsolt, és a világ hamarosan megtudja, hogy ez lesz az, amit a Fiú ad. "Keljetek föl, menjünk innét!" (31. vers).

2008.04.20. 10:13

Csanád Béla: Vers születésnapra   Mert nem csak magadnak születtél Ünnep lett születésnapod Kerestelek, mint őszidőben didergő csillag a napot. Nem tudtam, te is arra vártál (állig begombolt egymagad), hogy felfedezd a sivatagban vándorló szomjas társakat. Nem mondtad, alig mosolyogtál, csak égig érő vágyaid csapkodtak hűvösen, kimérten őrizve szíved álmait. Valamit mégis megtanultam már akkor: születő világ jövőt ígérő zálogát: a féltő szeretet szigorát. S hogy tenni kell, nem csak beszélni, ha megtaláltad már a hit ösvényeit, keresd az Isten benned örvénylő fényeit. szülinapot ! a

2008.04.20. 08:26

2 éves a HONLAP!                                                   Születésnapra:  2006 - 2008. április 20. A Biblia évében hálásan köszönöm e honlap Tulajdonosának: Főtisztelendő, Főszerkesztő Kristóf Atyának tanítását, elmélkedéseit, szentbeszédeit! Hiszem, hogy Asszisztensünket az Isten küldte, testvéreim nekünk, tinéktek,   "Hogy sugarai eleven tűzét, Amik Arcáról a szívembe égtek, Sugározzam csendesen szerteszét, A testvéreknek, kik az éjben járnak. Az Isten küldött, szentjánosbogárnak!" Sik Sándor: Költemények Mint világító fáklya világítsál nekünk e honlapon, hogy az Úr munkásaként minél több lelket vezessél Hozzá! Hálás szeretettel:   J.

2008.04.20. 06:35

"Én vagyok a világ világossága."                                                  Jn. 8,12 Hétvégére hazaengedtek a győri kórházból... nehéz szobatársak... halállal való szembesülés... jó pár órás eltávozás... töltekezés... Nagy volt az örömöm, meglepetésem, amikor Magyarszékről kapott levelet kézbevettem. Nővéreink külön-külön írtak: szentképre, képeslapra, fénymásolt lapra... ötleteik nem ismert határokat! De köszönöm a vék, a  többi Testvérek imáit, Asszisztensünk szentmiséjét !  A fenti idézet is egyik tájképről való: "ezért a világosságért imádkozom most számodra..." Mit tükröz ez a kép meditációja? Egy folyó felett átívelő híd, két partján természeti szépségükben ragyognak fák, bokrok, növényzet... A híd egyik oldala sötétben, míg a másik oldal, alatta a folyó vízével fényben fürdik. Mit jelent a fény?... a sötétségből eljutni a világosságra! Betegségben, bajban, elhagyatottságban és erőtlenségben sötétnek látjuk a világot. Magdolna a sötétségben ment Jézust keresni: nem volt a sírban... elvitték... Nem! Előre ment! Azt akarja, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk! De előbb nekünk is át kell mennünk a sötéten... Jézus az Atya kinyilatkoztató Szava, kegyelme révén tudja megvilágosítani, beragyogni az emberiséget. Megdicsőülése, majd a Lélek átadása és a tanítványok hatalommal való szétküldése adja meg a végső választ... "A szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." /Róm.5,3-5./ "Könnyek és csüggedt bánatok közt Ragyogjon fel szemetek! Szent rejtelmek legszentebb titka: Egy darab Ég van bennetek!"     /Harsányi L.: Üzenet a Napkirálytól/ Jézus az igazi világosság... "Tenálad van az élet forrása, a Te fényedben látjuk meg a világosságot." /Zsolt. 36,10./              J.

2008.04.16. 11:08

Ez is egy Darvasi lászló novella: http://www.zetna.org.yu/zek/folyoiratok/99/darvasi.html Hm, érdekes...

[203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]